Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

142 ^2. országos ülés 1897, Ismételve csak azt kell megjegyeznem, a mit a múlt év novemberében volt szerencsém megjegyezni, hogy az 1894—1895-dik években beszerzett mozdonyoknál nem volt elégséges a szállítóképessége a magyar államvasutak gépgyárának, kénytelen volt a miniszter azokat egy bécsi gyárosnál megrendelni részben, és részben a bécsújhelyi gyárban. T. ház! Még azok az egyéniségek, a kiknél az úgynevezett lokál-patriotizmus még ma is nagyon dívik, még azok is beismerték azt, hogy a míigyar államvasutak gépgyárában előállított mozdonyok hasonlíthatlanúl, minden tekintetben jobbak, szebben vannak kidolgozva, tartósabbak stb., mint a bécsi és bécsújhelyi gyárakban előállítottak. Ha erre képesek vagyunk, miért ne áldozzunk azért, hogy mindent Magyarországon készítsünk? A mi a gépgyárakat illeti, üdvözlöm azok kibővítését annyiból is, miután ma Magyarországon rendkívül sok gépész és géplakatos van, eltekintve azoktól, a kik gépészeknek nevezik magukat, mert kék kabátjuk van. Ezeknek a gépészeknek a gépgyárak kenyeret fognak adni: ismét egy biztosíték a szoczializmus ellen. T. ház! 1895-ben külföldi utamból Berlin felé jöttem haza, a hol akkor volt szó arról, hogy egy óriás távcsövet építenek a berlini kiállításra. Ezt a Hoppé féle gépgyárban építették részben, a mely egy óriási nagy telep, Berlinnek majdnem a közepén- Midőn a konstrukczióról volt szó, engem is, mint szakembert meghívtak egy ankétba és az ankét helye a Hoppegépgyár volt. A gépgyáros az ankét befejezése után körülvezetett bennünket a gyárban. Mondhatom, azt a benyomást, a mit az a gyár rám tett, nem fogom egy hamar elfelejteni: ott szoczializmus nincs, de merem állítani, nem is lesz. Annyira ragaszkodnak a munkások az urukhoz, hogy bár merre menjen az uruk, azt, ha mindkét keze tele van a munkásnak munkával, üdvözlik fejbólintással és mosolyogva mutatják és adják jelét örömüknek, hogy látják az urukat. Igaz, hogy ebben a gépgyárban az a szokás, hogyha megbetegszik egy munkás, a gépgyárnak a pénztára fizeti az orvost, gyógyszertárt stb. s azért csakúgy húzza a fizetését a munkás beteg állapotában, a mint húzza egészséges állapotában. Minden sanyarú vipzonyok között, a melyet egy munkás a gépgyárban szenved, a gépgyár segélyezi őket: itt nincsen szoczializmus, nem is lesz. Iparkodnunk kellene, hogy a hol lehet, a szoczializmust lehetőleg a legcsekélyebb mérvre redukáljuk, mert olyan reményeknek hiszen nem adom oda magamat, hogy azt egyszerre, és nagyon rövid idő ; Jatt egészen és abszolút megsemmisítenők, de a hol tehetségünkben van, azt csökkenjulius 81-én, szombaton. teni, ott fogjuk meg az alkalmat, t. ház, és ott iparkodjunk a szoczializmust gyengíteni ép ezeknél a gépgyáraknál, miután tudvalevő dolog az, hogy a sztrájkolás nagyon sokszor a gépgyárakból és a gépmunkásoktol ered; hogy azt lehetőleg csökkentsük, iparkodjunk a gépgyárakat oly módon szervezni, hogy a sztrájknak lehetősége kizárva legyen. Azért a gépgyáraknak a bővítését minden tekintetben ismételve üdvözlöm. A gépgyárakkal legközelebbi összefüggésben állanak a mozdonyok. Itt a mozdonyoknál szó van 370 mozdonynak beszerzéséről. Engedje meg a t. ház és a t. szakminiszter úr, hogy itt egy megjegyzést koczkáztassak, tudniillik én ezt nem a magyar álulamvastak hibájául rovom fel, sem a sok experimentálásnak, hanem ez egy nagy baj, a mely abból ered, hogy az államvasutaknak sokkal több szerkezetű mozdonya van, mini a hány különböző vasút államosítva lett. Az első osztályú mozdonyok »h«-ig, a harmadosztályúak »q«-ig menő melléknevekkel bírnak, ugyanígy lesz a többieknél. Van bizonyos lokálpatriotizmus is. Egy szakember például előttem azt állította, hogy az osztrák-magyar államvasúttársaságtól átvett gyorsvonata mozdonyok jobbak a mi úgynevezett compound-gépeinknél. Mióta ezen a vonalon is tősgyökeres magyar emberek váltják fel az idegen ajkú hivatalnokokat, azóta kissé csökken a lokálpatriotizmus. Ha például egy tanár megrendel valamely műszert, erre csábítja őt az árjegyzék tetszetős rajza. így a konstruktőrök is nagyon ragaszkodnak egy-egy tetszetős alakhoz, vagy ideához. Ajánlanám, hogy az újonnan beszerzendő 370 mozdonynál a teher-, személy- és gyorsvonata gépeknél bizonyos, a kül- vagy belföldön legjobbaknak bizonyult, kategóriák fogadtatnának el szakemberek véleménye szerint, mert a gépgyáraknál ma is már igen nehéz annyiféle alkatrészt készletben tartani, hogy a megsérült részek azonnal kicserélhetők legyenek. Az is megfontolandó, hogy minő személykocsikat szerezzünk be. Theoria szerint az úgynevezett négytengelyes Pullman-kocsik követelnek legkevesebb javítást és a hely is legjobban ki van használva. A görbékben ugyanis az aránylag rövid keréktávolságú, úgynevezett »Truck«alvázos kocsik szépen beállanak, nem dobálóznak és így csekély mérvben vannak a kopásnak kitéve. Fel kell a t. miniszter úr figyelmét hívnom a hálókocsikra is. Az a meggyőződésem a hálókocsikra, hogyha annak az idegen társulatnak kifizeti magát a mi vonalainkon a hálókocsikat járatni, bizonyára, ha mi magunk kezeinők saját rezsinkben, nemcsak épenígy, de sőt még job-