Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

181. országos ülés 1897. július 7-én, szerdán. 63 szenvedünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, hogy valaha oly idő következnék be, ha ugyan még soká leszünk ebben a helyzetben Ausztriával, hogy az újabb kiegyezésnél Ausztria ne a quóta felemelésére, hanem annak leszállítására gondoljon. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Különös az is, hogy akár milyen alkalommal fordul az a szegény ínséges magyar gaisdaközönség a kormányhoz, hogy segítsen a baján, védje meg a tőke túlkapásai ellen, mindig hiába kopogtat, mindig elutasító, vagy legalább is a kérdést elodázó választ kap. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha azonban az osztrák iparnak szüksége van kiviteli prémiumra, akkor tüstént készek, és a legsürgősebb dolognak állítják annak keresztülvitelét, nehogy az osztrák ipar kárt szenvedjen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Azok után, mik ezen padokról elhangzottak, nekem felesleges szavazatomat tovább indokolnom. Azt hiszem, elégséges Barta Ödön képviselőtársam beszéde után még Eötvös Károly, Komjáthy Béla s Horánszky Nándor beszédeire utalni; ezekben a beszédekben benfoglaítatik mindaz, a mi engem felhatalmaz arra, hogy teljes hazafiúi önérzettel visszautasítsam ezen javaslatot, azt még általánosságban se fogadjam el a részletes tárgyalás alapjául és csatlakozzam a Komjáthy Béla és Eötvös Károly által benyújtott javaslatokhoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Most következnének az interpellácziók. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, a holnapi napirendre nézve teszek javaslatot. (Ralijuk!) A holnapi ülés napi rendjén lesz a jelenleg tárgyalás alatt levő czukoradóra vonatkozó javaslat tárgyalásának folytatása. Azonkívül az illető miniszter urak megbízásából bejelentem, hogy holnap felelni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Marjay Péter képviselő úr interpelláeziójára a nagylétai görög katholikus román egyházban felmerült zavargás tárgyában. Ezenkívül a belügyminiszter úr feleim fog Eötvös Károly képviselő úr interpelláeziójára a budapesti jendőrségnek a vígszinházi előadáson gyakorolt eljárása tárgyában, és Rátkay László úrnak ugyancsak a belügyminiszterhez intézett interpelláeziójára a német színielőadások egyszersmindenkorra leendő betiltása tárgyában, végre Justh Gyula képviselő úr interpelláeziójára azon rendelkezésnek, mely szerint a fővárosi dalesarnokokban bevégzett cselekményű darabok nem adhatók, haladéktalan végrehajtása tárgyában. Ez lesz a holnap 10 órakor kezdődő ülés napirendjén. Elfogadja a ház? (El!) Ezt tehát határozatként kimondom. Következnek az interpelláeziók. Először Molnár János képviselő iVr. Molnár János: T. ház! Néhány héttel ezelőtt, midőn valaki itt az aratók sztrájkja ügyében interpellált, a földmívelésügyi miniszter úr, ezt — a jelen körülmények között — hazafiatlanságnak bélyegezte. S íme én mégis merészlek most ugyané tárgyban felszólalni, mert hiszen a t. túloldal minket néppártiakat már egészen elkényeztetett. Addig hangoztatta ugyanis ellenünk a hazafiatlanság, hazaárulás, forradalmárság, felségsértés és más ilyen dolgok vádját, míg lassankint megszoktuk azt, mint a török a pipát s annyit törődünk vele, mint a seregélyek és rigók a madárijesztővel, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) melyre rá sem hederítenek, sőt rá is ülnek és ott vígan fütyörésznek. De értem a t. kormány idegességét, midőn mi e dolgokat feszegetjük, értem, hogy miért igyekszik a közfigyelmet a hazafiatlanság vádjának említésével a tárgyról elterelni, értem — mondom — mert másról szeret beszélni Bodóné is, ha a bor árát kérik s minden tizedik ember sem szereti, ha az igazat reáolvassák. No, de ne féljen a t. miniszterelnök úr, (Mozgás a jobboldalon.) hogy valami sötét színekkel kívánom ecsetelni társadalmi, kivált közgazdasági állapotaink képét; mert minek festeném a falra az ördögöt, mikor ez már úgyis megjelent (Derültségj az arató sztrájk és egyéb munkás-forrongások alakjában. Attól se tartson a t. miniszterelnök úr, hogy számon kérem tőle a kiontott vért és a, kioltott élteket, mert azt, vájjon a csendőrök jogosan, igazságosan, szükségszerűen és törvényesen jártak-e el akkor, mikor vért ontottak és élteket is oltottak, sem nem vizsgáltam meg, sem fölötte bírálatot mondani nem akarok. Csak egyet tudok és ez az: hogy szuronyokkal lehet felnyársalni egyéneket, embereket, de nem lehet elnyomni vagy elnémítani eszméket és elveket, pedig azokat a munkásokat ezek vezetik. (Mozgás jobbról.) És melyek azon elvek, melyek őket vezetik? Azok, melyek épen azon liberális rendszernek, melynek a kormány is híve, bölcseleti, politikai és közgazdasági kódexébe vannak iktatva: főképen e három, úgymint: a tekintély nagy elvének megtagadása; a vallásos szellemnek a törvényekből való fokozatos száműzése; és a merkantil iránynak, a mobil nagy tőke uralmának túlságos dédelgetése, a mely mobil tőke a földet csak árűczikknek tekinti, melyet minden áron kizsákmányolni kell és melyet ha kellőkép kizsarolva van már, akkor úgy, mint minden más kihasznált politikának salakját a lehetőségig értékesítsen, Ezek azon elvek, melyeknek konzequencziáit a munkások levonják, és a melyek úgy