Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

181. országos ülés 1897. Julius í-én, szerdán. övnek őszinték, t. ház, és mondják meg nyütan: használ-e a prémium vagy nem használ? (Közbeszólások a szélső haloldalon: Nem használ! Az osztrákoknak!) Ha a mostani állapotok mellett a felemelt prémiummal is azon nagyhatalomnak, a melynek nagyhatalmat képező ipara ellen ezt az élethalálharczot felveszszük, még mindig mintegy félforint téreló'nye lesz velünk szemben minden más előnyén kivfíl, hiszen akkor mi őt sohasem érhetjük utói. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen bolond volna az az angol, a ki a mi czukrunk után kapna, midőn félforintnyi térelőnyben van a német czukorral! És bolond volna az a német, ha le nem győzne bennünket az angol piaczon. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ehhez nem kell nagy közgazdasági tudomány, parasztészszel is meg lehet érteni, hogy a ki közelebb van ahhoz a piaczhoz, a mely fogyaszt s a mely az árakat szabályozza, mindig előnyben van a másik fölött. Méltóztassék megkérdezni a közönséges búzatermelő parasztgazdát, azt fogja mondani, hogy Péczelről könnyű felhozni a búzát, de tessék beszállítani Bereg-Daróczról, a hol az évnek kilencztized részében járhatatlanok az utak! Ha tehát a térelőny pozitív gazdasági előny, azzal szemben csak nagyobb prémiummal lehet versenyezni, vagyis a mi prémiumunknak oly nagynak kellene lenni, hogy necsak számszerűleg métermázsánként érje utói azt a prémiumot, a melyet métermázsánként a német ezukorgyárak kapnak, hanem még ezenkívül pénzben kifejezve megkapja mindazon előnyöket is, a melyek a térelőnyben, a fejlettebb répaiparban, a jobb répaminőségben, a jobb czukortartalomban s azon ezer meg ezer apró tényezőben állanak, melyekkel mi a másik versenyzőt utói nem érhetjük. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ha megvan a prémiumnak ez a jogosultsága, akkor csak olyannak kell a versenyzőnek lennie, hogy a versenyre kiállhasson ; ha pedig nincs, a mint pedig meggyőződésem szerint két okból nincs; először, mert mi két ilyen óriást le nem győzhetünk, másodszor pedig, mert itthon sem érünk vele czélt, akkor más expediensekről kellett azon kormánynak gondoskodnia, melynek legilletékesebb képviselői: a múlt évi előadó úr, a mostani előadó úr és a t. pénzügyminiszter úr első sorban nyomatékosan kiemelték, hogy a prémium a legelítélendőbb segédeszköz, a melylyel egy iparágat támogatni lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) . T. ház! Elítélendő, drága, czélhoz sem ve zet és mégis mindenáron keresztül kell azt forcziro.mi. (Igaz! Úgy van/ a szélső baloldalon.) Hiszen örüljünk rajta, t. ház, örüljön a pénzügyminiszter úr, a ki az osztrák testvérekkel KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. szemben nem bírta elérni azt, hogy az osztrák testvérek elálljanak ezen áldozattól, melyet tőlünk követelnek, hogy arra hivatkozhatik: íme az egész parlamentben ellene küzdenek a gazdák és azoknak képviselői. Hiszen nem lehet nagyobb megnyugvás magára a pénzügyminiszterre, a ki ezen meggyőződéstől át van hatva, mint hogyha rajta kivtíl álló okokból nem válthatja be azt, a mi nem az ő törekvése, hanem csak osztrák törekvést képez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem akarok bővebben foglalkozni azon kérdéssel . . . (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Meg kell mosni a fejüket! (Derültség.) Barta Ödön: - . . Nem akarok hosszasabban kiterjeszkedni azon kérdésre, a melyet már előttem megvitattak, tudniillik a prémium forszirozásának kérdésére. Miután a czélt, a mely arra a zászlóra ki van tűzve, elérni amúgy sem lehet, felesleges is forszírozni, tehát sokkal jobb, czélszerfíbb, helyesebb, ha a saját ajtónk előtt sepergetünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne nézzük, hogy Francziaország Németországot hogy akarja kiszorítani az angol piaczról, ne igyekezzünk e két hatalommal szemben előnybe jutni az angol piaczon, hiszen Angliának tizedrészét sem tudnók ellátni czukorral, hanem igyekezzünk arra, a mire többen rámutatnak, hogy itthon fejleszszük a czukorfogyasztást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kénytelen vagyok rámutatni én is, hogy a t. pénzügyminiszter úr a múlt évi tárgyalás alkalmával 700.000 métermázsára tette a magyar fogyasztást. Abban a perczbeu tehát, a melyben ehhez hozzászámítja az osztrák határon történő folytonos csempészetet, a melynek az az eredendő bűn az oka, hogy nekünk még külön fogyasztási adónk is van, hogy ha ezt a csempészetet, a melylyel nem számíthat mint pozitív tényezővel, hozzászámítja, úgy hozzávetőleg az emberek élelmességére, a kereskedők ügyességére bazirozva, akkor a helyi fogyasztás jóval több kell hogy legyen, mint 700.000 métermázsa és nem vélek tévedni, ha azt mondom, hogy egymillió métermázsára megy az a mennyiség, mely a helyi fogyasztást ez idő szerint kielégíti. Méltóztassék hozzászámítani azon momentumokat, a melyek nagyban hozzájárulnak minden czikk fogyasztásához. Ha a magyar királyi posta nem szüntette volna meg azon anomáliát, hogy távolságok szerint számította a postailletéket, úgy hogy például ha Pestre küldtek levelet, kevesebbe került, mintha Pozsonyba küldtek, akkor a postai forgalom sohasem volna ott, mint ma. (Helyeslés balfelől.) Ha a czukor luxusczikk, mihelyt olcsóbbá lesz téve, többen fogják űzni 8