Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

147. országos ülés Í897. Julius 26-án, hétfőn. ­akarta lehetetlenné tenni, hogy az ország száz­ezrekre menő tisztikara ez évre is megkapja a megélhetés eszközeit! Mit tettek azonban önök? Az fogták rá az ellenzékre, hogy az ellenzék a maga törekvéseiben csak a kormány megbukta­tását tűzte ki czélúl. Pedig nem. Mert első sor­ban arra törekedett az ellenzék, hogy útját állja annak, hogy a már létező vívmányokból valami visszavétessék. Ez ellen lépett fel. A kormány ily előzmények után siet azt vetni az ellenzék szemére, hogy kap egy alkalmon akkor, mikor az alkalom kézen fekszik. Már hiszen ilyen nai­vitást azok sem tulajdoníthatnak nekünk, a kik az ellenzék mostani eljárását az őrííítek házába valónak deklarálják. Igenis, t. ház, látni akartuk, hová fejlődnek a viszonyok. És láttuk akkor, mikor fix határ­időhöz kötött javaslatai voltak a kormány által beterjesztendők, nem ezeket terjesztette a ház elé, hanem forszírozta a húsvéti szünetek után a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló javaslat tárgyalását, a melyben egy szabadsági garaneziától való megfosztás van inaugurálva. Azt hiszem, azért választotta a kormány ezt a sorrendet, mert ellentállást akart provokálni, a mi a további rendszabályok behozatalát szüksé­gessé, indokolttá tehetné. (Ügy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfélől.) Már akár így vau, akár nincs tényleg így, én Örülni fogok, ha a miniszterelnök úr feláll és férfias nyilt felszólalással ki fogja jelenteni, hogy ezek az intencziók tőle távol állanak. Én a közbe­szólásoktól lehetőleg tartózkodni szoktam, de nagyon indíttatva éreztem magam erre, mikor a t. túloldalnak korifeusai olyan erős rekriminá­czióba bocsátkoztak; és midőn mi ezen az olda­lon felszólítottuk a miniszterelnök urat, hogy miért nem beszél, erre azt a választ kaptuk, hogy csak azért nem beszél, mert hiszen a pénz­ügyminiszter úr a czukorpréminmnál úgyis fel­állott és beszélt. Akkor arról volt szó, hogy miért nem beszél a 1 túloldal. Nem szakbeszé­det kértünk a miniszterelnök úrtól. Nem kellett neki attól félnie, hogy egy szakbeszédben szak­szerű ellenvetéseket várunk tőle. Férfias nyilat­kozattal azt kellett volna kijelentenie, hogy azok a feltevések, a melyeknek indokai megvannak a múltban, alaptalanok, és hogy ő volna az első, a ki ellent fogna állani minden törekvésnek, mely a szólásszabadságot akarná a nemzettől elko­bozni. Ez nem került volna sem nagy fáradsá­gába, sem nagy megerőltetésébe éö azt hiszem, ilyen harczban, a mikor a kedélyek fel vannak izgatva és a békéltetés czímén még jobban fel­izgattattak, a miniszterelnök úrnak nemcsak joga, de kötelessége is lett volna." (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Hazafias kötelessége!) T. ház! Szemünkre vetik a t. túloldalról, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. ÍX. KÖTRT. hogy túlságosan sokat beszéltttnk a vita alatt. Ha a túloldal maga tenné, akczeptálnám. A t. túloldal jogosítva van talán nézetét nyilvánítani, de csak talán, mert én azt hiszem, mindenek­előtt azt, hogy milyen hosszasan vettük igénybe az ország idejét, mások fogják meghatározni annak idején, hogy ha fel fogjuk deríteni, hogy ha mi nem szóltunk volna, akkor az ország ér­dekében semmiféle intézkedés nem történt volna, hanem ki erre, ki arra ment volna. Mi a ma­gunk idejét használtuk fel, t. ház, ez ellen nem tehet az ország kifogást, mert ez az országnak semmibe se kerííl, hanem a t. kormánynak ma­gának nincsen joga meghatározni, hogy mikor tartja ő soknak a felszólalást, azt neki nincsen joga soha megbírálni, hogy mi túlmegyünk-e a szólásszabadság határain, hogy ha az ő javas­latát bíráljuk; mert a kormánynak az ellenzék tényeit bírálnia nincs joga, nincs joga a túl­oldalnak, a többségnek tényeit sem bírálni, mert a túloldal szuverenitása a kormány felett is áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ellenzéknek bírálati joga a nemzet bizalmán alapszik. Azt meghatározni, vájjon visszaélt-e ezzel az ellenzék, csak a nemzet jogosult. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) T. ház! A lefolyt vita során igen nagy terjedelmű, a békét proklamáló felszólalása volt Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak, őszintén szólva, csak egyen csodálkoztam, és ez az volt, hogy míg Pulszky Ágost t. képviselőtársam előre kijelentett intencziója szerint békíteni akart, — nem is vonom kétségbe, — a többiek közt azt a tanácsot adta nekünk, hogy: száll­junk magunkba! Ugyanakkor ő, még el sem jutva a békének ajánlásáig, annyira kikelt ma­gából, hogy tényleg azt hiszem, elvesztette a békítési fonalat. Én, t. ház, teljesen méltánylom az ő törek­vését, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha azt a törekvést kevesebb indokkal támogatta volna, akkor talán közelebb hozta, volna, mint a mennyire így sikerült eltávolítania. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy a bűnvádi perrendtartás nagy, merész alkotása volt a kormánynak. Ebből a tényből, hogy az ellenzék ezen merész alkotásért az igazságügy­minisztert nem üdvözölte, óriási vádat kovácsolt az ellenzék ellen. Ha más téved így el és nem Pulszky Ágost egyetemi tanár, akkor nem csodálkoznám rajta: de hogy egy oly erős logikájú ember, oly régi parlamenti szónok utólagosan se rektifikálja azt, a mi ebben nyilvánvalókig ellenkezik a tényekkel, ezen igazán csodálkozom. (Úgy van! Úgy! van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a bűnvádi perrendtartás be­terjesztése alkalmával az igazságügyminisztert 2

Next

/
Thumbnails
Contents