Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

148 152. országos ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. Nyegre László jegyző (olvassa a 1 — 10. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a mai ülés napirendjére kitűzött javaslatok le vannak tárgyalva. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére teszek propozicziót. (Halljuk ! Halljuk!) A ház már elhatá­rozta, hogy az ülés első tárgya a czukoradóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása lesz. További tárgyal javaslom, a tárgyalásra kész ügyek közül: a győr-sopron-ebenfurti vas­útról (írom. 198, 207), az árvavölgyi vasútról (írom. 196, 208), a szolnok-kiskunfélegyházi vasútról (írom. 162, 209), a nagybeeskerek-zsom­bolyai vasútról (írom. 186, 210), a gattaja-lugos­marosillyei vasútról (írom. 187, 211), a marmaros­sziget-kőrösmező-határszéli államvasút! vonal épí­tésénél felmerült kiadási többletek fedezéséről (írom. 197, 212) szóló törvényjavaslatokat, ille­tőleg jelentéseket. Azután arra az esetre, ha a háznak még maradna ideje, a törvényhozás által engedélye­zett évi hitellel szemben az 1896. év pótnegye­dében előfordult túlkiadásokra vonatkozó zár­számadás vizsgáló-bizottság jelentése, valamint a hasontermészettí jelentése a zárszámadás vizs­gáló-bizottságnak az 1897. év első negyedében előfordult tálkiadásokról. Ha pedig — a mi nem lehetetlen — mindezek a tárgyak letár­gyaltatnának, arra az esetre ajánlom még a mentelmi bizottságnak készen levő és a ház előtt fekvő összes jelentéseit. Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) így tehát a napirend iránt a ha­tározatot ilyen értelemben kimondom. (Helyeslés.) Következnek az interpellácziók, még pedig Olay Lajos képviselő úr interpellácziója. Olay Lajos: T. ház! A va?uti politika, tagadhatlan, igen sok tekintetben megfelel a magyar állam érdekeinek. Azok a visszaélések, a melyek eddig előfordultak az úgynevezett kortesérdemek jutalmazásául szolgáló viczinális vasutak engedélyezése, továbbá a kisajátítások­nak a jogász emberek jutalmazásakép adása, lassanként kiküszöböltetett: tehát el kell ismerni, hogy ebben a hibás irányban nagy javulás történt; különösen pedig nem lehet eléggé he lyeselni a magyar államvasút igazgatóságának azon eljárását, hogy az úgynevezett nyomjel­zéseket saját közegei által eszközölteti, mert ezáltal nemcsak hogy azt olcsóbban megcsinál­tatja, hanem gyakorlott szakemberekkel végez­tetheti, így vän ez jelenleg a szászrégen-csik­mátéfalvai vonal nyomjelzésével is, melyet egy küldöttség által eszközöltet a magyar állam­vasutak igazgatósága. Ezen küldöttségnek a vezetője bizonyos Kovacsevics nevű felügyelő, a ki már 30 éve mindig nyomjezésekkel foglal­kozik. E küldöttség, t, ház, kötelességét ez ideig már éveken keresztül igen helyesen, igen jól végezte a magyar államvasutak és a vasút­építés érdekében. És mi történt? A vonal, melyet jeleztem, 150 kilométer hosszú, az egész nyom­jelzési küldöttségnek 9 embere van, ezen 9 embernek 150 kilométernyi területen folyvást mozogni kell. A ki utazik, az tudja, hogy az ilyen folyvást vendéglői és utazással járó ki­adások nagy összegekre rúgnak. A lelkiismeretes vezető, Kovacsevics felügyelő felirt a magyar államvasutak igazgatóságához és azt mondja: T. igazgatóság, nekem ezen szegény embereim 150 kilométert kötelesek nap-nap után bejárni: azzal a kevés napidíjjal lehetetlen, hogy kijöj­jenek : kérlek tehát, adj ezen szegény emberek­nek, a kik ezen nagy munkát végezik, némi pótlékot, hogy az utazással járó nagy költsége­ket fedezhessék. Az igazgatóság a helyett, hogy alaposan megvizsgáltatta volna, vájjon helyes-e a felügyelőnek ezen kérelme, egyszerűen őt 30 éves múlt és 30 éves érdemdús munka teljesítése után felfüggeszti és valami más helyre, Isten tudja hova, áthelyezi. Én elismerem ugyan a kezelés körüli ér­demeket, de a midőn ilyen embert, ki 30 éven át kiváló munkásságot tanúsított és a vasutakon a nyomjelzéseket a leglelkiismeretesebb pontos­sággal végezte, azért, mert fizetésjavítást kér, habár nem is a maga részérc, elmozdítsák, én az eljárást a magam részéről uagyon helytelen dolognak tartom. Ugyanazért a kereskedelemügyi miniszter úrhoz én a következő interpellácziót intézem (olvassa); »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy a szászrégen-csikmátéfalvai vonal nyomjelzési előmunkálatainak eszközlésével meg­bízott kirendeltség vezetője állásából tisztán személyes indokból el lett mozdítva? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egy ilyen személyváltoztatás ezrekbe kerül, mely ezrekkel szemben merőben hiányzik az equivalens ? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a jelen esetben szándékolt személyváltoz­tatás az államnak ezenkívül még százezrekbe kerülhet ? 4. Ha minderről van tudomása, szándékozik-e termi valamit arra, hogy olyan egyének, mint fentemlített »nyomjelzési állomás vezetője«, ki úgy vasszorgalmának, mint pótolhatatlan szak­képzettségének már oly fényes bizonyítékaival szolgált, részesüljön az őt megillető elismerés­ben és mindenkor meg legyen óva attól, hogy még az állam kárával is áldozatul essék olyan baklövéseknek, melyek e mellett még személyes indokokra vezethetők vissza ?«

Next

/
Thumbnails
Contents