Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

1Q2 151. országos ülés 1897. Julius 80-án, pénteken. ember előtt tisztán álló dolog lenne, hogy mindenesetre nagyon, de nagyon szükséges, hogy ezen veszedelmes új tan, a mely Magyarországon még nem gyökerezett meg teljesen, terjedésében minél előbb megakadályoztassák, addig, míg romboló hatása a magyar közgazdaság minden rétegét át meg át nem hatja és a maga hatalmába nem vonja. Azonban, fájdalom, erről semmi néven nevezendő felvilágosítást a túloldalról nem hallottunk, egyedül azt a pár védő szót, a melyet legközelebbi beszédében a miniszter úr a kartellek érdekében és különösen a ezukorkartell érdekében — a melyre vonatkozólag speczialiter majd el fogom mondani, hogy mennyire nem felel meg a magyar közgazdasági érdekeknek — szives . volt elmondani. En úgy tudom, t. ház, hogy hatféle kartell van: van termelési vagy kontingentálási kartell, van fogyasztási területeket rayonirozó, van beszerzési területeket rayonirozó, van az eladási árt megállapító, van a bevásárlási árt megállapító és van a közös eladást szabályozó kartell. Azonban a czukorkartellnél a kartellek ezen különböző nemei mind kombinálva fordulnak elő; mert csaknem mindazokat a pontokat, a melyeket itt bátor voltam felsorolni, felöleli a czukorkartellre vonatkozó szerződés. Azok, a kik kedvező színben kívánják a kartell intézményét helyezni, vagy, — hogy így fejezzem ki magamat — feltüntetni, a czéhrendszerhez hasonlítják a kartelleket. Ez azonban egyáltalában nem igaz. Mert a czéhrendszernél az individuumnak, az egyednek az értéke volt a döntő. Mindenki annyit ért, a hogyan dolgozni s a mennyit produkálni tudott. (Úgy van! a baloldalon.) Szóval ott az individuum annyival honoráltatott, a mennyi produktív munkaerővel járult a maga családjának és az államnak a fentartásához, anyagi jólétének az előmozdításához. Ellenben a kartellben mindenki csak annyit ér, a mennyi pénzzel rendelkezik. A kartellben a tőke dominál, a czéhrendszerben pedig a munkaképesség dominált és ez az oka aztán annak, hogy ma a szakértelem és a munka a tőkepénznek szolgájává és igen sok helyen rabszolgájává lett. (Igás! Úgy van! a szélső baloldaln.) A czéhrendszer a kisiparnak támogatását és oltalmát ezélozta és védelmezte. A kartell a kisipart felemészti, elnyeli. Ebből is látható tehát az, hogy mi a czélja a kartellnek és hogy menynyire elősegíti a közgazdasági viszonyokban a pénznek, a tőkének a hatalmát, mely hadjáratot indított a kisipar, a szorgalom és a munkásság ellen. A kartell, t. ház, különösen a fogyasztást és termelést érinti legsúlyosabban. És épen azért, mert a fogyasztásnak' és a termelésnek a súlyát foképen a földmíves-osztály viseli az által, hogy adózik a kartellben álló tőkepénzeseknek; a gyárosoknak egyfelől a nyers termények árának lenyomásával, másrészről pedig a gyárak produktumainak drága pénzen való megvásárlásával: épen ezért elkerülhetlenűl szükséges, hogy a kartellek túlkapásai ellen megfelelő óvintézkedéseket tegyünk törvényhozás útján. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha a kartelleknek ez irányban való további működését összetett kezekkel fogjuk nézni, akkor a vállalatok önállóságukat el fogják veszíteni és egy teljes monopólium fog az országban előálkni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely monopóliumot másképen elhárítani nem lehetne, és annak csak egy orvossága volna, ha tudniillik ezt a monopóliumot kisajátítaná az állam, a mivel szintén az állam-szoezializmust és ezzel még nagyobb veszedelmet idézne elő, vagy, hogy egészen magyarul fejezzem ki magamat, vederből csöbörbe hágna. T. ház ! Azt hiszem, hogy egyesek hatalmának másuk kárára való érvényesülése egyáltalában nem lehet kívánatos és nem lehet czélja sem a törvényhozásnak, sem a kormányzatnak és annálfogva hiszem és remélem, hogy a helyes iparpolitika életbeléptetése czéljából, a melynek fő- és legelső kelléke a deczentralizálás, a kartelleket, a melyek ma monopóliumokat teremtenek, mennél előbb a maguk medrébe törvényhozási úton, közgazdasági s közigazgatási intézkedések útján vissza fogja szorítani a t. kormány, mert annyi bizonyos, hogy ha a kartelleknek túltengését meg fogjuk engedni, akkor a legveszedelmesebb iparpolitikát fogjuk meghonosítani az országban. T. ház! A kartellek akkor válnak a legveszedelmesebbekké, mint a jelen esetben a czukorkartellekre vonatkozólag a helyzet van, hogy ha nem csupán a belfogyasztásra, hanem külföldre is termelünk. Ha tisztán a belfogyasztásra termelnénk, a mely előnyökben részesítjük a kartelleket az ő produktumainak a drágább áron való vásárlása által, taliter-qualiter más csatornákon vissza származnak azokhoz, a kiktől ez az előny elvétetik és így ez egy vérforgásszerű pénzkeringést idézne elő. De, a midőn a kartellek a külfogyasztásra dolgoznak és azokat a veszteségeket, melyeket a külföldi piaczon kénytelenek szenvedni, itthon az ő árúczikkeiknek magasabb áron való eladása által akarják rekompenzálni, a lehető legveszedelmesebbek a mi közgazdasági érdekeinkre. Annyi bizonyos, hogy ez az egészségtelen helyzet a legnagyobb mértékben előállott, mikor a belföld méregdrágán fogyaszt, a külföld pedig olcsó pénzen jut az itt termelt dolgokhoz és ezt a nyerstermelők kénytelenek megfizetni, a mint hogy nem vonhatja kétségbe senki, hogy noha a czukoripar