Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

181. országos ülés 1897. Julius f-én, szerdán. ^g kapnak. Ezzel azt hiszem, t. ház, be van bizonyítva egyúttal ezen törvényjavaslatnak pénzügyi hátránya is. De hiszen az igen tisztelt pénzügyminiszter maga sem tagadja, hogy éveken keresztül az eddigi elszámolási módozat folytán Magyarország tetemes kárt szenvedett és ón részemről méllánylom az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak ezen őszinteségét, valamint abbeli töreki vesét is, hogy jövőre Magyarországtól ezen kárt elhárítsa. A pénzügyminiszter úr vigasztalt is bennünket azzal, midőn felszólalásában kijelentette, hogy a legközelebb megkötendő vám- ^s kereskedelmi szerződésben gondoskodva lesz arról, hogy jövőre e téren hazánkat kár ne érje. Ki lesz kötve ott világosan, hogy a prémiumoknál az az elv lesz irányadó, hogy minden állam azon mennyiség után fog particzipiálni, a mennyit egyik-másik czikkből kivitt. Mi köztünk tehát abban áll a különbség, hogy én, mihelyt meggyőződöm arról, hogy valamely fennálló rendelkezés hazánkra nézve káros, azonnal iparkodom e bajon segíteni, míg a miniszter úr igen helyesen diagnosztizál, de nem mer gyökeres kúrához nyúlni, hanem azzal vigasztal, hogy majd jövőre ezen bajon segíteni fog. (Az elnöki székei Szilágyi Dezső foglalja él.) Hát épen a pénzügyminiszter úr ezen eljárása bizonyítja, hogy ő sem képes menekülni azon lidércznyomáetól, a melyet a kormány általános politikája még az ő ressortjára is gyakorol, és azért áll meg fél úton és az általa is sérelmesnek talált intézkedésnek, a prémiumnak meghosszabbítását további egy esztendőre az osztrákok érdekében itt e házban pártolja. Azt szokták mondani, t. ház, a törvényjavaslat védelmezői, hogy ezen törvényjavaslat elvetése esetén tönkre megy ezer meg ezer kis gazda, a ki répatermeléssel foglalkozik. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. h az. <& ki a gyakorlati életet ismeri, az tudja, hogy — egyes vidékeken megengedem nagyobb mérvben, de — átlag a kisbirtokos csak csekély mérvben foglalkozik répatermeléssel, (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) nagyobb mérvben csak a nagyobb birtokosok foglalkoznak vele. De azt is tudjuk, hogy úgy a kis gazda, mint főleg a nagybirtokosok gondoskodnak szerződések kötése áltai saját termésük értékesítéséről. Hát az a kár, a melyet itt érvül felhoznak a törvényjavaslat mellett, csak az esetre érné —• mondjuk — akár az összes répatermeléssel foglalkozó gazdákat, hogyha valamennyinek a szerződése épen az idén járna le, de hát. ez az eset ki van zárva; meg aztán hiszen a campagneban már benne is vagyunk. Ennélfogva azt állítom, hogy az az KÉPVH. NAPLÓ. 1896 -1901. VIII. KÖTET. argumentum igen sokat karol fel és épen azért nem bizonyít semmit. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső haloldalon,) Mielőtt, t. ház, beszédemet bezárom, még egy észrevételt akarok tenni. (Bálijuk! Halljuk!) A törvényjavaslat indokolásában az igen tisztelt pénzügyminiszter úr maga is úgy nyilatkozik, hogy ő nem barátja a prémium-rendszernek, hanem mintegy kényszerhelyzetbe jut ezáltal, hogy más államok, melyek czukor-exporttal foglalkoznak, hasonló módon védik meg czukortermelésöket. Nem akarok arra kitérni, hogy mi magyarok bizony nagyon szegények vagyunk ahhoz, hogy az iparos országokkal különösen Németországgal és Francziaországgal e téren versenyezhetnénk. Bizonyos mértékben igenis versenyezhetne Ausztria; de ez csak úgy akar versenyezni, ha mi fizetjük meg az árát. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mondja is a t. pénzügyminiszter úr, hogy nemzetközi úton folytak tárgyalások a prémium-rendszer megszüntetése iránt, de sajnos, ezen tárgyalások mindeddig nem vezettek eredményre; mindaddig tehát, míg e téren eredményt nem sikerűi elérni, akarva nem akarva nekünk fel kell tártaid a prémiumot. No hát, t. pénzügyminiszter ár, a napokban olvastam egy újságban, hogy Amerikában nem így gondolkoznak. Ha Amerikában belátják azt, hogy egyik, vagy marik intézkedés az ő iparukra káros, azonnal gondoskodnak, még pedig gyökeres orvoslásról. Most is oly tarifajavaslatot terjesztettek be, a melyben a ezukorra magas vámot vetettek. De van ám nekik is annyi eszük, hogy belássák, hogy esetleg azok az államok, a melyek eddig is nagy mértékben szállítottak Amerikába ezukrot, ezt a czélt meg tudnák hiúsítani azzal, hogy felemelik a prémiumot. Ennek tehát elejét vették azzal, hogy felvettek a törvénybe egy általános rendelkezést, a melynél fogva mindazokra a czikkekre, a melyek akár nyílt, akár titkos kiviteli premiumot élveznek, hasonló pótvám lesz kivetendő. Azt hiszem, Amerikának ezen a példáján mi is okúihatnánk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mi magunk egyedül képesek volnánk erre; hanem ha Amerika jó példával megy elől, talán ez a vén Európa is gondoskodhatnék ilyformán a bajok orvoslásáról és akkor el fognak némulni azok is, a kik nemcsak a czukorprémiumot akarják fentartani, hanem a gazdasági válság bajait is azzal akarják gyógyítani, hogy a gabonára nézve is honosítsanak meg ilyen kiviteli prémiumot. Remélem, nem sokára ők is meg fognak győződni, hogy a prémium-rendszer le7