Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

m 132, országos Illés 1897. július 8-án, csütSrtSkön. tetszésnyilvánításról volt szó, mutatja az a körülmény is, a mely szintén köztudomású; minden lap hozta másnap és harmadnap, hogy először azon urak, a kik jónak látták magukat a budapesti közönség ízlésének képviselőiként azon este zserálni, nem átallották oda teljes roszszúllétet előidéző szagot magukban foglaló kapszulákat vinni (Derültség.) és ott szétdobálni, a miből a rendőrségnek sikerűit egy egész dobozra valót magának megszerezni. (Nagy derültség a szélső hátoldalon.) Viszont robbanó gyutacsokat is vittek magukkal és részint a színház bejáratánál, részint a színház előtt, a körúton levő villamos vasúti vágányokra helyezték el, melyek — hiszen az egész jelentéktelen dolog, de mégis mindezekre világot vet és azért kell, hogy erről itt megemlékezzem — két egyénnek, bár igen könnyű megsebesülését is vonták maguk után. Végre nem hallgathatom el azon körülményt sem, — a mely — hál'Istennek — veszélyes következményt nem vont ezúttal maga után — hogy nem tartózkodott az illető egyike attól, hogy a »Millenium« kávéházból hamis tíízalarmot jelezve a tűzoltóságot azon hírrel, hogy a Vígszínház lángokban áll, oda szólítsa. (Felkiáltások jobbfelöl: Szégyen! Gyalázat! Nagy mozgás.) A ki meggondolja, hogy, ha ezt a rendőrség ébersége idejekorán nem akadályozza meg, ha ott pánik üt ki, ennek micsoda következményei lehettek volna, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) az bármiképen gondolkozzék is egyéb tekintetben e kérdésben, teljes igazat fog adni a rendőrségnek és el fogja ítélni ezt az éretlen s nem eléggé jellemezhető eljárást, (Zajos helyeslés a jobboldalon.) a melyet ott követtek. Ez tehát válaszom az első pontra nézve. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) A második kérdése az interpelláló képviselő úrnak ez (olvassa):.»Tudj a-e a belügyminiszter úr, hogy az V. kerületi rendőrkapitány 22 egyén és túlnyomó számban író, hírlapíró és művelt egyén ellen törvény és alkotmány ellenére s minden józan okosság ellenére éjfélkor kezdte meg s egész éjjel délelőtt nyolcz óráig folytatta kihágási ügy czímén az érdemleges bíráskodási eljárást és tárgyalást s ezzel az alapos vizsgálat és ítélet lehetőségét kizárta s az említett egyéneknek szabadságát szükségtelenül, jogtalanul megsértette.« Erre a pontra válaszolhatom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a rendőrség közegei, úgy a rendőrtisztek, valamint a két rendbeli, úgy az egyenruhás, mint a polgárilag megjelenő rendőrség, minden egyes esetben az illetőt, a ki úgy viselte magát, a mint először színházban nem szabad, másodszor művelt emberhez sem illik, hogy viselkedjék valaki, megintette, miután az intés nem használt és másodszori intés után is ismételte a kihágást, a botrányt előidéző magaviseletet: akkor igenis a rendőrségről szóló törvény 16. és 17. §-nak a) és b) pontja értelmében azokat kivezették és a rendőrkapitánysághoz állították elő. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen törvény illető szakaszai pedig következőképen hangzanak (olvassa) : »A fővárosi rendőrség bekísérhet továbbá: a) ha a kihágást elkövető a rendőrségi közeg részéről történt megintés után is folytatja a kihágást; b) ha a kihágás oly természetű, hogy az közbotrányt okozott, hogy ha az előidézett rendetlenség, vagy csendzavarás csak a tettes elfogatásával szüntethető meg.« (Helyeslés jobbfeöl.) Meg kell vallanom, hogy a legtöbben egyszerű felszólításra engedtek, de miután többen voltak, olyanok is, a kik kunt megígérték, hogy nem csinálnak semmit, visszabocsáttatván, másodszor nyomban elkezdték azt a gyermekes, eléggé nem jellemezhető magukviseletét, ennélfogva a rendőrség 23 egyént volt kénytelen az V. kerületi elöljárósághoz előállítani. Az V. kerületi kapitányság nem tekintve az idő előrehaladottságát, emberfeletti buzgalommal rögtön hozzálátott az ügy megvizsgálásához és a 23 elővezetett egyén közül 2i-et elítélt; egyre nézve felmentő határozatot hozott, egyre nézve pedig későbbre halasztotta az eljárást. Meg kell jegyeznem, hogy ez az eljárás egyrészt magának az ügynek, tudniillik az igazság minél gyorsabb kiderítésének szempontjából is kívánatos volt, (Úgy van! jobbfelöl.) másrészt pedig épen azon egyéneknek állott érdekében, a kik a kihágás miatt elővezettettek, mert a rendőrség ugyancsak az általam idézett 1881: XXI. törvényezikk 29. §-a értelmében megtette volna azt is, hogy az illető elővezetetteket másnap reggelig ott tartsa és csak másnap reggel kezdje meg velük az eljárást. De végre megjegyzem, hogy ezen eljárás folytán az illető 22 egyén közül többen 2, 5, 10, 20, 50 forinttal birságoltattak meg, ezek közül 8 megnyugodott s eddig már részint kifizette, részint szabadságbüntetésre óhajtván azt átváltoztatni, leülte a büntetését, 15 pedig az ellen felebbezett. Ezeknek az ügye folyamatban van. Végre pedig, a mi a harmadik kérdését illeti a képviselő urnak, mely így szól (olvassa) -• »Mikor s minő intézkedéseket fog tenni a belügyminiszter arra nézve, hogy a rendőrség ezen visszaélései megtoroltassanak s hasonló visszaéléseknek pedig jövőre eleje vétessék?« — azt kell kijelentenem, hogy miután megtettem azt az intézkedést, hogy tüzetesen informáltattam magam és miután felkértem a vizsgálati iratokat és úgy láttam, hogy sem zaklatás, sem pedig oknélktíli vexáezió nem történt, hanem igenis Budapest in-