Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-132
132. országos ülés 1897. Julius 8-4n, csütörtökön. ÍB Perczel Dezső belügyminiszter: Szabadon bocsáthatja! Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, ennek a kérdésnek a vitatásába majd belemegyünk mi, remélem, akkor a t. miniszter úr és államtitkárja czivilruhában fognak előállani (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) és nem miniszteri rendőrruhában. (Élénk tetszés balfelöl.) Hanem annyi bizonyos, hogy a mi összes törvényes intézményeink közt sem a t. miniszter úr, sem államtitkárja olyan intézkedést és olyan paragrafust Sem a jelenben, sem a múltból, sem a régi múltból, még abból az időből sem, mikor őseink pogányok voltak, nem tud felmutatni, a mely szerint a vádlottat éjfél utáni 1 órára, 1 /a2-re, 2-re, ^íi-ra, i/ 2 4-re stb. meg lehetett volna idézni bírói eljárás és kihallgatás elé. Erre példa nincs. (Egy hang a szélső baloldalon: Ráäaynál volt!) Akkor sem volt. Mert az illető vádlottnak kötelessége és joga saját védelméről és az igazság megvédéséről gondoskodni. Ejogának gyakorlása magával hozza, hogy esetleg tanúkra, jelen voltakra hivatkozzék; ez a joga magával hozza azt, hogy védelméről és védelme képviseletéről is gondoskodjék. De lehet-e éjfélkor, 1 órakor, 1 / 2 2-kor, Y'23-kor ezt a jogot gyakorolni, ezt a kötelességet teljesíteni? Tud-e arra az államtitkár úr, úgy a miniszter úr példát, hogy egy ilyen törvényes intézkedésnek analógiája volna valahol a világon? Arra példát nem tud. Éjszaka dolgoznak s nyitva vannak bizonyos rossz hitelű kávéházak, bizonyos német orfeumok, bizonyos rosszhitelű egyéb helyek, és úgy látszik, a miniszter úr azt szeretné, ha a rendőrség is úgy dolgozzék, mint ezek. Azt pedig mi a jó rend és az ország becsülete érdekében meg nem engedhetjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr azt mondja, hiszen belenyugodtak sokan, talán 7-en, 8-an leülték vagy lefizessék a büntetést, 15-en megfölebbezték és most fölebbezés alatt áll az ügy. Hát miért nem tartóztatja a t. miniszter úr addig ott ezeket az urakat, míg a fölebbezés el nincs intézve? Ép oly logikával, ha az a kötelessége, hogy emberi erőt meghaladó buzgalommal az a tisztviselő éjszaka dolgozzék, ne egyék, ne aludjék, ö maga sem, csakhogy mielőbb legyen vége, és az illetőt nem ereszti szabadon, époly logikával addig míg az appelláta el nincs intézve, ott tarthatná. De ő ezt még sem tartaná megengedhetőnek, egy oly oknál fogva, a mely oknál fogva nem szabad éjszakai tárgyalásokat ilyen kicsinyes, haszontalan dolgokban tartani. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy jogosított ez eljárás már annálfogva, mert a főváros intelligeneziájának 90°/o-a elítélte ezeknek az KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VIII. KÖTET. uraknak az eljárását. A milyen alapossággal a r. belügyminiszter úr arra a 90°/o ra hivatkozik, olyan alapossággal járt el a rendőrsége is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hol veszi azt a 90°/o-ot a t. miniszter úr? Talán népö'sszeirást tett, és a rendőrségre bízta? Mire alapítja? A saját társaságának vagy a rendőrségének a 90°/o-ára? (Tetszés a szélsőbalon.) Biztosítom arról, hogy az a rendőrség, mikor négyszemközt beszél vele az ember, mind azt mondja: Czudar dolog, komisz dolog saját véreinkkel úgy bánni el német selejtes művészet érdekében; de ha muszáj, mert a kenyerünk függ tőle. Azt kérdem még a t. belügyminiszter úrtól, hogy mióta szabad a rendőrségi bíróságnak azon az alapon eljárni, hogy az intelligencziának nem tudom hányad része így, vagy úgy vélekedik? Hát az igazságszolgáltatásnál az a kérdés, hogy az úgynevezett intelligenczia hány perczentje miként vélekedik? Hát nem a tények és mulasztások belső természete alapja az igazságszolgáltatásnak, hanem az, hogy a t. miniszter úr felfogása szerint, az intelligencziának hány perczentje hogy vélekedik valamely dolog felől; s pedig olyan perczentje, a melyről a belügyminiszter úrnak semmi tudomása nincs, mert az, hogy hány perczentje hogy vélekedett, arról a t. miniszter úrnak nincs adata, nem is lehet és nem is lesz. Tehát még ha közönséges képviselő a maga helyéről, tehát fokozottabb felelőség nélkül mondana ilyen dolgot, azt hiszem, közönséges frázisnak tartaná minden ember; de hogy miniszteri székből, a mikor 22 — 23 művelt ember dolga, az igazságszolgáltatásnál gyakorolt eljárás komolysága, törvényessége forog kérdésben, hogy az ország felelős kormányának férfia ilyen indok alapján törekedjék helyeselni a rendőrségnek ilyen eljárását, no t. miniszter úr, erre sem fog tudni példát találni sera nálunk, sem más művelt nemzetnél. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mindezen okoknál fogva, akármiként vélekedjék arról a t. miniszter úr, hogy a német színészetnek hogy kellene Budapesten virágoznia, akármiként kövessenek el a miniszter úr és abban a 90°/o-ban létező támogatók súlyos mulasztásokat arra nézve, hogy ez a főváros a maga nemzeti jellegét minél későbben nyeri meg és minél későbben vívja vissza, annyi bizonyos, t. miniszter úr, hogy a rendőrségnek eljárását indokolni képes nem volt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Üres ürügygyei, üres beszéddel egy soha nem konstatált perezentnek a nézetével igenis előállt, közrendőri felfogást itt tanúsított, de magának a rendőri eljárásnak helyességét, törvényességét, alkotmányszerüségét, humanitását a t. miniszter úr igazolni nem li
