Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

ba 131. országos ülés 189?, '. Julius J-én, szerdán. ezen luxust; ha élelmiczikk, — a mint azzal a közgazdák és egészségügyi tudósok is tisztában vannak, — ha ez életszükség, nagyon fontos táplálkozási czikk, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam alaposan kimutatta: akkor nem az a helyes közgazdasági politika az elítélt prémium-rendszerrel szemben, hogy itt benn a belfogyasztást korlátozzuk, hanem az, hogy minden arra vezethető eszközzel hassunk oda, hogy a belfogyasztás kiterjesztessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy milyen nagy még itt a terjeszkedési tér, azt nem szükséges kimutatnom. Hiszen a hol még csak 4 kilót fogyasztanak átlag a 17V2 millió lakosból, és a mint a t. pénzügyminiszter úr igen helyesen megjegyezte, a legszegényebb néprétegek, azok a szegény ruthének, oláhok stb. a czukrot csak híréből ismerik, ha tudniillik vásárból visznek haza: mikor még ennyi hódítani való tér van, akkor közgazdaságilag, azt hiszem, az volna a helyes befektetés : terjeszteni a czukorfogyasztás lehetőségét, kiterjeszteni annak határait. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Helfy Ignácz igen tisztelt képviselőtársam a múlt esztendőben rámutatott arra, hogy Angliában mértékletességi egyesületekkel dolgoznak, azokkal terjesztik a czukorfogyasztást, azért van ott 35 kiló fogyasztás személyenként. Az egyúttal kiszorítja az alkohol élvezetét is. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Én keresem az okát, hogy vájjon mért nem történik ez meg nálunk, mikor olyan nagyon buzgólkodik a t. kormány a czukoripar fejlesztésén. Azért, mert a t. kormány egyúttal a fő regálebérlő. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Az ok itt a collisio ofificiorum. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Itt összeütközik a két érdek. Az egyik kéz a cztikoripart akarja fejleszteni, ennek egyik eszköze volna a czukorfogyasztás terjesztése, de ez egyúttal azt jelentené, hogy a. szesz-fogyasztás leszáll. Ez sérti a másik érdeket, tehát hozzá kell nyúlni a harmadik módhoz, ahhoz a módhoz, hogy emelni kell a czukorfogyasztási adót, hadd fizessük meg czukorfogyasztási adó alakjában azt a prémiumot, a melyet a külföldi gyárosoknak adunk. (Igaz! Űgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Hogy a restituczióbóí eredő ezen sérelem orvoslásában reánk nézve tényleg egy mulasztással állunk szemközt, e tekintetben szabad legyen rámutatnom arra, hogy a múlt évi tárgyalás alkalmával — mert hisz az idén nem tárgyalunk, csak monologizálunk — (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) konstatálták a parlamentben, hogy az osztrák pénzügyminiszter a nyílt Reichsrathban dicsekedett vele, hogy neki sikerült a magyar kormányt ettől a jogtalan követeléstől eltántorítani, visszariasztani, rábírni — a mint ő mondta — hogy ettől elálljon. Én tudom, hogy a t. pénzügyminiszter úr igen kötelességtudó ember, távol áll tőlem, hogy öt kötelességére figyelmeztessem ; de azt is tudom, hogy ilyen két állásfoglalás, mint a t. pénzügyminiszter úr és az akkori osztrák pénzügyminiszter között fenforgott, csak két ellenség között történhetik. Mert a pénzügyminiszter úr ma is fentartja, hogy neki igazsága van, mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy a sérelmet még nem is egész mértékében vallja be; és akkor az osztrák pénzügyminiszter eldicsekszik, hogy mikor ez már szóba is hozatott, sikerült neki azt a követelést visszariasztania. Ezt nem szövetségesek teszik egymással, nem azok, a kik barátságos elszámolási viszonyban vannak, hanem ellensé gek, a kik egymás tönkretételében az eszközökben nem válogatnak. (Igaz! Űgy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Az a bizonyos közjogi kérdés azt hiszem, hivatottabb interpretátorra ebben a házban alig fog találni, mint a milyent a ház ezen oldala szolgáltatott. A czáfolatot megkaptuk a túlsó oldalról. Csodálatos módón egy olyan tárgyilagos, olyan tanulságos, és igazán szükséges vitatkozás! ponttal szemben, mint a milyen volt a 14. §., abban a perczben, a melyben Eötvös Károly t. képviselőtársam ennek interpretáczióját magára vállalta, azon uralkodó rendszernél fogva, a melyet beszédem elején voltam bátor méltatni, egy sajátságos helyzettel jutottunk szembe, hogy tudniillik itt a házban nemcsak jog szerint, de kötelességszerű!eg is szólási joggal líró képviselők ama bizonyos 14. §. ellen a vitát nem itt a házban folytatják. Ez egy közjogi aggály, a mely nagyon foglalkoztatja Ausztriát és a mely még közelebbről Magyarországot érdekli; s ezt nem itt a házban igyekszik eloszlatni, hanem egy czikksorozatot indítanak a házon kívül. Hát ez az önök parlamentarizmusa? Ez az a »Verwirkungstheorie« ? De vájjon ez ellenében akad-e majd más, a ki megint czikket írjon? És vájjon hol írja meg? Mert, t. ház, csodálatos valami, hogy dr. Neumann Ármin mint oszággytílési képviselő, tehát nem mint zsurnaliszta, nem mint műkedvelő, hanem szavainak súlyosbítása végett országgyűlési képviselő minőségének előtérbe tolásával czikket ír azoknak számára, a kik azt mondják, hogy lehet császári rendelettel pótolni a törvényt. T. ház! Én a szöveggel magával nem foglalkozom, — boldoguljon mindenki hite szerint — az én tiszta meggyőződésem az, hogy az 1867 : XII. törvény czikk 59—61. §-ai egymással kombinálva