Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

151. országos ülés 1897. Julius 30-án, pénteken. 103 fejlődésével Magyarországon a czukorrépatermesztés is fejlődött, de a ezukorrépa ára nagy mértékben hanyatlott. Maga a pénzügyminiszter úi elismerte, hogy bizonyos területeken 70 — 75 krajczárra van lenyomva a ezukorrépa ára, tehát kétségbovonhatlan, hogy a gyárak a nyerstermelők rovására tudnak annyit produkálni, hogy külföldre is vihessék a maguk te-menyeit. Már pedig az nem lehet czélunk, hogy a belföld rovására a külföld erősíttessék, a belföld pedig gyöngíttessék. Az ilyen politika nem nevezhető nemzeti politikának, mert első sorban az áll érdekünkben, hogy a belföldi nyerstermelők vagyoni exisztencziáját erősítsük. Ez annyival inkább megfigyelésre méltó, mert a kivitel forssirozása, a mint tapasztaljuk, nem a nyerstermelők érdekében történik, mert a répa ára folytonosan lejebb megy, hanem tisztán azon egy néhány milliomos érdekében, kik Magyarországon a ezukoripart kezükben tartják. Az ily ipar, a minő a ezukoripar, mely mesterséges úton tartatik fenn, sem a kartellek segítségével, sem a prémiumok megadása val, sem kikészítés! eljárásokkal, sem a beifogyasztás megdrágításával, sem a nyerstermékek olcsóbbá tételével sokáig fenn nem tartható. Annak az iparnak, a nmly nem birja a maga exisztencziáját ennyi támogatás daczára sem biztosítani, előbb-utóbb meg kell szűnnie. S ez fog bekövetkezni nálunk a ezukorgyártágra vonatkozólag; mert ha a belfogyasztást nem tudjuk emelni, csupán prémiumokkal és . az export erőltetésével lehetetlen lesz ezukoriparunkat fejleszteni. Ha a ezukoripar megszűnnék, ez bizonyára nagyon érzékenyen érintené gazdaközönségünk egy részét. Nem volt tehát oly könnyelmű gróf Károlyi Sándor azon kijelentése, hogy igyekezzünk ezukorrépa termelésünket lehetőleg apasztani, még mielőtt ezukorgyáraink a deroute szélére jutnak. Különben ez apadás magától is be fog következni. Mert ne higyjék a ezukorgyárosok, hogy ha a búza ára 7 forinton felül fog állani, ha például 8 forint lesz, akad oly gazda, ki 75, vagy 80 krajezárért nekik ezukorrépát termeszt. Erre csak a szomorú kényszerhelyzet vitte őket rá. Csak 550—6 forintos búzaárak miatt fanyalodtak a czukorrépatermelésre ; fanyalodtak, mondom, mert bizony nem jó kedvükből cselekedték. (Úgy van! balfélol.) Ha ezukoriparunk csak a belfogyasztásra dolgoznék, akkor meghoznék minden áldozatot, mely arányban volna az elérhető eredménynyel, mert a belföldnek dolgozó iparnak nyújtott áldozat emelné a vagyonosodást. De hogy azért hozzunk áldozatot, hogy ezukortermelőink külföldön olcsón adják el ezukrukat, s rajtunk vegyék meg a differencziát, abba bele nem egyezhetem. Erre én annyival kevésbbé vagyok képes, mert meg vagyok győződve, hogy a ezukortermelés redukeziója Magyarországon előbbutóbb be fog következni, én tehát a nemzet izzadságával és pénzével a Danaidák bordója töltögetésére nem vállalkozom. A kiviteli veszteségeknek az állam fogyasztói és a nyerstermelőkre való áthárítása a legesztelenebb öngyilkossági politikához tartozik. Hogy azért fizesse a fogyasztó drágábban a ezukrot és azért adja a nyerstermelő répáját olcsóbban, hogy a külföldre való kivitel veszteségei ezáltal rekompenzáltassanak, én ennek a politikának mást titulust adni nem tudok, mint öngyilkossági politika. Ugy az előadó úr, mint a túloldalról mások is hangoztatták, hogy a kartell a munkásokra nézve nagy előny, és pedig azért, mert a munkásoknak így biztos keresetük van. Megengedem, hogy a keresetük biztosítva van, de hogy ez minő és mennyi, az már más kérdés. Ezzel szemben bizonyos, hogy a függőségük is szerfelett nő s teljesen ki vannak szolgáltatva a vállalatok önkényének, úgy, hogy ha egy munkás olyan gyárból, a mely kartellben van, elmegy, nincs reá eset, hogy egy másik, a kartellben lévő gyárba befogadtassék. Minél nagyobb veszteségeket fognak a kartellben álló ezukorgyárosok a túlprodukezió által szenvedni, annál inkább igyekeznek azt a veszteséget nemcsak a nyerstermelőkre, hanem a munkásokra .is áthárítani és a munkadíjból le fogják vonni a számításuk szerint a munkásosztályra eso részt és ezzel azoktól úgyszólván mindennapi kenyerüket vonják el. Látható ezekből, hogy a kartell sem a fogyasztókra, sem a nyerstermelőkre, sem a munkásosztályra nézve egyáltalában nem üdvös, mert az eredmény az, hogy a veszteségük pótlására és esetleg a nyereségük emelésére úgy a termelőt, fogyasztót, mint a munkásosztályt a legsúlyosabb körülmények közé hozzák. Ezek az okai annak, hogy úgy Amerikában, mint Európában is a kartellek ellen törvényeket alkotnak. (Egy hang a szélső baloldalon: Csak nálunk nem!) Csak nálunk nem, különösen Amerikában a legmesszebbmenő törvényeket alkotják, és hogy az iménti közbeszólásnak csakugyan megfeleljek, —- a mely szerint az mondatott, hogy még a miniszteri tárezát is monopolizálják, —- hát arra talán nem vetemednek épen Amerikában, hogy a miniszteri tárezát monopolizálják, hanem igenis az kétségbevonhatatlan, hogy Amerikában a kartellek a választásokra a legnagyobb nyomást és befolyást gyakorolják; az kétségtelen dolog, hogy Amerikában a bartelek vakmerősége odáig megy, hogy igyekeznek a közhivatalokra oly egyéneket megválasztatni, a kik megvesztegethetők. Ez konstatált tény, ezt eídisputálni nem lehet.