Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

. 132. országos ülés 1897. Julius 8-án, csütörtSkSn. Sok módja van ennek, melyek mindenike czélravezető. A kormány, ha akarja, kreálhat például egy gyárat vagy a termelökkel vagy egy gyárossal, de oly feltételek alatt, hogy semmiféle kartelibe ne menjen bele s ekkor a kartell rögtön meg vau törve. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Lehet ezt mérsékelni vasúti tarifákkal is, úgy hogy attól a csoporttól, a mely az országnak világos kárára kartellt csinál, a tarifa-kedvezmények elvonassanak, (Úgy van! balfelől.) Én továbbá abban a nézetben vagyok, hogy »de lana caprina«, ol}an dologról, a mi tulaj donképen közömbös, ne vitatkozzunk, mert hiszen a viszonyok új alakulásában ma már nem annyira arról van szó, hogy a répatermelést miképen emeljük, hanem ellenkezőleg arról kellene gondolkozni, hogy egészséges módon miképen apaszszuk. Hiszen a szimptomák ezen a téren nagyon furcsák. így nem régen Angliában czukorkereskedő-csoportok abban az irányban fejtettek ki tevékenységet, hogy azoknak a kolóniáiig országoknak, a melyek Angliától függésben vannak, legalább is oly kedvezmények adassanak, aminők azok az export-prémiumok, a melyeket más európai országok azon czukorra adnak, a mely Angliába bemegy. Ennél azonban erősebb egy másik, mozgalom. Az amerikai törvényhozásban a legutóbbi időben törvényjavaslatot fogadtak el, a mely ugyan mint, értesülök, még nem emelkedett törvényerőre, mert csak most fog átmenni a másik házba; de ha ott elfogadtatik ez a törvényjavaslat, akkor a jövőben nem tudom, hogyan fognak az urak exportálni. (Zaj. Igaz! Úgy van! balfelől.) Igaz, lehet e tekintetben még sok mindenféle vitának helye; lehetnek pressziók és kontrapressziók, a melyek e tekintetbea előállhatnak, és a melyek következtében Amerika talán nem fog még ezúttal oly élesen föllépni. De azt hiszem, hogy ha az amerikai összes gazdasági politikai konjunktúrákat nézzük, akkor arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy ott tulajdonképen a védvámrendszernek, vagyis az abszurd magasságú védvámok behozatalának, ma sokkal nagyobb ehanceai vannak, mint bármikor. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez ma még nem történt meg, tehát még csak olyasmiről beszélünk, a mi nincs meg; de méltóztatnak talán konczedálni, hogy csakugyan nagyon élénk ez irányban az amerikai hangulat, a mit az is bizonyít, hogy a törvényjavaslat a törvényhozás egyik házában már keresztül ment. Pedig az valóban furcsa törvény lesz, ha lesz, mert a javaslat egyszerűen kimondja, hogy a mennyi prémiumot fognak valamely európai vagy más czukorkiviteli országban megadni, annyival fogják ők is emelni az ő vámjukat. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csináljanak hát akkor örök czukorexportot! (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Én nem tudom, be fog-e ez következni, de mindenesetre nagy chanceaink vannak reá, hogy innen Amerikából a czukorgyártást valóban nagyon komoly veszély fogja érni, és pedig nemcsak monarchiánkat, hanem azonkivíü Németországot és Francziaországot is, a melyek szintén úgy mint mi, a túltermelésben szenvednek. (Ügy Úgy van! van! a bal- és szélső báloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hogy ez miként fog végeredményéhen akczentuálódni, az bizonytalan; de látjuk jönni a bajt, s ezért én egy czukorprémium megadását nem is perhorreskálom, mert hiszen hogy ha csak két vagy három hónapig tart is a czukorkivitel lehetősége, meg kell adni, hogy az ránk názve még így is nagyon jó és hasznos lehet. (Bálijuk! Halljuk!) De azután reparálnunk kell dolgainkat arra az esetre, hogy mit csinálunk, majd ha a zivatar jön. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A baj egyébként ezen czukorzivatar tekintetében az, (Halljuk!) hogy Ausztria részéről sokkal nagyobb a kivitel, mint Magyarország részéről, sőt majdnem egyedül ő az, a ki e téren dominál, mert ha csak Magyarországról volna szó, azt mondanánk, hogy körülbelül ott vagyunk, hogy vagy kevés, vagy semmi a kivitelünk, mindenesetre nem sok. Hanem igenis sok ez Ausztriában. Ebből a körülbelül 1 millió és 4 vagy 500,000 forintból, a melyet prémiumokban fizetünk, a mostani és az előbbi törvény értelmében a magyar kivitelre ugyebár körülbelül 900.000 forint esik (Egy hang a szélső baloldalon: Annyi se!) és körülbelül 5—600.000 forint az, (Zaj. Elnök csenget.) a mit fizetünk az osztrák kivitelnek, a mivel prémiáljuk az osztrákok termelését. Ez nagyon szép dolog, ha a t. kormány ezzel akarja magát Ausztriában népszerűvé tenni, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) ha ezzel akarja ott magának a népszerűséget biztosítani. (Zajos helyeslés balfelől.) De ettől eltekintve, mereven csak annál maradok, hogy miért nem tud hát a kormány ez ellen védekezni? Hisz az volna a feladata, hogy mi ne fizessük ezt a ma 600.000, holnap esetleg X összeget. (Ügy van! balfelől.) S e tekintetben nem nyugtatnak meg bennünket a bemutatott törvénynyel, a melyet ép most diskutiálunk. Pedig ez volna a feladatuk és parallel kellett volna e részben is megnyugtatást szerezni az országnak, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy ezen ráfizetés az osztrák kivitelre a jövőben megszűnjék. De hát nem méltóztatik e részben segíteni a bajon. Hanem, t. ház, a/, hogy már most mi oda fizetjük ezt a 600.000 forintot, talán még csak Nagyján, de ha majd az fog előállani, hogy