Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-131
60 131. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdán. állítólagos tudása pedig a népnek vérébe és millióiba keiü'Jt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát igazságos mértékkel mérjünk. Ne becsméreljük egymás tudását és tudatlanságát, hanem álljunk sorompóba és mérkőzzünk meg nem szavazatokkal, mert nem vagyunk czukorrépa, hogy mázsára vessenek bennünket, hanem tessék argumentum ellenében argumentumot állítani s ha meggyőznek bennünket, leteszsziik a fegyvert. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha azután argumentumaiktól Össze leszünk törve, a közvélemény el fog bennünket ítélni. De míg önök hallgatunk, azt fogja mondani: hallgatnak, mert nem tudnak felelni. (ÉlénJc helyeslés a baloldalon.) Különben e hallgató politizálással messzire nem fognak menni, mert a hallgatás annyi argumentummal szemben, a mennyit minden alkotásuk bírálatánál hallanak tőlünk, nem jelent egyebet, mint kapítulácziót. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kik a gazdasági kiegyezés megújítása előtt állunk, a hol ugyancsak sok argumentumra lesz szükségük, hogy meggyőzzenek bennünket, hogy mi vagyunk a hazaárulók! (Tetseés a szélső baloldalon.) Minthogy a részünkről felhozott argumentumokkal szemben egyetlen czáfolatot sem hallottam, én nem ezt a javaslatot, hanem az 1896 évi javaslatot veszem bírálat alá. (Halljuk! Éljenzés a szélsöbaloldalon.) A miniszter úr ott ezt mondta indokolásában (olvassa): »Minthogy a németországi új czukoradótörvény már 1896. évi augusztus hó l-jén életbelép, feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy addig is, míg a ezukorkiviteli jutalmak kérdése a czukoradótörvénynek módosításával kapcsolatosan, a kiegyezési turgyalásokból folyólag véglegesen rendeztetnék, egyelőre az 1896/97-ki termelési időszakra kiható hatálylyal olyan rendszabályok léptettessenek életbe, melyek alkalmasak arra, hogy czukoriparunk a kiviteli jutalmaknak Németországban bekövetkezett felemelése daczára, a világpiaczon versenyképes maradjon és ezáltal fennállása biztosíttassák.« Tehát az van itt nyomatékosan kiemelve, hogy csak egy-két hónappal is meg kell előzni Németországot, mert ha nekünk nem volna prémiumunk, mikor Németországban felemelt prémium van, ebből nagy baj származnék. Ezzel szemben azt kérdem: hol van biztosítékunk azzal a könnyen bekövetkezhető erélylyel szemben, hogy mivel erős féllel állunk szemben, a kit onnan akarunk kiszorítani, a ki otthon van, mert a német ezukoripar elfoglalva tartja az angol ezukorpiaezot, már most neki érdekében áll, hogy minket onnan elriaszszon. Talán vannak valami titkos garancziák arra nézve, hogy Németország, melynek érdeke, hogy minket leszorítson, nem emeli fel mindjárt a prémiumokat • Tájékozás végett, mert hiszen mi szeretünk in" dokolni s én magam volnék az első, a ki nagy bizalmat helyeznék az ilyen adatokba, hogy ha tudnám, hogy ha megszavazok ma egy tételt, azzal az iparon ég a gazdaságon segítve van és nem vagyok kitéve annak, hogy a jövő héten már megváltozik, ha már néhány hét alatt történhetnék ilyen változás, hát akkor egy esztendő alatt hányszor jöhetünk ilyen helyzetbe, hogy újból és újból elő kell vennünk? Közgazdaságilag nagyobb veszélyt nem ismerek, mintha a gazda az év elején nem tudja, hogy az év végén hová fog jutni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egy tőlünk nem függő momentummal állunk szemben, melyet nem mi szabályozunk, hanem egy rajtunk kivűl álló nagyhatalom, a melylyel bármi nagy barátságban állunk is, azért az azt mondja: Kein Brúder im Spiel; (Úgy van! balfelől.) én a magam érdekeit úgy védem, a hogy nekem tetszik. Ez egy megengedett reális irány, melyet egy államnak követnie szabad. Magános embernek tudnia kell január 1-én, hogy miből fogja folytatni az üzletet, melyet berendez magának, de egy államnak is tudnia kell azt, hogy január 1-től deczember 31-ig ezen a czímen mire lesz szüksége, biztosítania kell önelhatározási jogát, hogy ő szabhassa meg, hogy meddig akar menni s ne tegye magát függővé oly elemektől, a melyeknek rombolását megakadályoznia vagy korlátoznia hatalmában nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondta a t. miniszter úr a tavalyi tárgyalás alkalmával, szóba hozatván a kartellek, hogy azoknak szabályozására neki nincs módja, hogy voltaképen az egész kartell talán csak mese. Az egyik fél állítja, a másik pedig tagadja, hogy létezik. Ezt mondta a miniszter úr szószerint; nem akarom felolvasással az időt rabolni, de ha azt állítja, hogy ezt nem mondta, akkor felolvasom az egész passzust. Azt mondta továbbá, hogy ha létezik is, nem lehet megállapítani, hogy veszélyes alakjában létezik-e, vagy pedig szelid alakjában, nem lehet tudni, hogy kolera, kolerin-e? Ezt én így nem akczeptálom, mert a kartellirozásnak még olyan czélját nem láttam, hogy azért keletkezett volna, hogy a magyar mezőgazdáknak az exisztencziáját emelje. Nekünk, mint kiválólag agrár államnak, a földmívelés érdekeinek felkarolására nagy szükségünk van, sőt alkalom adtán arra mint jelszóra szeretnek önök hivatkozni, hogy a földmíves érdekeket támogatják. (Úgy van ! balfelől.) Mutassa a pénzügyminiszter úr egy nem veszélyes alakját a kartellnek; mutasson olyant, melyben az mondatik, hogy kötelezzük magunkat egyértelműleg, mi húszan gyárosok, hogy egy forinton alul nem veszszük a répát sehol,
