Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

151. országos ülés 1897. Julius 30-án, pénteken. 117 a gyárak több adó-visszatérítést kaptak, mint a mennyi adót magák az államkincstárnak fizettek*. Hiszen ebben a t. pénzügyminiszter úrnak teljesen igaza vau, csak abban téved, ha azt hiszi, hogy ez mielőttünk ismeretlen dolog. A ki a czukoriparnak történeti fejlődésével félig-meddig foglalkozott, az nagyon jól ismeri a czukor megadóztatásának különféie fázisait, nemcsak nálunk Magyarországban, hanem Németországban, Francziaországban, Ausztriában és mindenütt és nagyon jól tudja azt, hogy a régi időben a gyárosoknak élelmessége táltett a megadóztatási politikának rafinériáján. De újabb időben ezen megadóztatási politiki annyira kifejlődött, annyira tökéletesbűit, hogy természetesen ezen jogtalan előnyöktől a gyárak elestek, de az, hogy azelőtt e gyárak quasi visszaélhettek az adózási módozatoknak tökéletlenségével, abszolúte nem igazolja azt, hogy mi azért nekik most prémiumot szavazzunk. Hiszen ép ily módon megadhatna például a pénzügyminisztérium a dohánytermelőknek métermázsánként 10—15 vagy 20 forinttal többet, mint a menynyit ad, és ha valaki felszólalna, — azt hiszem, hogy nem szólalna, de felszólalhatna, — épúgy mondhatná, hogy, t. uraim, nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy most támogatjuk a dohánytermelőket, ellenkezőleg, akkor volt nekik nagy előnyük, midőn a csempészet nagyon virágzott. Ez lehet valamely dolognak a konstatálása, de bizonyítási érvül abszolúte meg nem állhat. Külöuben is legfeljebb arra figyelmeztetheti a túloldalt is, hogy midőn konkréten bebizonyítva látja, hogy az adózási politika például a czukorgyárakra nézve hiányos volt, vájjon —• mint az agráriusok folyton hangsúlyozzák — ezen megadóztatási politika nem-e jelenleg is még hiányos és kiegészítendő, tökéletesbíteudő a börze tekintetében, a mobil tőke bizonyos nyilvánulása és birtoka tekintetében ? Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr beszédje további folyamában: »Csodálatos, hogy némely képviselőnek hogy változik a nézete rövid időközökben.« Tudniillik idézi Horánszky Nándor és gróf Károlyi Sándor t képviselőtársaimnak (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) tavalyi beszédeit és ellentétbe állítja azokat idei beszédeikkel. En azt hiszem, ha nemcsak egyes mondatokat szakítunk ki, hanem ha tavalyi felszólalásaikat és idei felszólalásaikat teljesen elolvassuk, a következő eredményre fogunk jutni: Mindkét t. képviselőtársam ebben tavaly is helytelenítette a prémium-rendszert, az idén is. A t. pénzügyminiszter úr is helytelenítette tavaly is, az idén is. A gyakorlatban bizonyos feltételek mellett készek lettek volna számolni a kényszerhelyzettel, a mely előáll abból, hogy ilyen kérdés nem igen jól rendezhető egyoldalúlag, a többi országok nélkül. Ez ellen az idén sem szóltak. Hanem nem szavazták meg tavaly sem különböző okokból, tudniillik, mert mi Ausztriával szemben károsodunk és más efféle* okokból; az idén is ellene beszéltek ezen okokból; de hozzájárultak még igen fontos más okok, épen a világpiacznak a megváltozása, a mely nem teszi indokolttá ezen prémium felemelését, hanem ellenkezőleg a prémium-rendszerrel Magyarországon való szakítást; még pedig azért, mert tavaly még lehetett reményünk, hogy a prémium felemelése által czukoriparunkon csakugyan segítünk. De most azt láljuk, hogy miután Német- és Francziaország szintén emelte a prémiumot és miután az észak araerikai Egyesűit Államoknak azon védvámos új intézkedése, melyre gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam a háznak figyelmét felhívta, már tényleg fennállónak tekinthető: ezen prémiam felemelésétől semmi segítségét a mi czukoriparunknak nem várhatjuk. Tehát termésáetes, hogy az idén még kevésbbé szavazható az meg, mint tavaly. A mi a czukortermelés kontingentálását és a rép-xtermelésnek apasztását illeti, a mi itt az ellenzéki padokról szintén felhozatott, erre nézve azt hiszem, nem egészen helyesen ironizál a t. pénzügyminiszter úr szemben gróf Károlyi Sándor t. képviselő úrral, midőn őt hívja fel, hogy egyesületi működésében eszközölje ezt, és hogy a miniszter úrnak erre sem joga, sem alkalma, sem módj i nincsen. Az én véleményem e tekintetben az, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a mennyiben a redukálás csakugyan szükséges, erre nem kell a miniszter úrnak sem törvényalkotás, sem egyéb direkt intézkedés, hanem teljesen elegendő, ha ezen prémiumot fel nem emeli. Akkor ez a redukczió bizonyos korlátolt mértékébea a viszonyoknak megfeleiőleg önkényt fog bekövetkezni. És a tapasztalat, véleményem szerint, épen azt mutatja, hogy a termelőknek száma, a gazdáknak igyekvése, hogy szintén répatermelők legyenek, nincsen emelkedő stádiumban. Hanem ellenkezőleg mindinkább szaporodnak azok a termelők, a kik az eddigi eredmények után, a répaárak leszállítása folytán, ezen termeléssel egyáltalán felNagytak. A t. pénügyminiszter úr a rayonirozásról beszélve azt mondotta, hogy a mennyiben itt a házban a képviselők felhozzák, hogy rayonirozás tényleg a czukorgyárosok részéről történik, ő azt elhiszi, de neki hivatalos tudomása erről nincsen. Nem igen tartom helyes dolognak azt, hogy a mit az egész ország tud, arról a miniszter úrnak, a kormánynak ne legyen tudomása és ez a körülmény csak a mellett bizonyít, hogy a t. kormánynak közgazdasági informáczió