Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

gg ISI. országos ülés 18 nyújtunk a román búzának a magyar gazdák ellen, és mikor tényleg látjuk, hogy az egész vonalon az a megterhelt gazdaközönség nem bírja az árdepresszióból támadó terheket elviselni. (Ügy van! a bal-oldalon.) Tessék egyenesen a földadót leszállítani, a mint Ausztriában tették és teszik most, a midőn a kataszter kijavításával ismét tíz millió adóelengedésről van szó. Hoztak olyan törvényeket a mezőgazdaság érdekei ellen, melyekkel kiránthatják a mezőgazdák alól a megélhetésnek, az exisztencziának alapját azért, hogy teremtsenek egy nagy gyáripart, a mely nincsen, s tönkretegyék érte a virágzó mezőgazdaságot, a mely már megvan. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ilyen viszonyok közt nem csoda, hogy az a tömeg, a mely a gazdasági nyomás alatt megmozdul s rosszul érzi magát, az izgatók által könnyen félre is vezethető ; és mihelyt szervezetté lesz és szemben áll a társadalommal és állammal, nagy veszedelem forrását képezheti, mert sohasem tudhajtjuk, hogy az egyszer elhajtott kő hol fog megállani? (Úgy van! a baloldalon.) E mozgalommal szemben nem szabad összetett kezekkel állani, mint a hogy ezt a mi kormányunk teszi. Ezeket a dolgokat és ezt az egész mozgalmat nem lehet szanálni azzal, hogy felállítanak a minisztériumban egy osztálytanácsost, hogy az vezesse innen az élet nagy mozgalmait, a melyek erővel bírnak, s a melyekkel szemben lehetetlen minden bürokratikus hatalom. Csodálom, hogy igyekezetükben odáig nem mentek, hogy összeszedték volna az ország összes borbélyait, hogy azokkal Magyarország alföldjét leborotváltassák. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) Nagy hiba az, t. ház, hogy az önök kormányrendszere semmiféle komoly preventív intézkedést nem tett, hogy e mozgalmat már csirájában elfojtsa és a netaláni sérelmek, vagy esetleges jogos kívánságok kielégítéséről nem gondoskodott. Hogy ha van ebben a mozgalomban humánus, jogos eszme, annak érvényt kell szerveznünk törvényes intézkedések alapján és ezzel az úgyszólván botrányossá vált fekély szálkáját a magyar társadalom testéből eltávolíthatjuk. A mi kormányzási rendszerünk szóval nem alakúit azon az eszmén, hogy: Grouverner cest prevoir. Mert nem előrelátás a jelenlegi kormányzat jelszava, hanem esetről-esetre csinálnak belügyi politikát, a szerint, a mint esetleg a tarokk-kompánia mellett véletlenül elhatározták. (Élénk derültség és helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) így, t. ház, ebben a kérdésben nincs sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak — a mennyiben a törvényhozás akcziója mindig homogén a kormány intézkedéseivel — határozott iránya és úgyszólván tanácstalanul védtelenül áll. ' . Julius í-én, szerdán. Igazán, t. ház, el lehet mondani a kormányra nézve is annak a lipcsei bús nótának a végét: »Auf dem Dache sitzt ein Greis, der sieh nicht zu helfen weiss.« (Zajos derültség balról.) Tényleg nem tudják, hogyan indítsanak egy részletes törvényhozási akcziót, a melylyel ez a dolog szanáltassék. Nem veszik észre a lappangó tüzet, mely ezalatt, folyton terjed, és azt hiszik, teljesen eleget tesznek azzal, hogy ha reá vetik magukat a fel-feltörő lángra. Hogy ezalatt az égő zsarátnok folyton nagyobb mértékben terjed és egyszerre észrevétlenül fogja lángba borítani az egész társadalmat, azzal nem igen törődnek. A törvényhozás figyelmét, a helyett, hogy ilyen komoly, életbevágó nagy érdekeknek a mérlegelésével iparkodnának hasznos munkára birni, egy igazán értéktelen, haszontalan 16. § sal merítik ki a törvényhozás munkaerejét. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És akkor, a mikor a reális élet sürgős intézkedéseket követel; a midőn a mezőgazdaság létérdekei forognak koczkán; a midőu a magyar államnak életkérdései, exisztencziájának alapja van veszélyeztetve: akkor felülnek az elméleteknek szürke paripájára és az igazságügyminiszter kedvéért egyszerűen egy elméleti paragrafussal merítik ki a ház idejét és fogyasztják munkaerejét. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igazán nem tudja az ember, hogy mit gondoljon? Mi ez tényleg?! Kormányzati ignoranczia-e, vagy pedig a dacz és makacsságnak az a kémiai vogyüléke, a mely a legfontosabb érdekeket, vagy a nemzeti nyugalom helyreállítását sokkal alárendeltebb jelentőségű kérdésnek tartja, mint egy elméleti paragrafust, a inelylyel semmi mást nem védelmez, mint a hatalom érdekeinek sánczait. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen még ha spontán merült volna fel ez a veszedelem, akkor, megvallom, nem csudálkoznám, hogy a kormány tanácstalanul áll és helyesen intézkedni nem tud. Új dolgokkal számot vetni s ott eltalálni a helyes irányt, mindig nagyon nehéz politikai bölcsesóg és ilyen mértékben nem lehetek a t. kormánynyal szemben túlkövetelő. (Zajos derültség a baloldalon.) De mikor már évek óta lappang ez a ttíz, s mikor már hetek előtt is rámutattunk itt törvényhozásban azokra a mozgalmakra, a miket a miniszter úr hazafiatlannak jelentett ki és még mindig nem látunk eredményt, sőt újabb alakjában látjuk feltűnni a veszedelmet: akkor kötelességünk e kérdésben állást foglalni és a kormányt is egyúttal kötelességére figyelmeztetni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha a kormány évek óta csak egy-