Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

52 131. országos ülés 1807. Julius 7-én, kedden. önök nagyon hangoztatnak, mert az; igen kívánatos jelszó kifelé, összefér a nyakra-főre való bárósítás és grófosítás, (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébként pedig a liberalizmusuk a vélemény szabad nyilvánításának elfojtására irányuló törekvésben lelte legutóbb is kifejezését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én ebben nemcsak a parlamentarizmusnak, hanem pártállásuknak is téves jelszavak alá helyezését látom, és ezen a téren nem fogadok el a t. túloldal pártorganumaitól olyan rendreutüsítást, mint a milyent a Kossuth-párt a hazaárulás vádjának alakjában kapott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Tartoztam ezen előzetes kijelentésekkel, azért, mert lehetetlenség, hogy a pártállásában tárgyilagosan, mereven, egy szakaszhoz alkalmazkodva tárgyalást folytasson egy olyan párt, a melyik ellen ilyen méltatlan támadások intéztetnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Végzek ezzel a kérdéssel s áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra. Méltóztassék azonban megengedni, hogy nem épen csak az előttünk fekvő törvényjavaslattal foglalkozzam, mert én ezt egy felületesen készült és a parlamenti szabályokkal meg nem egyező módon idehozott javaslatnak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni, nem akarok akadékoskodni, de én felvetem a kérdést, hogy az 1896-iki törvény megalkotásánál itt működött parlament időközben feloszlattatván és egy új parlamentben állván elő a pénzügyminiszter úr egy nagyobbszabäsú, közgazdasági és pénzügyi jelentőségű" javaslattal, vájjon elég-e egyszerűen azt mondani, hogy az 1896-iki törvény meghosszabbításáról van szó? Nem lehet a meghosszabbításáról szó ezen törvénynek, mert 1896-ban más parlament szavazta meg azt a törvényt és az új törvényjavaslatot is más parlamentnek kell megszavazni. (Zaj. Mozgás a jobboldalon.) Elhiszem, hogy a pénzügyminiszter úrnak ez szörnyűség. Az 1896-iki törvény benyújtása alkalmával a pénzügyminiszter úr indokoltnak látta a saját álláspontjából felsorolni mindazon momentumokat, a melyek őt ezen javaslat benyújtására indították. 1897-ben benyújtott javaslatában a pénzügyminiszter úr egyszerűen csak prolongácziót kér és én azt kérdezem, hogy milyen jogon, milyen preezedens alapján történik az, — akármilyen szörnyűségnek tartsa is ezt a pénzügyminiszter úr, — hogy egy újonnan megalakított parlament elé azon motívumokat, a me3yek őt ma vezérlik, egyáltalában nem tartja előtérj esztendőknek és ezen parlamenttől egyszerűen kéri azt, a mit a múlt parlamenttől indokoltan kért. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Lehet, hogy ez egy meghonosított gyakorlat, de azt hiszem, hogy minden új országgyűlés olyan testület, a mely a múltért abszolúte nem felelős, és ezen új testület elé mindent úgy kell beterjeszteni, mintha a múltban soha beterjesztve nem lett volna. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) T. ház ! Méltóztassanak megengedni, — mert oly szörnyűnek tartja a pénzügyminiszter úr — hisz ép úgy megtehetné, hogy az idei költségvetést sem indokolja meg, mert a tavalyit megindokolta, pedig itt is adóról van szó, még pedig tetemes adóról, mint majd bátor leszek rámutatni. Miért nem mondja egyszerűen azt, hogy az 1896. évi kötségvetés meghozatott . . . Lukács László pénzügyminiszter: Mert változik! líarta Ödön: Azért, mert változik. Ezt a kijelentést vártam a miniszter úrtól. De hát. nem változnak azon körülmények, a melyek között az 1896. évi ezukorprémiumi törvényjavaslat terjesztetett be ? Ha nem változtak, akkor a t. miniszter urat nagy mulasztás terheli, mert kötelezte magát, hogy meg fogja változtatni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Nem folytatom közbeszólások alakjában a vitát, nagyon fogok örülni, ha az igen tisztelt pénzügyminiszter úr engem meg fog nyugtatni aggályomra nézve és nem fogja bevárni, míg a vita bezárása után lőtávolon kivtíl áll, hanem a vita folyamán fog előállani azon argumentumokkal, a melyeket kilátásba helyezett. A t. pénzügyminiszter előre is tiltakozik ellene. Tóth János: Ez is a parlamentarizmusba tartozik! Barta Ödön: Miután ez határozott alakban lett beterjesztve, én tudomásul veszem, mert ezt az argumentumot én nem hoztam fel, a mikor azt mondtam, hogy a parlamentarizmus meghamisítása nem a mi oldalunkon van és ne méltóztassanak azután obstrukezióról panaszkodni, ha a czímnél új szónokok fognak foglalkozni a pénzügyminiszter úr zárbeszédével, mert nagyon természetes, hogy ha nem a vita folyamán jő elé az argumentumokkal, akkor azokat a vitán kivűl rántjuk elő. Nem tudom, hogy a t. miniszter urak hogy fogják fel helyzetüket; én azt hiszem, hogy ők az egész ország miniszterei s nem egy pártéi s ennélfogva nekik minket is meg kell nyugtatniok. Hol van megmondva, honnan tudja a pénzügyminiszter úr, hogy ha ő ezen oldalról elhangzott igen szakszerű, jeles és tartalmas felszólalások után, sőt a mint ő kifejezte, igen tanulságos felszólalások után felszólalt volna és azou argumentumokat sorba megezáfolta volna, vájjon nem lett volna-e a vitának vége? (Mozgás a jobboldalon.) Hiszen sohasem tudja itt