Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

56 131. országos ülés '. Julius J-én, szerdán. Barta Ödön: A miniszter úr egész önérzettel mutat tavalyi beszédében arra, hogy ezen károsodások nem új keletűek, nagyon régiek; hogy az 1868-iki szerződések keretében megkárosodtunk, hogy sikerült az újabb kiegyezésben a károsodást némileg enyhíthetni, és hogy ezen egy tételnél a károsodás most mennyit tesz. Azon szilárd állandóságnál fogva tehát, a nielylyel az országgyűlés jelenlegi többsége, mint párt harraincz év óta monopolizálja a párt és az alkotmány fölötti uralmat, azt hiszem, hogy minden oly kormánynak az általa és ezen többségből kikerült kormányok által bármikor elkövetett közjogi sérelmekért helyt kell állania. Ezt kívánja a pártegység fogalma. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az a kérdés, hogy hol oldandó meg, hol orvosolandó a mi érdekünk az ellene elkövetett sérelmekkel szemben, egy circulus vitiosust képez. És mondhatom, t. ház, hogy ha talán titkos szavazással kellene szavazni, a t. túloldal hamarjában nem volna tisztában azzal, hogy hol kell hát megoldani, és én mondhatom, ez egy probléma az önök álláspontjából; a mienkró'l azonban nem. A mienkről az egyedül helyes és elfogadható az, hogy ha én azt tapasztalom, hogy egy velünk szerződött fél a kiegyezési törvény világos rendelkezése ellenére felhasznál valamely mellékkörülményt arra, hogy magának jogtalan hasznot biztosítson, akkor én azzal a szerződő féllel tovább nem szerződöm. (Ügy van! Ügy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a közönséges élet logikája: a ki engem egyszer rászedett, azzal én nem szerződöm. (Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon ) Et si fractus illabatur orbis: és nem szerződöm különösen akkor, hogy ha a szerződés megszűnése rám nézve pozitív előnyökkel járna is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az egyik circulus vitiosus. A másik az, hogy a prémiummal experimentálnunk kell. Azt mondják, fel kell emelnünk a prémiumot, hogy a versenyt kiállhassuk és majdnem egy lélegzetvételre ugyanabból a forrásból azt a tanítást kapjuk, —- hogy azok U, a kik eddig nem értettek hozzá, tanulják meg — hogy Németország nemcsak gazdasági fejlettségére nézve, nemcsak az által van előnyben, hogy egyedüli örököse és birtokosa a maga jogainak és nem él senkivel oly viszonyban, mint mi, hanem még ezeken felül és azonkívül, hogy gazdaságilag fejlett, pénzügyileg rendezett állapotok közt él s erős gazdasági elemekkel és szövetkezeti alapon nyugvó gyárakkal rendelkezik s mindezeken felül térelőnyben is van, a melyet a t. előadó úr is egy félforintra taksált, hogy tudniillik Anglia felé legalább egy félforintra tehető a térelőnye. Hát akkor legyeakkor még a jelenlegi állapotról tudomásom nem lévén, ezen argumentummal adósa maradtam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszter úr, mint pénzügyi ember különben is reális hajlamú lévén, — mert nem akart politizálni — őszintén bevallotta már itt a házban különösen a múlt évi vita alkalmával, hogy nagy sérelem történt rajtunk az adó-restituczió kérdésében. Méltóztassék megengedni, hogy idevonatkozó nyilatkozatából egy-két, sort felolvassak. (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor t. képviselő úr a tőle megszokott szakértelemmel, mely bizonyára nem kicsinyelhető, a múlt évi vita alkalmával behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és rámutatott arra, hogy ha már az adórestituczió és a prémium megosztása körül sérelem volt az öt millió forintos alapon, rendes, normális észjárás szerint is annak kell következnie, hogy a kilencz millió prémium elosztásánál a sérelem nagyobb lesz. (Űg van ! a szélső báloldalon.) Azt mondja erre a pénzügyminiszter úr (olvassa): »Egyébiránt, t, ház, részint, hogy eloszlassam azt a téves véleményt;, mely úgy látszik, hogy uralkodott s a mely abban áll, hogy ha sérelem származott az öt milliós prémiumnál a visszatérítést illetőleg, a mi az én számításom szerint Magyarországra nézve 300 és egy néhány ezer forint: még nagyobb, sőt kétszer oly nagy sérelem fog származni, mint Polónvi Géza képviselő úr is állítja, ha kilencz millió forintra emeltetik fel a prémium.* Ha a miniszter úr elismerte, hogy 300 és egynehány ezer forint sérelem fennállott, fennállott pedig 1888 —1896-ig, tehát fennállott az egész czikluson keresztül, ezen sérelem orvoslására módot kellett volna keresnie, a mit a törvény keretében is megtehetette volna, ha másképen nem, öt évi tapasztalat után. Lukács László pénzügyminiszter: Melyik törvény szerint? Barta Ödön: A vám- és kereskedelmi törvény szerint! Lukács László pénzügyminiszter: Annak melyik intézkedése alapján? Baría Ödön: Ha parancsolja, hát kikeresem ! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Rá kell olvasni!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, míg a képviselő úr keres, ne töltsék ki a pauzát diskurzussal. (Derültség.) Barta Ödön: A XXII. czikk azt mondja: (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A szerződési idő első öt évének elteltével minden félnek szabadságában álland ezen határozmányok megváltoztatására alkudozásukat indítványozni.« Lukács László pénzügyminiszter: Igen, de az 1868-ikí törvény szerint!