Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

181. országos ülés 1897. Julius í-én, szerdán. öv­nek őszinték, t. ház, és mondják meg nyütan: használ-e a prémium vagy nem használ? (Közbe­szólások a szélső haloldalon: Nem használ! Az osztrákoknak!) Ha a mostani állapotok mellett a felemelt prémiummal is azon nagyhatalomnak, a melynek nagyhatalmat képező ipara ellen ezt az élethalálharczot felveszszük, még mindig mint­egy félforint téreló'nye lesz velünk szemben minden más előnyén kivfíl, hiszen akkor mi őt sohasem érhetjük utói. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen bolond volna az az angol, a ki a mi czukrunk után kapna, midőn félforintnyi térelőnyben van a német czu­korral! És bolond volna az a német, ha le nem győzne bennünket az angol piaczon. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ehhez nem kell nagy közgazdasági tudomány, paraszt­észszel is meg lehet érteni, hogy a ki közelebb van ahhoz a piaczhoz, a mely fogyaszt s a mely az árakat szabályozza, mindig előnyben van a másik fölött. Méltóztassék megkérdezni a közönséges búzatermelő parasztgazdát, azt fogja mondani, hogy Péczelről könnyű felhozni a bú­zát, de tessék beszállítani Bereg-Daróczról, a hol az évnek kilencztized részében járhatatlanok az utak! Ha tehát a térelőny pozitív gazdasági előny, azzal szemben csak nagyobb prémiummal lehet versenyezni, vagyis a mi prémiumunknak oly nagynak kellene lenni, hogy necsak szám­szerűleg métermázsánként érje utói azt a pré­miumot, a melyet métermázsánként a német ezukorgyárak kapnak, hanem még ezenkívül pénzben kifejezve megkapja mindazon előnyöket is, a melyek a térelőnyben, a fejlettebb répa­iparban, a jobb répaminőségben, a jobb czukor­tartalomban s azon ezer meg ezer apró ténye­zőben állanak, melyekkel mi a másik verseny­zőt utói nem érhetjük. (Zajos helyeslés és éljen­zés a szélső baloldalon.) Ha megvan a prémium­nak ez a jogosultsága, akkor csak olyannak kell a versenyzőnek lennie, hogy a versenyre kiállhasson ; ha pedig nincs, a mint pedig meg­győződésem szerint két okból nincs; először, mert mi két ilyen óriást le nem győzhetünk, másodszor pedig, mert itthon sem érünk vele czélt, akkor más expediensekről kellett azon kormánynak gondoskodnia, melynek legilletéke­sebb képviselői: a múlt évi előadó úr, a mostani előadó úr és a t. pénzügyminiszter úr első sor­ban nyomatékosan kiemelték, hogy a prémium a legelítélendőbb segédeszköz, a melylyel egy iparágat támogatni lehet. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) . T. ház! Elítélendő, drága, czélhoz sem ve zet és mégis mindenáron keresztül kell azt for­cziro.mi. (Igaz! Úgy van/ a szélső baloldalon.) Hiszen örüljünk rajta, t. ház, örüljön a pénz­ügyminiszter úr, a ki az osztrák testvérekkel KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. szemben nem bírta elérni azt, hogy az osztrák testvérek elálljanak ezen áldozattól, melyet tő­lünk követelnek, hogy arra hivatkozhatik: íme az egész parlamentben ellene küzdenek a gazdák és azoknak képviselői. Hiszen nem lehet nagyobb megnyugvás magára a pénzügyminiszterre, a ki ezen meggyőződéstől át van hatva, mint hogyha rajta kivtíl álló okokból nem válthatja be azt, a mi nem az ő törekvése, hanem csak osztrák törekvést képez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem akarok bővebben foglalkozni azon kérdéssel . . . (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Meg kell mosni a fejüket! (Derültség.) Barta Ödön: - . . Nem akarok hosszasab­ban kiterjeszkedni azon kérdésre, a melyet már előttem megvitattak, tudniillik a prémium for­szirozásának kérdésére. Miután a czélt, a mely arra a zászlóra ki van tűzve, elérni amúgy sem lehet, felesleges is forszírozni, tehát sokkal jobb, czélszerfíbb, helyesebb, ha a saját ajtónk előtt sepergetünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne nézzük, hogy Francziaország Németországot hogy akarja kiszorítani az angol piaczról, ne igyekezzünk e két hatalommal szemben előnybe jutni az angol piaczon, hiszen Angliának tized­részét sem tudnók ellátni czukorral, hanem igye­kezzünk arra, a mire többen rámutatnak, hogy itthon fejleszszük a czukorfogyasztást. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Kénytelen vagyok rámu­tatni én is, hogy a t. pénzügyminiszter úr a múlt évi tárgyalás alkalmával 700.000 méter­mázsára tette a magyar fogyasztást. Abban a perczbeu tehát, a melyben ehhez hozzászámítja az osztrák határon történő folytonos csempésze­tet, a melynek az az eredendő bűn az oka, hogy nekünk még külön fogyasztási adónk is van, hogy ha ezt a csempészetet, a melylyel nem számíthat mint pozitív tényezővel, hozzá­számítja, úgy hozzávetőleg az emberek élelmes­ségére, a kereskedők ügyességére bazirozva, akkor a helyi fogyasztás jóval több kell hogy legyen, mint 700.000 métermázsa és nem vélek tévedni, ha azt mondom, hogy egymillió méter­mázsára megy az a mennyiség, mely a helyi fogyasztást ez idő szerint kielégíti. Méltóztassék hozzászámítani azon momentumokat, a melyek nagyban hozzájárulnak minden czikk fogyasz­tásához. Ha a magyar királyi posta nem szüntette volna meg azon anomáliát, hogy távolságok szerint számította a postailletéket, úgy hogy például ha Pestre küldtek levelet, kevesebbe került, mintha Pozsonyba küldtek, akkor a postai forgalom sohasem volna ott, mint ma. (Helyeslés balfelől.) Ha a czukor luxusczikk, mihelyt olcsóbbá lesz téve, többen fogják űzni 8

Next

/
Thumbnails
Contents