Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

Jjg 151. országos ülés 1897. Julius 30-án, pénteken. Ezen számításnak másik hamis részlete az, hogy a répának árát a miniszter úr itt egy fo rinttal veszi. Hát én kérdem, vannak meglehetős sokan, a kik ezukorgyárak közelében laknak s a kik erre nézve a viszonyokat tudják, legyenek szívesek megmondani, hol fizetnek egy métermázsa répáért egy forintot? Az én felfogásom és tudomásom szerint 70—80 krajezárt fizetnek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Tehát azt hiszem, egész helyes számítással lehet 75 krajezárt felvenni. Most tessék ezt nyolczczal számítani, akkor egy métermázsa ezukornak az előállítására szükséges répa nem kerül 10 forintba, hanem kerül hat forintba. Megengedem, hogy ilyen hozzávetőleges számítással az összeg nem hozható ki egy kiajezárig, de az még mindig igen nagy különbség, hogy annak a gyárnak 1 forint 60 krajezár, vagy 4 forint 60 krajezár — 5 forint 60 krajezár marad-e a répának feldolgozására és a nyersezukor előállítására. Itt tehát ezen a tényeknek meg nem felelő számításban a különbözet oly nagy, hogy ezt evvel a megengedhető latitüddel, a' melyet ily általános számítások mindig magukkal hoznak, kimenteni nem lehet. Azt mondja továbbá a t. pénzügyminiszter ár: »Felteszem most azon kérdést: vájjon nekünk van-e nagyobb szükségünk a prémiumra, vagy Ausztriának ?« Én azt hiszem, hogy ezen kérdés ránk nézve egészen közönbös, mert hogy Ausztriának van-e inkább rá szüksége, az egészen mellékes dolog, ránk nézve esak az a fontos kérdés, hogy Magyarországnak van-e rá általában szüksége s vájjon ezen prémiummal a várt és óhajtott eredmény egyáltalában elérhető-e vagy sem ? És a mennyiben szembeállítások történtek Ausztria és Magyarország között, ezek csak oly irányban történtek, hogy az ellenzék több szónoka ráutalt arra, hogy Ausztriával szemben a visszatérítés aránya és a fogyasztási adó tekintetében hátrányban vagyunk. Erre a miniszter úr nem válaszolt, illetőleg a tett kérdéseknek csak egy részére válaszolt. Válaszolt tudniillik arra, amely szerint mi ezen kilencz millió prémiumhoz hozzájárulunk. Erre nézve beigazolta a t. miniszter úr, hogy az a helyzet, a mely ezelőtt a mi hátrányunkra volt, jelenleg kivitelünk emelkedése folytán előnyünkre változott. Ezen a téren tehát jogos szemrehányás őt nem érheti. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Ha már most azután azon kérdés kerül szóba, hogy vájjon ezen törvényjavaslat megtagadása által milyen következmények hárulnak ezukoriparunkra, és a midőn azt látjuk, hogy a t. pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy az osztrák czukqripar, mely régebb és erősebb, ezt a hiányt jobban fogja elbírhatni, a miénk pedig hamarább fog összeroskadni: erre nézve csak azt válaszolom megint, hogy ha egyáltalában az összeroskadásboz jutnak, mégis egészen más katasztrófa lenne ez Ausztriára nézve, a hol a répatermelés és ezukorgyártás a közgazdaság összegének egy rendkívül nagy részét teszi, mint nálunk, a hol az úgyszólván elenyésző csekélység, a mi annyival kevésbbé alkalmas elrémítésiinkre, miután ezen prémium megadása nélkül a mi gyáraink nem is fognak elpusztulni, hanem fenn fogják magukat tartani továbbra is vagy legfeljebb némi fokozatos redukeziót vesznek eiő. Már pedig a fokozatos redukezió, ha a mi ezukorgyáriparunk tényleg annyiféle hátrányban van, a milyeneket a miniszter úr is elősorol, mindenesetre kívánatosabb, mint az, hogy mi mesterségesen ezen ipirt rövid időre különös szubvenczióval fentartsuk s azután ezen szubvenczió megvonása után az katasztrófaszerűleg összeroskadjon. A pénzügyminiszter úr nagy jelentőséget tulajdonít ezen ezukor-ipar szubvenczionálásának, különösen azon szempontból, hogy Ausztriában oly nagy a ezukor-export, hogy annak hanyatlása a monarchia kereskedelmi mérlegére igen rossz hatással volna és így veszélyeztetné a mi valutarendezéstínket. Megvallom, hogy először is ezen érvelés nincsen rám nézve nagy hatással, mert az én véleményem szerint oly országban, a mely elsősorban és majdnem kizárólag gazdasági ország, a melynek kereskedelmi mérlege, illetve ezen mérlegnek aktivitása abszolúte biztosítva nincsen, — lígy, hogy például í895-ben mi 39 millióval voltunk paszszivák, — ily országban az arany-valutának a behozása vagy annak bármilyen siettetése abszolúte nem lehet kívánatos, hanem ellenkezőleg veszélyes. Ez az én véleményem, a mely felett ezen beszéd keretében vitatkozni nem lehet, de annyi kétségtelen, hogy bármily véleménynyel legyünk mi e tekintetben, mégis csak sokkal nagyobb fontosságú reánk nézve az, hogy Magyarországnak kereskedelmi mérlege legyen aktiv, mint az, hogy a monarchiának mérlege legyén aktiv. Már pedig midőn azt látjuk, a mint előbb már reá mutattam, hogy legfontosabb, legnagyobb arányú terméayeinkre nézve nem gondoskodunk arról, hogy azoknak exportja emelkedjék, hanem ellenkezőleg mulasztásainkkal Nagyjuk azt folyton apadni és így nem tíz milliónyi, hanem 300—350 milliónyi exportot koczkáztatank, akkor ezen érvelést itt felhoznunk nem eléggé indokolt, nem eléggé meggyőző. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy »a legnagyobb tévedések egyike és a leghatározottabb nem ismerése a helyzetnek és az adóztatás történetének, ha azt méltóztattak mondani, hogy most emeljük a prémiumot óriási mértékben, Nem most, régebben történtek nagy prémiumadások, tudniillik akkor, mikor megtörtént, hogy