Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

132. országos ülés 1897. Julius 8-án, csttt8rt8k5n. 87 telligens polgárságának 90 százaléka által elítélt botránynak megszüntetéséről van szó és a rendőrség és a rendőrség közegei pedig éjjelt is nappallá téve, csakis kötelességüket teljesítették akkor, midőn így jártak el, én tehát erre nézve a magam részéről a további eljárásnak szükségét nem látom és kilátásba sem helyezem. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. ház! A t. belügyminiszter úr feleletét én nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Csak védjék a németeket ! Eötvös Károly: Nem vehetem pedig tudomásul azért, mert ő a maga felfogása és a maga hivatalos tehetsége szerint ugyan indokolta a rendőrség eljárását, a mely ellen nekem panaszom van, de én ezt az indokolást kielégítőnek és kimerítőnek nem tartom. Mikor a t. belügyminiszter úr úgy állítja fel a kérdést, hogy a rendőrség annyi gyalog és lovas egyenruhás rendőrt állított oda, a mennyit a saját belátása szerint szükségesnek tartott, azzal még egyáltalán nem felelt meg arra a kérdésre, hogy vájjon szükséges volt-e és czélszeríí volt-e oda akkora rendőri hatalmat kiállítani. Az köztudomású dolog, azt a főváros intelligencziájának nem 90 százaléka, hanem 100 százaléka tudja, hogy a hol még nincs baj, de oda sok rendőrt összpontosítanak, ott mindjárt baj lesz. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy egy színházi előadásnál, ha előre tudja is a rendőrség, hogy ott a közönség vagy egészben vagy részben tetszésének vagy nemtetszésének jogosult jeleit fogja nyilvánítani, már előre a rendőrségnek nagy tömegét odaállítja és valószínűleg kellő utasítással látja el, azzal az utasítással, hogy a tetszés és nemtetszés rendes nyilvánításait gátolja meg; ez szerintem nálunk szokatlan. Nekünk példát adni arra nem szabad. Mert hiszen ha a t. miniszter úr a rendőrségnek ezt a felfogását helyesli, akkor ebből az következnék, hogy minden színielőadást rendőri felügyelet alatt kell végezni, mert azt a rendőrség sohasem tudja, hogy valamely színielőadás tetszést vagy nemtetszést fog-e szülni. Azonban volt itt egy más dolog. Nem a színielőadás zavarása volt a rendőrség előtt a fődolog, hanem az, hogy német színészek játszottak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondások a jobboldalon. Nagy zaj.) Magyar színielőadást zavarhattak volna, akár agyon is verhették volna a színészeket, azért a rendőrségnek nem jutott volna eszébe oda 60 vagy több rendőrt állítani; hanem a német színészek előadását igenis védelmezni kellett. Hogy hogyan védelmezték, hogy ez a mód erre alkalmas, czéíszerű volt-e, hogy megvédelmeztessenek: mutatja a bekövetkezett eredmény. A német színészek belátták, hogy nekik itt nincsen helyük, nincsen hazájuk, nincsen keresni valójuk és maguk belátták, hogy oly országban, mint Magyarország, a melynek fővárosában akarnak ők színielőadást tartani, a hol máskép meg nem tarthatják, csak rendőri brutalitás segítségével, ott nekik helyük nincsen. Azok az idegen színészek, azok nagyobb böleseséggel intézték el a dolgot, mint a rendőrség, vagy a rendőrség eljárását helyeslő igen tisztelt kormány. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Azután én megengedem, hogy a t. miniszter úr azt helytelennek tartja a maga felfogása szerint, hogy a német színészek előadásánál a nemtetszés jelei adassanak; de engedje meg ő is, hogy az egész ország és művelt közönség Ízlését o egymaga nem képviseli és ha ő magának véleményt alkot a felett, hogy helyes-e vagy nem helyes-e: úgy joga van mindenkinek, a ki a művészeti előadást élvezni akarja, tetszését vagy nemtetszését, nyilvánítani ; azért mindjárt a rendőrség beavatkozásával már előre elrontani a dolgot, már előre provokálni a közönséget, provokálni bizonyos köröket — a mint a t. miniszter úr jelezte — egyáltalán nem bölcs, nem okos és helyes eljárás. A t. miniszter úr bizonyos kicsinyléssel, fennhéjázó hanglejtéssel szavaiban azt mondotta, hogy »bizonyos körök«. Jegyezze meg a miniszter úr, hogy azok a bizonyos körök egyedül voltak azok, kik Magyarország fővárosának nemzeti jellegét megvédeni akarták. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Derültség és zaj a jobboldalon.) Az a 22—23, vagy 30 fiatal ember volt az, . . . (Zajos éljenzés a szélső baloldalon. Derültség és zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eötvös Károly: ... a. ki előre tudva, hogy ott tömegesen előre elhelyezett rendőrség brutális támadásának lesz kitéve, a nemzet jogát ott mégris meg akarta óvni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Az a 30 fiatal ember becsületes és hősies kötelességet teljesített, (Élénk derültség jobbfelől. Éljenzés a szélső baloldalon.) és bárminő eljárásban részesítette őket a rendőrség éjszakai hivatalos eljárása és bárminő véleményben van az ő eljárásukról a t. miniszter úr s az ő 90°/o-os értelmisége, (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) mi tudjak és érezzük, tudja és érzi az egész nemzet, hogy ők becsületes emberek, jó magyarok és jó hazafiak. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) És én