Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

fiíí. 181. országos ttles 1897 > Julius 7-én, szerdán. tegye hazafiúi kötelességének teljesítésében. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig mit eselek-zik most^ez a szegény párt és mit cselekedett akkor? Én azt hiszem, hogy ugyanazokon a nyomokon jár, ugyanazon eszmék lebegnek szemei előtt, mint akkor. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor a lelkiisme ret szabadságáért küzdöttünk, most pedig küzdünk a sajtószabadságért. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez a két fogalom egy közös törzsnek a hajtása, egy fának két ága, a polgári szabadság nemes fájának. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) És valamint akkor küzdött Justh Gyula t. barátom és küzdöttek pártom egyéb vezéremberei, önzetlenül, nem törődve semmiféle, az ellenzék oldaláról jövő támadással, nem várva semmi más jutalmat működésükért, mint a melyet a honfiúi kötelesség buzgó, lelkiismeretes teljesítésének tudata ád: úgy most sincs egyéb jutalmunk, most is csak üldöztetünk, szenvedünk érte, habár más oldalról. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig súlyos vádakkal illetett bennünket akkor az ellenzéki sajtó. Vádolt és gyanúsított azért, mert elveink érdekében vállvetve küzdöttünk az eszmékért önökkel. Meggyannsítottak minket, titkos kormánypártiaknak, a kormánypárt bérenczeinek tüntettek fel bennünket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most sincs egyéb jutalmunk, csak az üldöztetés, most sem akarnak egyebet t. ellenfeleink, mint választóink előtt meggyanúsítani bennünket '< azzal, hogy mi a magyar mezőgazdaság érdekét, a mely elemben pedig a mi pártunk gyökereit találja, diszkreditáljuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Pedig jó lenne meggondolni, t. uraim, hogy a mi akkori akcziónk igen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy önök most a hatalom aranyos napsugaraiban sütkéreznek. És azt hiszem, hogy a midőn önök rövid idővel a küzdelem lecsillapodása után a legádázabb ellenségei közül mindenkit befogadtak, a. ki a hatalom védő szárnyai alá akart jutni, akkor, azt hiszem, hogy a mi választó közönségünk is le fogja vonni ebből a tanúiságot és meg fogja tudni különböztetni, hogy hol van az igazi elvhtíség, hol van az igazi, mindentől eltekintő hazafiság. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Most áttérek felszólalásom tulajdon képeni tárgyára, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra, (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom felhozni azokat az indokokat, a melyeket előttem már annyian és oly fényesen kifejtettek. Azt hiszem, hogy akkor méltán tenném ki magamat annak a vádnak, hogy itt talán obstruálni akarok, a mit pedig különben is azt hiszem, hogy nem egy könnyen hisz el épen rólam a t. kormány. Az én felszólalásomnak, tárgyhoz szólásomnak egyedül az a czélja, hogy miután bennünket a mezőgazdasági érdekek ellenségének bélyegeztek, szavazatainkat megindokoljam és magamat, a mennyire tudom, ezen vád alól tisztázzam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért csak röviden összegezni fogom a vita eredményét és ebből fogom levonni azon következtetést, hogy én ezen törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ezen javaslatot benyújtók és arra rámutatok azt hozzák fel e javaslat védelmére, hogy ezen javaslatnak elvetése által mezőgazdaságunk súlyos válságba sodortatik, avagy legalább is a magyar mezőgazdák némely része nagyobb károkat szenved, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) továbbá, hogy a munkások helyzetét is megnehezíti. De azt hiszem, hogy azok után a beszédek után, a melyek ezen oldalról elhangzottak, nagyon is kétségessé lesz, hogy ezek az eredményok a javaslat elvetése alkalmával csakugyan bekövetkeznek. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A vitának másik eredménye (Halljuk! Halljuk!) sem igér azonban többet, mert azt hiszem az világos és senki által meg nem támadható kérdés, hogy ezen jutalomból mi aránylag roppant kevés hasznot húgunk, és az oroszlánhaszon, a százszoros haszon az osztrák czukoriparé és az osztrák mezőgazdaságé. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen maga a t. miniszter úr is konczedálta, hogy a jelenlegi prémium, felosztás mellett mintegy 350.000 forintot fizet Magyarország az osztrák czukoripar javára és ámbár kilátásba helyezi, hogy a közvetlen jövőben ez megváltozik, Magyarország károsodása reparálva lesz; de arra nézve megnyugtatni bennünket nem birt. Abból, a mi a kiegyezési tárgyalásokból kiszivárgott, csak azt látjuk, hogy bármely téren, bármely jogos kívánalmainknak engedtek az osztrákok, azt az összeget, melyet ezáltal elveszítenek, mindig odacsapták a quótához és ugyanannyival kívánták a quóta felemelését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én erről jelenleg biztosat nem tudok. Majd meglátjuk a kiegyezési javaslat beterjesztése alkalmával, és ha akkor csakugyan a közös vámterület alapján meg tudja védeni a t. pénzügyminiszter xir a mi érdekeinket, akkor nagyon szívesen fogom neki elismerésemet nyújtani, noha tudom, hogy erre nem sokat ad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ilyképen reparálóduék Magyarországnak ez a hátránya, azt hiszem, ez nem annyira reparálás volna, mint inkább rögzítése, fixirozása örök időre annak a hátránynak, melyet jelenleg