Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

131. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdán. ívi senki, hogy hányadán van: egy fejcsóválásból, egy tagadásból vagy helyeslésből, egy közbeeső mosolygásból nem lehet tájékozódni arra nézve, hegy mely argumentumak állanak. A miniszter urak nincsenek elhallgattatva, ők maguk hallgattatják el magukat; (Blrűltség a szélső baloldalon.) ha pedig a t. túloldal szónokai az obstrukezió jelszava alatt el vannak hallgattatva, akkor hogy lehet ezt a tárgyat az általános vitában kimerítve úgy odaállítani, hogy ne kelljen a részleteknél reá visszatérni, (igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem szóltam volna ezen kérdésről, hogy ha a miniszter előre ki nem jelenti, hogy nem reflektálhat a vita bezárásáig érdemlegesen a felszólalásokra, különösen nem azért, mert abban bíztam, a mit a t. miniszter úr Komjáthy Béla beszéde után méltóztatott mondani, hogy ezúttal csak a közjogi kérdéssel foglalkozik, később azonban a kérdés úgy közgazdasági, mint pénzügyi oldalával is fog foglalkozni. A javaslat ellen felhozható kifogásokat, t. képviselőház, Reíter János előttem szólott t. képviselő úr három csoportba sorozta, azt mondván, hogy közjogi, közgazdasági és pénzügyi szempontból vehetők azok bírálat alá. Nagy tiltakozás iryer kifejezést minduntalan ott, a hol, ha másképen nem, nyomdafesték útján lehet nyilatkozniuk, tiltakoznak az ellen, hogy ennél a javaslatnál valamely politikai momentum van. T. ház, sajnálom, de kénytelen vagyok kijelenteni, ebben nem osztozom. Nem terjeszthető e ház elé a közösügyi alapon bármife javaslat, a melyből a politikai momentum hiányoznék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Politikai momentum nélkül ezek nem keletkezhetnek; a politikai momentumot onnan kizárni nem lehet, kitagadni még kevésbbé. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Maga közgazdaság is egy politikai momentum; ily értelemben — ne tiltakozzunk az ellen — politikai momentum mind az, a mi akár igenlő, akár tagadó alakban a kiegyezéssel bármiféle összefüggésbe hozható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig maga a miniszter úr is szoros kapcsolatba hozta ezen javaslatot az 1867-iki kiegyezéssel s így attól a politikai jelentőséget elvitatni nem lehet (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehetne még akkor sem, hogy ha az előttem fölszólalt t. képviselőtársam, Kossuth Ferencz, Komjáthy Béla, Eötvös Károly és Horánszky Nándor oly nyo. matékos argumentumokkal nem mutatták volna ki ennek politikai jelentőségét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr eddigi nyilatkozatából annyit hallottunk, hogy nincs semmi veszély ezen törvény megalkotásában államiságunk ellen, nincs jogainkból, méltóságunkból semmi sem feladva, mert hiszen egy toldattal garancziát fog szerezni arra, hogy ezen törvény sem lesz tovább hatályban, mint az ausztriai. Én ezt olyan okból, mint a milyent a t. miniszter úr mondott, nem fogadom el, mert a mint azt Eötvös Károly igen helyesen kimutatta, amott nincs mit érvényben tartani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt a kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni: ha egy állam a másikkal érdekeltségre nézve oly viszonyban áll, mint a minőt Horánszky Nándor t. képviselőtársam a múlt évi tárgyalás alkalmával kimutatott, hogy ezen prémium fen tartásának érdekéhez Ausztriát 94, minket alig hat százalék érdekeltség köt, mivel lehet azt megmagyarázni, hogy nem ott kezdik csinálni azt a törvényt, a melyben az van, hogy az csak akkor lesz érvényes, ha Magyarország hasonló törvényt alkot? Azoknak van nagy érdekük benne s nekünk kell kezdeményezni, nekünk kell államiságunkat alárendelni, nekünk kell azt a megalázást elszenvedni, hogy azt mondják: Magyarország egy törvénye csak akkor lesz törvényes, hogy ha Ausztriában császári rendeletet bocsátanak ki. (Élénk helyes lés a szélső baloldalon.) Ez a sorrend-kérdés talán mellékes volna, ha ez nem volna rendszer, de én ebben rendszert látok. Ausztriában csak egy császári rendelet kell a miniszter úr szerint, azt pedig nem csinálják meg, a míg a mi törvényünk készen nincs. Éi ebben is közjogi sérelmet látok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha egyéb nincs is benne, van ebben jogfeladás, egy évi időtartam. A vámszövetség ideje lejár, a kiegyezési törvény hatálya végét éri, ezen törvény 1898. július 31-éig terjed, tehát oly időn túl, melyben összeköttetésünk megszűnt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megszűnt, mert a konzensus arra, hogy megszűnjék, mind a két félben megvan. Ausztriában fenyegetnek bennünket, hogy velünk nem egyezkednek, mi pedig szívünkből óhajtjuk, mert ezáltal elérjük, hogy önálló vámterületünk legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A teljes egyetértés tehát a két szerződő fél közt megvan, legalább a közhangulatban és ha a kormányok csakugyan a közhangulatot fogják követni, kész a békesség s az önálló vámterületért megszavazunk mi egyebet is. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon,) Én ezzel a kérdéssel abból a szempontból foglalkozom, hogy mit gondol a t. miniszter úr, ha 1898 júliusa előtt nem létesül a kiegyezés — hanem létesül azért, mert szivünknek ez az óhajtása: meddig fog tartani e törvény hatálya? Fenn fog-e maradni ez a vadházasság? Ha megszűnik az alapszerződés, melynek ez egyik kiegészítő része, maga a kiegészítés mégis érvényben marad? Mikor egy törvényt, mely nagy áldozatokat igényel a nemzettől, azért kell