Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-132
88 132. orsz&gos ülés 1897. Julius 8-án, csütörtökén. és barátaim cstinyä kötelességmulasztást követnénk el, ha itt e helyen, ezen benső meg nem győződésiinknek . . . (Zajos derültség a jobboldalon.) meggyőződésünknek, (Derültség a jobbóldalon. Nagy zaj balfeUl. E'nök csenget.) Hogy örülnek, hogy ha én egy szóban, vagy három betűben megbotlom; (Úgy van! tetszés a szélső baloldalon.) és hogy helyeslik a miniszter eljárását, a ki tetteiben botlik meg és a haza iránti kötelesség teljesítésében. (Éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr igenis, a közönségnek annak alapján, hogy ő pénzt fizetett belépti jegyééit és mulatni akar, joga volt mulatni és e joga megsértetett bizonyos körök által. Hát igenis, a közönség bántalmazta ezeket, tudok olyan esetet egyet-kettőt, maga az illető rendőrkapitány, vagy talán a főkapitány mondta nekem ezeket. De nézzen az aktáknak utána a miniszter úr, hogy azok közííl, hogy az idegenek vagy árulók, mert a hazafiságnak talán nem kellő formában tett megnyilatkozásait is mindjárt ütlegekekkel, durva kiabálásokkal, a legdurvább szavak kíséretében torolták meg, s a kik a közcsendet igazán háborították, hogy azok közííl az ő rendőrsége egyet is tartóztatott-e le, idézett-e meg, vagy éjjel, vagy nappal fogva tartotta e ? Nem, azok a németet pártolták, a bécsi, az udvari színészeket, azok elkövethettek minden visszaélést, azok megronthatták a rendet és a csendet, azok ellen nem volt. rendőrsége a minisüiter úrnak, hanem a magyarok ellen, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) a kik az ország és a főváros magyarságát akarták megóvni, azok ellen volt rendőrsége. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) Meszlény Lajos: Az a publikum adott választási költséget! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő arat, ne szóljon közbe. Eötvös Károly: Felhozza a t. miniszter úr, hogy betegséget előidéző bíízös porokat, vagy nem tudom, tokokat vagy kapszulákat is alkalmaztak, sőt talán robbanószereket is, és hamis tíízlármát idéztek elő. Tudja a t. belügyminiszter úr, hogy mind e tényt kik követték el? Megjegyzem, hogy a hamis tfízlárma nem is akkor történt, még történni is később történt. De ezen mentséget a belügyminiszter úr számára az ő rendőrségei is később fedezték fel. (Egy hang jobbfelől: Akkor történt.) Nem akkor történt, biztosítom róla. Megengedem, hogy talán találtak bíízös porokat tartalmazó tokokat, de én akkor éjfélkor kérdeztem a rendőröket, a rendőrség akkor arról nem tudott, csak később, mikor a miniszter úr felelete elkészülhetett, akkorra tudta. (Zaj jobbfelől) Azok közül, a kik eljárás alá vonattak azon éjszaka, körülbelül tizenuégygyel beszéltem, egyik se tudott róla semmit, hogy konstatálva lett volna. Ezen kapszuláknak az eredete és az a körülmény, hogy azok miként, mikor és ki által alkalmaztattak, legalább is nagyon kétes dolog, s minthogy a t. miniszter úr arról értesít bennünkett — a mit egyébiránt részben eddig is tudtunk — hogy ott polgári ruhába bujtatott rendőrök voltak, nagyon sok visszaélést és visszaélésre szolgáló nagyon sok indokot azoknak az eljárásában is találok, mert ha azok rendesen akarták volna hivatalos feladatukat teljesíteni, nem lett volna szükség azoknak polgári ruhába bújtatására, tetszett volna nekik a maguk rendőri egyenruhájában megjelenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy igenis, neki tudomása van arról az éjszakai eljárásról is és azt ő helyesli két okból. Először azért, mert majdnem emberfölötti buzgalommal azok a rendőri tisztviselők az igazság gyors kiszolgáltatása érdekében tették ezt és másodszor azért is, mert a vádlottak érdeke is azt hozta magával, hogy ne legyenek ott tartóztatva Isten tudja meddig. Nos hát, ez a második indok különösen fontos. Annyi bizonyos, hogy sokkal czélszerűbb a vádlottat éjjel vonni bírói eljárás alá, mint például kerékbetörni, (Derültség és tetszés a a bal- és szélső baloldalon.) vagy mint éhen-szomjan három-négy napon át ott tartani. De honnan meríti azt a rendőri tudományát a t. belügyminiszter úr, melyik törvényben, melyik rendeletében, vagy elődjének melyik rendeletében van az, hogy az ilyen apróbb kihágással vádolt, különösen müveit úri embereket addig nem szabad elereszteni, enni, inni sem szabad nekik, ha csak a zsebükben nem visznek oda előre enni valót, míg velük szemben a bírói eljárás be nem fejeztetett? Hol van ez megírva, hol volt ez valaha szokásban vagy törvényben nálunk, vagy hol volt ez valaha megengedve nálunk vagy hol vau ez megengedve vagy gyakorlatban a világ akármelyik művelt államában ? Mert hisz, ha elég ok van arra, hogy letartóztatva legyen, az ő kompetens bírói fóruma azt elrendeli, ha nincs elég ok, a kompetens fórumnak — a rendőrség ez esetben birói hatóságot gyakorol —- kötelessége az illetőt személyének és lakásának konstatálása után szabadon bocsátani és egy bizonyos törvényes időre megidézni. Latkóczy Imre államtitkár: Hogy ha különben megbízható!
