Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

181. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdáit. (]5 van, felesleges bizonyítani, mert állt ez a nemzet már nehéz válságok előtt, de soha közéletben az erkölcsi bomlásnak annyi csirája össze nem kumulálódott, mint épen napjainkban. (Zajos helyeslés balról.) Érzem, t. ház, azt a felelősséget, mely rám háramlik, midőn e kérdést a házban szóba hozom; mert olyan sebet érintek, a melyhez óvatosan kell hozzányúlnunk, mert egy ily veszedelmes időszakban a parlamentben elhangzó szó, melynek súlya van, félremagyarázásokra és újabb izgalmakra vezethet és önkénytelenül is bele viheti a szenvedélyek újabb gyúanyagát a tömeg hangulatába, a mely szándék pedig teljesen távol áll tőlem. De midőn látom az országban, hogy minden téren megnyilatkoznak bizonyos hangulatok, bizonyos lázas feszültség, a mely a kórságnak biztos ismertető jele akkor itt e házban, mint törvényhozónak, kötelességem e bajokkal foglalkozni s rámutatni a sebekre, hogy a kormány álláspontjáról részint tájékozza az országot, részint pedig a meglévő ellentétek kiegyenlítéséhez én is segédkezet nyújtsak. (Halljuk J Halljuk!) Bizonyos, hogy az ország minden részéből alarmhireket hallunk, a melyek a legújabban egy új formában jelentkeztek. (Úgy van! a baloldalon.) Pár héttel ezelőtt olvashattuk, hogy itt és ott, az ország különböző területein egymásután bontották fel a mezei munkások, mint az aratók, azon szerződéseket, a melyeket a mezőgazdákkal megkötöttek. Ezen mozgalom kalmirozására a kormány azután talált egy módszert, a mely, hogy alkalmatos-e még nem tudom megbírálni, de a mely szerint a hiányzó munkaerő pótlására a Felvidékről hozott munkásokat, és készen tartja e munkaerőket, az Alföld egyes empóriumain. Mindenesetre ezen intézkedésnek már is észrevehető hátránya, hogy elvonja a felső vidék munkaerejét. (Úgy van! a baloldalon.) Hogy csak egy példát hozzak fel, Beregmegyéből arról értesülök, hogy onnan állami pénzen vitték az Alföldre a munkásokat, nagy bérigéreteknek kilátásba helyezése mellett, és midőn oda értek és a természetes konkurrenczia kifejlődött a sztrájkoló munkások közt és közöttük : az árakat rögtön lenyomták és az Ígéretet az importált munkásokkal szemben be nem tartották. (Úgy van! a baloldalon.) E mellett megvan ennek az a hátránya is, hogy ott a felső megyékben, Beregben, a hol azt hiszem, ismerik a viszonyokat, a hol állami ínséges aegélylyel élnek egyes vidékek; a hol négy milliónyi ártéri költségeket fektettek be, Csupán csak azért, hogy egyes vidékek munkásainak a megélhetés eszközeit megadják, 60 krajczárról rögtön felemelkedett a kapásnapszám 1 forint 20 krajczárra, és KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. ekként kivonván onnan az ott létező munkaerőt, a gazdák helyzetét azon vidéken, a hol nincsenek alföldi termésekhez szoktatva, hanem a hol csak négy-öt magos terméssel kell leszámolni, úgyszólván válság elé juttatták. (Úgy van! a baloldalon.) De ebből még az az erkölcsi hátrány is származik, hogy egyes immúnis vidékekről elvitt munkásokba beleoltják a szoczialisztikus eszmék csiráit és ezek viszszatérve magu'íkal yiszik az " egész szoczialisztikus világnézetét, (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) és ekként a kormány úgyszólván állami pénzen nevel idegenben a Felsővidékeken szoczialistákat (Igás ! Úgy van! balfelöl.) Bizonyos azonban, hogy újabban az a sztrájk egy másféle alakjában nyilatkozott meg. Olvassuk az újságokban; kapunk magánértesüléseket; hogy egyes vidékeken a már szerződött és újra munkába állott kaszások letették egyszerűen az aratási eszközöket: a kaszát, sarlót s kijelentették, hogy többé pedig dolgozni nem fognak. Miért? Mert érezték, hogy a válságos, a kritikus pillanat a gazdákra nézve akkor következett be, a mikor kényszerhelyzet elé állítják a gazdát, a ki vagy egy egész évi munkájának gyümölcsét engedi veszendőbe menni, vagy pedig kénytelen magát a munkásdiöveteléseknek védteleműl kiszolgáltatni. (Úgy van! balfélől.) Hogy e két mozgalom közt okozati összefüggés van és azt egy felső hatalom, egy vezető értelem viszi innen a központból, már abból is világos, hogy némely vidéken, a hol a gazda számolva a kényszerhelyzettel, meg akarja adni a munkásnak a kért bért, a munkás egyszerűen megdöbben és azt mondja: »Uram, erre nem voltam elkészülve, hogy az én követeléseimet teljesítse, de nekem az sem kell, mert: én sztrájkolni akarok.« Itt a szerves összefüggés a két dolog közt, de ha mi kételkednénk ebben: a lapokban olvashatjuk, hogy egyes vidékeken, a központi szoezialista egyesületnek kiküldöttei kereskedelmi utazók czégére alatt, (Úgy van! a és bal- és szélső baloldalon.) járnak helyről-helyre ; rendszeresítik az izgatást; számba szedik, tömörítik az embereket s ekként súlylyal lépnek fel minden vidéken. Egyes vidékeken titkos konventikulumokat és összejövedeleket tartanak a munkások, a hová csak jelszóval lehet belépni. Ott adják ki a napi parancsot, a melyhez alkalmazkodni általában kell. Ezek olyan tünetek, hogy gondolkozóba ejtenek minden mezőgazdát akkor, mikor nálunk az agrár érdekek rendszeresen elhanyagoltattak; midőn nálunk egy nem létező nagy kereskedelemért feláldozták a már létező mezőgazdaságot, (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) mikor nálunk kiviteli prémiumot, adókedvezményt, tarifakedvezményeket adunk nagygyárosoknak és beviteli prémiumokat 9