Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

g4 181. országos ülés 1897, . Julius 7-én, szerdán. folynak azokból az elvekből, mint a szélvészből a vihar, a viharból a felhőszakadás, a felhőszakadásból az árvíz. De úgy látszik, már derengeni kezd a láthatár. Néhány nap előtt ugyanis a bács-bodrogmegyei alispán egy körlevelet, illetőleg kérelmet bocsátott ki a lelkész urakhoz, a mely szerint felkéri és felhívja őket, hogy a vallás motívumaival hassanak a munkásokra és igyekezzenek őket békére és megnyugvásra birni. Igen szép a vallásos érzület ezen felbuzdulása az illető kormányközeg részéről, azonban még a legkevésbbé sem elég, mert a ki nem toldozni-foldozni, hanem alaposan javítani akar, annak nemcsak a felburjánzott dudvának egyes leveleit kell tépdelnie, hanem magát a radix pecatrix-et, a mérges gyö keret kell erős kézzel kicsavarnia. Epén azért, mivel nem hihetem, hogy a kormány gépezetében fejetlenség uralkodik, vagyis hogy arról, hogy a mit a kéz és láb cselekszik, a fei, a t. kormány mit sem tudna; és épen azért, mivel nem hihetem, hogy miként az 8 alantas közegei, lígy maga a t. kormány is be nem látná, hogy a helyzet így tarthatatlan, hogy a vallási szellemet ápolni kell és visszatérni azon alapokra, melyeken a haza felépült és kilencz századon keresztül fennállott; továbbá, mivel nem hihetem, hogy a t. kormány nem akarna segítségére lenni az ő alantas közegeinek a vallásos szellem restaurálására irányuló nagy munkájában; és épen azért, mivel nem hihetem, hogy ő, tudniillik a t. kormány is nem tartaná elérkezettnek az időt, ho^y az újabb politikai törvényeket, főleg pedig a felekezetnélküliségről szólót — mely a vallásos szellemnek a kebelekből való kivitelére valóságos »prémium« — viszszavonja, eltörölje, mert hiszen azok a sztrájkoló aratók, meg egyéb forrongó munkások épen azon csoportból verődnek össze, a kik 20, 30, 90, 100 számra egyszerre megtagadják hitüket és »felekei:eínélküliekké« válnak; mivel — ismétlem — mindazt el nem hibutein, vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz és az egész kormányhoz a következő interpellácziót iniézni (olvassa): »Interpelláczió az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz és az összkonnányhoz : Minthogy Bács-Bodrogmegye alispánjának e napokban kiadott körrendelete, illetve a lelkészekhez intézett kérelme mutatja, hogy már a kormányközegek is kezdik belátni, hogy vallásosság ápolása nélkül a társadalmi rend fenn nem állhat, tisztelettel kérdezem a t. kormányelnök urat és az öszkormányt: szándékozik-e, és mikor az új egyházpolitikai törvényeknek és kivált az úgynevezett »felekezetlenséget« megengedőnek eltörlésére törvényjavaslatot a t. képviselőház elé terjeszteni ?« Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik Hentaller Lajos képviselő úr interpelláeziója. Hentaller Lajos: T. ház! A szőnyegen levő czukoradó-törvényjavaslattal szervi összefüggésben levő kérdésben óhajtok interpellácziót intézni a t. kereskedelmi miniszter úrhoz. Megjegyzem, hogy az amerikai szenátusnak az a kezdeményezése, hogy pótvámokkal sújtja azon beviteli czikkeket, melyek saját hazájukban kiviteli prémiummal vaunak jutalmazva, még jobban meggyőzhet bennünket arról, hogy a ezukoradóról szóló törvényjavaslatot elfogadnunk nem lehet. Felolvasom interpellácziómat és fentartom jogomat, hogy annak idején válaszoljak a t. miniszter úrnak (olvassa): »Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat: 1. Van-e tudomása arról, hogy az amerikai Egyesült-Államokban a prémiumot élvező összes árúkat pótvámmal akarják sújtani; s így a magyar czukorkivitelt is differencziális kezelésben szándékoznak részesíteni ? 2. Való-e a hírlapok ama közleménye, hogy az osztrák külügyi hivatal a tervezett amerikai reform ellen óvást emelt ? 3. Ha ez esetleg nem volna való, szándékozik-e a kereskedelemügyi miniszter úr haladéktalanul intézkedni, hogy az óvás az Egyesült Államok törvényhozásának ezen reformakeziójäval szemben az osztrák külügyi hivatal útján megtétessék ? 4. Ha az óvás tényleg megtörtént, s ennek daczára az Egyesült Államokban a. pótvám mégis törvényerőre emelkedik és legközelebb életbe lép, mit szándékozik tenni a kormány, a kivitelünket ért sérelem elhárítása, illetve retorziójára ?« Elnök: Kiadatik a kereskedelmi miniszter úrnak. Következik Hock János képviselő úr interpelláeziója. Hock János: T. ház! Előre jelzem interpelláczióm tartalmát, melyet az alföldön jelentkező munkásmozgalmak és újabb zavargások tárgyában a földmívelésiigyi és belügyminiszter urakhoz intézek. Mikor egy nemzet külső veszedelmek válsága elé jut, a nemzetfentartási ösztön és hazafias aggodalom kell, hogy elfojtson bennünk minden politikai kiélesedett ellentétet. Ép úgy, t. ház, mikor a nemzet életére nagy forrongó belső válságok vetik előre árnyékukat és bizonytalanná teszik a jövőt, azt hiszem, akkor is hazafias kötelességünk megtalálni azon érintkezési pontokat, melyekben közös akcziót indíthatunk a bajuak gyökeres orvoslására. Hogy pedig, t. ház, aggodalomra komoly okunk