Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

ISI. országos ülés 1897. Julius 7-ém, SEerdán. m és ama bizonyos »AbänderungdesGrundgesetzes« czímíí alaptörvény 11. §-ának 0) pontja kétséget nem Nagynak fenn arra nézve, hogy mivel ez közgazdasági kérdés és minthogy ez nem líj közös ügy, hanem csak egy viszony, ezen viszony tárgyalásánál is úgy kell nekünk szemben állanánk Ausztriával, mint két egyenjogú államnak egymással, nálunk pedig az államjogokat máskép nem ismerjük el képviselve, mint a hogy a törvény körülírja és kikötöttük, — nem akarok a törvény hosszas idézésével foglalkozni — hogy így kell történni odaát is, mert mikor az illető törvényczikket megalkottuk, akkor bizonyos volt, hogy a túlsó oldalon Ausztriában is meg fogják az alkotmányt adni. Kétségtelen tehát, hogy ez érinti a vám- és kereskedelmi szerződés lényegét, minthogy az csak akkor bír erővel, ha beczikkelyeztetik, s ezen faktor helyettesítőjéül senki és semmi be nem állhat, mert ki van mondva: csak a két alkotmányos képviselet intézkedhetik Azért tettem ezt szóvá, mert én nem tartom a velünk szemben elfoglalt álláspontnál fogva megengedhetőnek, hogy itt a parlamentben, a ház ellenzéki padjain elhangzott közjogi vitát kint folytassa valaki, a kinek szüksége van arra, hogy szavainak nagyobb súlyosítása végett még oda tegye, hogy »országgyűlési képviselő«, mert ha névtelenül teszi, semmi kifogásom ellene, de mint képviselő nem folytathat vitát künn oly kérdés felett, a mely itt akut, s a mely felett itt kell határozni. (Helyeslés balfelöl.) Miután ezt a kérdést szóba hoztam, méltóztassanak megengedni, hogy egy képviselő úrnak tegnap már igen bőven méltatott beszéde egy passzusát is megemlítsem, a mely igazán méltán feltűnést keltett. (Halljuk! Halljuk!) Arról van szó, hogy az ellenzék milyen alaptalan érvekkel és elkeseredéssel küzd az ellen, hogy ebből a ezukor-prémiumból a gyárosoknak jusson valami. Egy t. képviselő úr a túloldalról a következőt mondja szószerint (olvassa): »Hiszen magam is hiszem, hogy a czukorgyárosok nem csupa hazaszeretetből, vagy embertársaik iránt érzett rokonszenvből fektették millióikat vállalataikba, oly kevéssé, mint a hogy nem csupa humanizmusból vagyunk mi ügyvédek, orvosok vagy képviselőké Azok után, mik itt a parlamentben el voltak mondva a felirati vita alkalmával, közvetlenül a választások után, előáll a párt hivatalos szónoka a túlsó oldalról s azt mondja, hogy az Ő fogalmai szerint a képviselőség és az azzal járó kötelességek gyakorlása egészen egy tekintet szerint bírálandó el, mint a czukorgyárosok tőkebefektetése. (Zaj a szélső baloldalon.) Ezt szó nélkül Nagyni azon az oldalon sem szabad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. túloldalnak kellett volna rögtön tiltakoznia ez ellen a felfogás ellen. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, hogy a t. túloldal ezt egyhangúlag helyeselné és hajlandó volna ezt álláspontjául deklarálni. Kubik.Béla: Szégyeljék magukat! Barta Ödön". Én azt hiszem, hogy a t. képviselő úrnak, ki elolvasta utólag mit mondott, és azt másnap nem rektifikálta, ez meggyőződése. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ki volt az?) Arányi! (Felkiáltásoka szélső baloldalon: Áh! Ah!) Én teljes tisztelettel felkérem a t. túloldalt, nyilatkozzék, vájjon a párt hivatalos szónokának ezen kijelentése, pártkérdés-e vagy sem? (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nem vagyok azon kellemes helyzetben, hogy a t. túloldalnak új vagy kellemes dolgokat mondjak, mert nem tudok argumentumot helyeselni, melyet önök felhoztak, mert nem hoztak fel. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy egy argumentumra hivatkozzam. (Halljuk ! Halljuk!) Mint egy káté terül el a t. túloldal padjain egy lap, melyből a mindennapi parancsolatot meg lehet tudni. A vita megindulásának napja összeesett a vidéki gazdasági egyesületeknek fellármázásával. A vidéki gazdasági egyesületek oly gyorsan, hogy legalább sürgönyileg kellett történnie, fel lettek szólítva Dicsőszentmárton, Baranyaszentlőrincz, s a a többi szent egymásután nyilatkoztak egy napon. (Zaj a szélső baloldalon.) Ugyanazon a napon, mikor ezen az oldalon azon párt álláspontját, melyhez tartozni szerencsém van, egy oly szónok illusztrálta, kiről a t. pénzügyminiszter ár is azt mondotta, hogy nagy tanulmányra valló, alapos készültségü beszédet mondott, melyből igen sok czáfolni valója maradt az igen tisztelt miniszter úrnak, mint hirnöke egy megindulandó vitának, megjelenik a kátéban egy parancsolat, mely azt mondja: — még nem is tudták, hogy mit csinálunk — »Nem fog ez a vita sokáig tartani, hiszen az a közgazdasági tudás, melynek hiányaival ez a párt oly köztudomás szerint ékeskedik, nem elég arra, hogy három napig handa-bandázzon.« (Zaj és derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Legyünk egymás iránt igazságosak. Minket közgazdasági tudásunkért nem fizet senki, tény az, hogy annyi közgazdasági tudásunk van, a mennyi a mi lelkesedésünkkel és hazaszeretetünkkel egyesítve elegendő arra, hogy másoknak, kik kormányozni vannak hivatva, az alkotásaiban a hibákat észre vegyük, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ezzel a mi állítólagos tudatlanságunkkal szemben áll az önök állítólagos tudása, a mely állítólagos tudásuk azonban valahányszor Ausztriával szembe kerülnek mindig tényleges tudatlansággá válik. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Szembe áll a mi állítólagos tudatlanságunkkal az is, hogy ez az országnak Qgy krajczárjába sem került, az önök 8«