Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

10 147. országos ülés 1897 . Julius 26-án, hétfőn. reakczió vádjával illettük. Nagy tévedésben van. A bűnvádi perrendtartág már törvény; annak beterjesztése és tárgyalása alkalmával senkisem illette őt a reakczió vádjával, sőt igenis az ellenzék tagjai a leghatározottabban támogatták annak megalkotásánál ; alig egy-két módo^ítványra vonatkozó felszólalás után a ház annak idején vita nélkül el is fogadta, mert régen megérett közvélemény volt az, hogy azt a perrendtartást kodifikálni kell. Hosszú küzdelmek árán jutott el a miniszter oda, hogy átvette azt az Örökséget Szilágyi Dezsőtől és azt az örökséget beültette abba a perrendtartásba. Ezért nem lehetett őt sem külön üdvözölni, sem egyébbel illetni, mint a mivel illettetett, tudniillik a kötelességteljesítésnek elismerésével. A reakczió vádja, a melyet Pulszky Ágost t. képviselőtársam szemünkre vet, nem a bűnvádi perrendtartás alkalmából irányúi a miniszter ellen, hanem a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslat benyújtása alkalmából, a melyben ezek az indicziumok feltétlenül és félremagyarázhatatlanul tényleg megvannak. (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsö halóidalon.) Nem kell ehhez bővebb magyarázat, mint az, hogy ez a két kérdés, az a bizonyos 35. §., a melyre nézve senkisem czáfolta meg, hogy Bécsből került és a 16. §-szal junktimban állott, egyszerre látott napvilágot. Az egyik intencziója a másikat nagyon kiegészíti, és ha nem sikerűit az egyiket, a mely majdnem a klotűrrel egyenlő értékű, a nagyon felzúdult közvélemény miatt megvalósítani, és azzal hátrálni kellett, a 16. §. mellett volt elég bátorsága a miniszter úrnak kitartani ; és ezért a kitartásért vádoljuk mi — nem mondom, hogy a múltban vádoltuk — reakczionárius törekvésekkel. (Igás! Úgy van! a hal- és ssélsö baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy azok a fegyverek, a melyeket az ellenzék ebben a harczban használ, nagyon kihívják a kritikát Én azt hiszem, hogy nem tévedek, ha a^t mondom, hogy Pulszky Ágost t. képviselőtársam csak a fegyvereket nézi, az nem látja magát a harczot; a ki a fegyvereket bírálja, a ki bíró akar lenni a fölött, hogy vájjon az a fegyver használtatik-e valamely harczban, a melyet ott használni kell és olyan mértékben, a minőben használni kell, annak bírálni kell magát a támadást is, mert támadás nélkül fegyveit nem emel csak rabló. (Tetszés a ssélsö baloldalon.) Minket támadtak, nem mi támadtunk. Ha tehát a mi fegyvereinket bírálni akarják, akkor mél tóztassék a támadás mérvét megbírálni. Milyen fegyvereket használunk mi? Olyanokat-e, a melyek az önök létjogát veszélyeztetik? Lehet, hogy igen; tegyük fel! De az meg egészen bizonyos, hogy az az intenczió, a mely abban a 16. §-ban rejlik, az a törekvés, hogy minket annak a sajtószabadságnak megvédésében akadályoznak, egyenesen a mi létjogunk ellen van intézve. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Mert a mi meggyőződésünk az, hogy mihelyt egy párt a maga elvi álláspontjából egy ilyen kardinális kérdésben enged, az elvesztette létjogosultságát! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vannak a túloldalon is juristák elegen; mondják meg, hogy a létjogábau megtámadott egyénnek nincs-e joga az összes fegyvereket használni ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Van-e ennél intenzivebb, jogosabb védelem? Nincs! Itt a létezésünk van megtámadva, és ha igen, túlmentünk-e a jogvédelem határán ? Ha azt hiszik, hogy igen, ám appelláljanak a nemzetre. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nem lehet! Üres a pártkassza !) Foglalkoznom kell még egy kérdéssel. Pulszky Ágost t. képviselőtársam jónak látja a mi küzdelmünk gyengítése végett hivatkozni e ház keretén kivűl álló juristákra, a kiknek kaliberjét, véleményüknek, nyilatkozataiknak konzequens voltát itt én azért nem tartom bírálhatónak, mert nem tagjai a háznak; hírlapi polémiákat provokálni pedig senkinek sem áll itt jogában, mert azok a tárgyalás menetét megzavarják s a higgadtságot nem fokozzák, hanem kisebbítik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én épen olyan joggal azt kérdezhetném, hogyan hozza kapcsolatba a t. képviselő úr azon argumentumát azzal, hogy száz más hírlapi közleményt pedig, a melyek sokkal radikálisabb álláspontot követeltek az ellenzéktől, mint a minőt mi elfoglaltunk, elhallgatott? Hiszen a ki mérlegelni akar, annak mindenekelőtt igazságosnak kell lennie, a ki pedig igazságot akar szolgáltatni, annak az érem mindkét oldalát kell tekinteni. Én nem tekintem, hogy Sik Sándor és Edvi Illés urak, a kik előttem is jó jogászok hírében állanak, hogy ezek milyen igazságot hirdettek, azért nem kutatom, mert nem szaklapban tették közzé, ha szaklapban tették volna közzé, akkor a tudomány megnyilatkozását látnám benne, de mert napilapban tették közzé, czélzatosságot látok, a melylyel itt foglalkozni nem akarok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyáltalán, nem tartozik feladataim közé, hogy itt Polónyi Géza t. képviselőtársamra történt hivatkozását értékére leszállítsam. Azt hiszem. Polónyi Géza t. képviselőtársam fog alkalmat és módot találni, hogy itt ezzel a kérdéssel is végezzen, mint a hogy mással is végezni szokott. De azt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Polónyi Géza t. képviselőtársamra való hivatkozás csütörtököt mondott, mert Polónyi Géza