Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-131
131. országos ülés 1897 mi iparkodunk a czukorárakat oly magasra emelni, hogy ezt az árt a répáért megadhassuk. (Tetszés balfelöl) A kartellirozásnak az a czélja, hogy biztosítsák maguknak a répát, melyre nekik szükségük van, hogy azt onnan el ne vihessék s csak oda vihessék, a hol nekik tetszik és hogy a czukorárakat szabályozhassák a fogyasztókkal szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem mondom, hogy nekünk a magánkereskedelem szabályaiba és fortélyaiba belenyúlnunk szabad, mert annyi törvényt nem lehet megalkotni, a mennyit a kereskedelem fortélyai megkívánnának: de szükségünk van meghatározni, hogy kit díjazzunk a fortélyáért. (Helyes lés és tetszés balfelöl.) Hogyha kartell alkottatik a kizsákmányolásunkra, akkor legalább azt mondjuk, hogy nem adunk prémiumot, akkor nincs okunk sajnálkozni rajtuk. (Helyeslés és tetszés balfeWl.) T. ház! Ha a pénzügyminiszter úr, a ki az eszközöket a kezében tartja, a ki a prémiumok megújítása végett e törvényjavaslatot benyújtotta, azt mondja, hogy neki ez nincs módjában, de gondoskodni fog és tanácskozik minisztertársaival, hátha találna rá valami módot, ajánlok én egy módot a t. pénzügyminiszter úrnak. Tessék egy törvényszakaszba betenni, hogy az élelmi czikkek mesterséges megdrágítása büntetendő cselekmény és tessék egynehányat becsukatni. (Helyeslés bálfélöl.) Különben az eszközökről nem én tartozom gondoskodni, hanem a t. kormány, a mely angazsirozta magát, és kötelezőleg kijelentette, hogy gondoskodik maga. Elvártam volna, hogy beszámoljon erről a gondoskodásáról, hisz 1896-ban kötelező Ígéretet tett, sőt a pénzügyi bizottság akkori jelentésében azt mondja (ól vassá): »A bizottság a javaslatot, a jelzett kényszerhelyzettel szemben, mint ideiglenes rendszabályt, úgy általánosságban, mint részleteiben a maga részéről elfogadja és a t. háznak elfogadásra ajánlja. Teszi ezt a bizottság annál nagyobb megnyugvással, mert a pénzügyminiszter úr a tárgyalások folyamán kijelentette, hogy a czukorkiviteli jutalmak eltörlését ezentúl is czéljáúl jelenti és e végből nemzetközi tárgyalásokat is folytat; továbbá, hogy a ezukoradó végleges reformja iránt Ausztriával folytatott tárgyalások alkalmával gondja lesz rá, hogy ez alkalommal Magyarország ne károsodjék ; s hogy végűi gondja lesz arra is, miszerint a mezőgazgazdasági részről felpanaszolt és a ezukorgyárosoknak tulajdonított kartelli rayonirozási törekvésekkel szemben a czukorrépa mesterséges árcsökkentése lehetőleg elkerűltessék.« Julius 7-én, szerdán. (J \ Tehát a pénzügyi bizottság, mely a kormánynak egyik legerősebb támasza, mint konkrét tényre mutat rá a mesterséges árcsökkenés fenforgására és csak azért íogadja el ezt a javaslat-t, mert a miniszter úr ennek megszüntetésére kötelező ígéretet tett. Azt hiszem, t. ház, hogy a kartellek megszüntetésére irányuló törekvéseinket a t. pénzügyminiszter úrtól vettük át joggal és akármilyen nagy a mi közgazdasági tudatlanságunk, ezt az egyet a t. miniszter úrtól tanultuk. (Tetszés a szélső baloldalon.) Egyebekben ezek kijelentése mellett csatlakozom az előttem benyújtott határozati javaslatokhoz és nem fogadom el a javaslatot. (Megmegújuló zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök*. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rakovszky István jegyző: Sturman György ! Sturman György: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sima Ferencz képviselőtársam hétfői beszédében panaszosan említé fel a kormánypárti sajtó pártunk iránt tanúsított magatartását. Barta Ödön t. képviselőtársam szintén felhozta ezt. Én nem fogom fel oly tragikusan a szabadéi vüpárti sajtó magatartását, én nagyon természetesnek találom azt, hiszen a természet törvénye az, hogy minden akczió reakeziót von maga után és minél erősebb az akczió, annál erősebb a reakezió. Azért csak annyit látok a túloldal sajtójának reagálásában, hogy pártom akcziója talán mégsem olyan hatástalan, mint a hogy azt mondják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vigasztal engem az, hogy hallottam már én e sajtó hasábjain dicsérettel is említeni azon egyéneket és azon pártot, a mely ellen most oly ádáz dühvel támad. Az igaz, hogy ez az egyházpolitikai küzdelmek dicső emlékezetű idejében történt. Akkor például Justh Gyula igen tisztelt képviselőtársamat, a függetlenségi párt elnökét, úgy tüntették fel, mint a politikai elvhűség és következetesség mintaképét. Most pedig úgy tüntetik fel, mint egy elvetemedett csapatnak a vezérét, (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) a melynek nincs semmi más czélja, mint az országot csupa privát paszszióból megrontani, a kormány minden üdvös törekvését, ha csak teheti, megsemmisíteni és azért minden igaz magyar hazafinak mintegy kötelességévé teszik, hogy ezt a rakonczátlan csapatot kiirtsa és annak vezérét, a politikai anarehizmusnak prófétáját (Tetszés a szélső baloldalon.) ártalmatlanná
