Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

152. országos ülés 1897. jnlfus 31-én, szombaton. 143 ban kifizetné magát, mert meg vagyok győződve róla, hogy az a hálókocsi-társulat a mi szépségünkért nem fogja ezt a kocsit járatni, ha neki nemes ik haszna, hanem igen nagy haszna nem volna mellette. Az tehát mindenesetre haszonra dolgozik. A kocsikat itt talán, sőt mindenesetre olcsóbban előállítanék, mint a hogy ők előállítják, miután ők, a mint tudom, egy kocsiért 60.000 frankot fizetnek, — ha igaz — relata refero. E mellett, ha saját személyzetünk járna a vonattal, a mi mindenesetre sokkal több szimpathiát gerjesztene a publikumban, mint ezen meglehetős arrogáns fellépésű barnakabátos kalauzok, a kiket nem hiszem, hogy volna a t. házban egy képviselőtársam, a ki nagyon jól nem ismerné és pedig csak árnyoldalukról. Készíttetne a magyar államvasutak számára a szakminiszter úr hálókocsikat, például egyelőre kisérlet gyanánt a budapest-bécsi vonalakra és meglátná, hogy beválnának-e vagy nem ; meggyőződésem, hogy beválik ezen kisérlet és akkor természetesen folytatandó lenne ezen eljárás a többi vonalakon is. Épen így nagyon melegen ajánlanám a kocsibeszerzés alkalmával, hogy egy pár vonalon kisérlet gyanánt és — specziell ismét a pestbécsi vonalat ajánlanám mindkét oldalon — az éttermes kocsikat szintén saját regie-ben járatnám, ép úgy mint a németek teszik, és merem állítani, hogy nagyon sokkal jobbak a német úgynevezett Speisewagen-ek, mint a belga társulatnak "Wagen-Restanrant-jai, s ha azokat tisztességes vendéglősök bérelnék ki, mint a M. Á. V. keleti pályaudvarának vendéglőse, Stadler úr, akkor a közönség teljes mértékben ki lenne elégítve. A kalauz-kocsikra és teher-szállítókra nézve csak azt jegyzem meg, hogy különösen akkor üdvözölném őszinte szívből e tétel befektetését, ha azt látnám, hogy ezzel a kölcsön-kocsik használata legalább egyelőre 50 százalékkal redukáltatnék, miután részemről a kölcsön-kocsik használatát mindig rendkívül előnytelennek tudom és tudtam, és a mennyire tudomásom van róla, itt minálunk már talán 10 éve vagy régebb idő óta futnak ily kocsik, a melyek legalább másfélszer vagy kétszer meg lettek már fizetve a bér által. A budapest marebeggi vonalnak kettős vágánya kibővítéséről a múlt év novemberében szóltam már ; nem szándékozom tovább a t. házat fárasztani; épen úgy, a budapest-, illetőleg a kelenföld-győri kiépítendő vonalszakaszra, csak azt az óhajtásomat fejezném ki, hogy az mindjárt Bruckig, a határszélig lenne kiépítendő. Természetesen erre azt a választ nyerhetném, hogy Győrtől kétfelé ágazik vonalunk, tudniillik Grácz és a Bécs felé. Győrnél elágazik, tehát Győrig lesz szükséges a kettős vágány kiépítése. De tudjuk, hogy a fővonal mégis mindig csak a budapest-bécsi fog maradni, és mindenesetre az export Bécs felé igen sokkal erősebb fog maradni mindig, mint Grácz felé, és ha ma momentán talán nem mutatkozik is szükségesnek, hogy a kettős vágány kiépíttessék a gráezi vonal miatt Bruckig, mindenesetre rövid pír év múlva, azt jósolom, hogy okvetlen szükségessé fog válni. Ezt a vonalszakaszt annál könnyebb lesz kiépíteni, mert a földmunkálatok készen vannak a Staats-Eisenbahn-Gesellschaft részéről, úgy hogy csak épen a felépítményt kell befejezni Győr és Bruck között, s a műtárgyakat befejezni. Az; állomások kibővítésére vonatkozólag az indokolás oly precziz adatokat tartalmaz, hogy azzal egyáltalában nem akarom a ház türelmét hosszabb ideig igénybe venni. A mi pedig a kölcsön financirozását illeti, részemről oly feltétlen bizalmat helyezek a pénzügyminiszter úr ő exczellencziájában, hogy ahoz hozzászólani pláne nem óhajtok. Részemről elfogadásra ajánlom ezen törvényjavaslatot és azt a magam részéről is feltétlenül elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Jagics József ! Jagics József: T. képviselőház! Kétségtelen dolog, hogy a vasutak egyáltalában nemcsak közlekedési és közgazdasági, hanem közvetve kulturális tekintetben is kiváló szerepet játszanak és kiváló tényezőt képeznek. Mondhatnók, a vasutak fejlettsége képezi minden egyes nemzetnek nemcsak közgazdasági, hanem egyszersmind kulturális fokmérőjét. Ebből az okból, t. képviselőház, egy pillanatra sem zárkózom el annak elismerése és szüksége elől, hogy vasutaink kibővítése, vasúti, közlekedési eszközeinknek, azok állomásainak, műhelyeinek kibővítése és kijavítása feltétlenül és okvetlenül szükséges. Sőt e tekintetben helyesnek és okosnak tartom azt is, hogy a szükségletek előre 10 évre kontempláltatnak, hogy a t. kormánynak mód nyújtassák arra, hogy azt a tervezetet, a melyet e téren megvalósítani akar, időközönként jól megfontolhassa, közérdekeinknek, közlekedésünknek megfelelőleg érvényesíthesse és megvalósíthassa. Mindazonáltal, t. képviselőház, én is abban a meggyőződésben vagyok, a melynek Kossuth Ferencz t. képviselőtársam adott kifejezést, hogy ezeket a beruházásokat, ezeketa javításokat javarészt a múlt időkben lehetett volna, ha nem is egyszerre, de mindenesetre időközönként, a vasúti jövedelmekből eszközölni. Hiszen, t. ház, ha végig nézzük budgetünket, azt tapasztaljuk, hogy vasutaink évről-évre bizonyos pluszt mutatnak. Ha ennek a plusznak egy részét időközönként ezeknek a szükségleteknek a beszerzésére fordították volna, én kötve hiszem, hogy ennek a hitelnek