Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

36 ISO. országos ülés 1897. Julius 6-án, kedden. lyek Ausztria és Magyarország közt közösen kezelendők, s ez a törvény mindjárt bevezetésében azt mondja, hogy ez annak a másik törvénynek, a melyet előbb voltam bátor emlegetni, kiegészítő része. Következésképen, ha annak kiegészítő része és ez speczialiter a közösen kezelendő ügyekre szól: akkor nagyon természetes dolog, hogy ebben a másik törvényben egyetlenegy betű sincsen, mely a közösen elintézendő ügyekre vonatkoznék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a törvény 36. §-ában azt mondja (olvassa) : »Die Vereinbarung in Betreff jener Gegenstände, welche zwar nicbt als gemeinöame behandelt, jedoch nach gemeinsamen Grundsätzen geregelt werden sollen, erfolgt entweder dadurch, dass die verantwortlichen Ministerien im gémeinschaftliehen Einvernebmen einen Gesetzentwurf ausarbeiten und den betreffenden Vertretungskörpern beider Theile zur Beschlussfassung vorlegen und die übereiustimmenden Bestimmungen beider Vertretungeu dem Kaiser zur Sanction vorgelegt werden, oder dass die beiden Vertretungskörper jeder aus seiner Mitte eine gleieh grosse Deputation wählen, welche unter Einílussnahme der betreffenden Ministerien einen Vorschlag ausarbeiten, welcher Vorschlag dann durch die Ministerien jedem Vertretungskörper mitgetheilt, von den selben ordnungsmässig behandelt und die úbereinstimmenden Beschlüsse beider Vertretungeu dem Kaiser zur Sanction unterbreitet werden !« Magyarul annyit jelent, hogy mindazon ügyeknek, a melyek ugyan nem közösen, hanem egyforma elvek szerint intézendők el, a szabályozása akként történik, hogy vagy a két minisztérium megállapodván, mindegyik törvényjavaslatot dolgozik ki és ezt a törvényjavaslatot mindegyik az országgyűléseknek előterjeszti és azok által történt elfogadás után ő Felsége által szentesíttetnek, vagy pedig a Reichsrath ép úgy mint a magyar országgyűlés küldöttségeket választanak, melyek egyezségre jutván, ezen egyezséget kormányaik által ismét a Reichsrath és a magyar országgyűlés elé terjesztik és azok által történt elfogadás után szentesíttetnek és lépnek életbe. Midőn az osztrák törvény ily világos szavakkal megjelöli az utat, a mely szerint az ilyen ügyeket elintézni kell, kétségtelen dolog, hogy igazuk van azoknak, a kik azt állítják, hogy az előbb itt általam idézett törvény 14. §-a csakugyan a szigorúan vett osztrák belügyekre vonatkozik és semmiesetre sem vonatkozik azokra az ügyekre, a melyek Magyarország és Ausztria közt akár közösen intézendők, akár pedig közös elvek szerint intézendők. (Helyeslés a szélső' haloldalon.) De nem is szükséges nekünk elmenni Ausztriába, bogy bemutassuk ennek a törvényjavaslatnak a képtelenségét, hiszen van u ekünk tön ényünk, a mely világosan intézkedik és sem a miniszter urak, sem a túloldalnak bármely nagytehetségű jogiudósai azt meg nem fogják czáfolni, hogy magában az 1867 : XII. törvényezikkben foglaltatik oly intézkedés, a mely szabályt alkot arra nézve, hogy az ilyen ügyek hogyan tárgyalandók és intézendők el. Mit mond az 1867 : XII. törvényczikk 61. §-a? Azt mondja (olvassa): »A szövetség megalkotása kölcsönös alku által történik, oly módon, mint két egymástól jogilag független ország hasonló intézkedései történnek.« Már most mondjuk, hogy Németországot, Angliát vagy FrancziaorSzágot véve, szóba állhat-e ott a miniszter úr vagy az ország, vagy a törvényhozás azokkal a miniszterekkel'? Nem állhat szóba. Mi volna, ha teszem, Magyarország és Olaszország közt egy olyan szerződés jönne létre, melyet a magyar parlament beczikkelyez, ott azonban csak a miniszterek fogadnak el ? (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a mi törvényünk elmagyarázhatlanúl megmondja, hogy az ilyen törvények oly módon jönnek létre, mint két egymástól jogilag független ország hasonló egyezkedése, akkor határozottan és világosan ki van zárva az, hogy itt más egyezség történjék Magyarország és Ausztria közt az ilyen ügyekben, mint a Reichsrath beleegyezésével. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mikor ennek ellenére a miniszter úr nemcsak előterjeszti ezt a javaslatot, hanem minket még arra is int, hogy a kérdés ezen oldalával ne foglalkozzunk, akkor — méltóztassék megbocsátani — minden tiszteletem mellett azt kell kijelentenem, hogy nem járt el elég lelkiismeretesen. Ezek azok az aggályok, a melyek engem a szerződés megkötésének képessége hiányából indítanak arra, hogy ezt a javaslatot el ne fogadjam. De hát ennek a kérdésnek nevezetes közgazdasági oldala is van, vagyis ez a kérdés közgazdasági kérdés. Es ha nem lehet azt csupán és tisztán ebből a szempontból megítélni, az épen a mi áldatlan, szerencsétlen viszonyunknak a következése, (Igaz! Ügy van! a s2éfcö baloldalon.) a legegyszerűbb, a legtisztább közgazdasági kérdéseknél sem felejthetjük el soha azon komplikáeziókat, a melyeket a közjogi kérdésnek ilyen kérdésekbe való belejátszása előidéz, (ügy van! a szélső baloldalon.) A kérdés már most az, hogy ha egyáltalában közjogi aggályaink nem volnának, lehetnénk-e abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk? Elfogadjuk akkor, midőn kétségtelen dolog, hogy ez a törvény feles terhet