Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

130. országos ülés 1897. július 6-án, kedden. 3 b léről és életbeléptetéséről van szó, hasonló lépéseknek kellene és kell Ausztriában is megtörténniük. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hallottam emlegetni, hogy miután köztudomású, hogy a minisztérium ilyen törvényjavaslatot be nem terjeszthet, mert nincs kinek s el nem fogadtathat senkivel, mert nincs kivel, (Úgy van! a szélső baloldalon.) tehát gondoskodott az osztrák legiszláczió még annak idejében arról, hogy ilyen különleges esetekre alkalma és módja legyen a miniszternek a törvényhozás intézkedéseit pótolni. Ez az 1867. évi deczember 21-én kelt törvény többször emlegetett 14. §-a, a melyet azután elneveztek Kaiserparagraf-nak. Hát nézzük meg ezt a szakaszt. Mit mond ez? Bátor leszek először németül felolvasni, mert meggyőződésem szerint minden szavának nagy nyomatéka van. Á kérdéses szakasz ekként szól (olvassa): »Wenn sich dringende Nothwendigkeit solcher Anordmmgen, zu welchen verfassungsmässig die Zustimmung des Reiehsrathes erforderlich ist, zu einer Zeit herausstellt, wo dieser nicht versammelt ist, so kőimen dieselben unter Verantwortung des Gesammtministeriums durch kaiserliche Verordnung eríassen werden.« Állapodjunk meg itt, t. ház. Mit mond ez a szakasz? Azt mondja, hogy, ha sürgős szüksége mutatkozik valamely intézkedésnek, mely intézkedéshez a Reiehsrath beleegyezése szükséges és ez a sürgősség, ez a szükség akkor mutatkozik, mikor a Reiehsrath nincs együtt, akkor ezt pótolni lehet az ezen paragrafusban elsorolt módozatokkal. Nagyon természetes dolog, hogy ezt a Reiehsrath esetleg máskép is magyarázhatná, azonban én nem magyarázhatom máskép, mint nem is osztrák alattvaló, hanem egyszerűen azokból a szavakból, a melyek a törvényben vannak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg is fogom mondani, mért magyarázom így. Ez nem azt mondja, hogy ha valamely intézkedés szüksége forog fenn, mikor a Reiehsrath együtt nincs, akkor intézkedhetik a minisztérium, hanem azt mondja: »sieh herausstellU, vagyis, ha azon intézkedés szüksége akkor tűnik ki, mikor a Reiehsrath nincs együtt. De hát kérdem: ezen intézkedésnek a szüksége most tűnik ki, mikor a Reiehsrath nincs együtt? Hiszen az osztrák minisztériumnak ép úgy kell tudnia, mint a hogy a magyar minisztérium tudta még áprilisban, májusban, hogy ez a törvény Julius 31-én érvényét veszti. Okvetlenül tudnia kellett tehát az osztrák miniszteriamnak akkor, mikor elnapolta az országgyűlést, hogy a Reiehsrath szünetelése alatt elő fog állani ezen intézkedés szüksége. Tehát az osztrák minisztérium e szükségnek nem akkor jutott tudomására, mikor a Reiehsrath nem volt együtt, hanem tudomására jotott akkor, mikor a Reiehsrath együtt ülésezett. (Igaz! Úgy van! a ssélsö báloldalon.) De hát t. ház, ezt a paragrafust máskép magyarázni nem is lehet. Mert tegyük fel, hogy a magyar országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, az osztrák minisztérium kibocsátja a rendeletet s ennek következtében úgy tetszik majd, mintha a dolog egészen simán, rendben volna. Igen. de — akár milyen triviális, de igaz, hogy az étvágy evés közben jön meg — mi különbség van abban, ha a minisztérium azt a 14. §-t rá alkalmazza, vagy akarja, vagy szándékozik az egész kiegyezésre? Mi különbség van abban, mi gátolja abban az osztrák minisztériumot, hogy ha a kiegyezésnek egy részét ezen a módon szavaztatják meg és léptetik érvénybe, ne szavaztassa az egészet ugyanígy ? Épen ez az oka annak — és ez az én meggyőződésem, — miért van világos szavakkal benne a törvényben, hogy nem mikor az intézkedést meg kell tenni, ha akkor nincs együtt a Reiehsrath; hanem azt mondja, hogy; »ha akkor, mikor tudomására jut a minisztériumnak ily intézkedés szüksége, níucs együtt a Reiehsrath !« Mert ha nem ezen értelme volna a 14. §-nak, akkor ez, az alkotmánynak kijátszására nyitna tág kaput, már pedig hogy szándékozott volna, az osztrák Reichsrathról sem lehet feltenni. (Helyeslés balfelöl.) De hát, t. ház, ezen § alkalmazhatásának még egy feltétele van, az, hogy az ilyen rendelet csakis az esetben érvényes (olvassa): »Wenn dadurch keine dauernde Belastung des Staatsschatzes entsteht,« No hát, hogy ez a törvény az államkincstárt tartósan terheli, arról, azt hiszem, még beszélni sem szükséges. Arról nem is akarok szólani, t. ház, micsoda példátlan komplikácziók fognak előáliani akkor, ha a Reiehsrath, a mely — a nélkül, hogy Ausztria belügyeibe beavatkoznék, használhatóin ezen jelszót — ma teljesen kiszámíthatatlan, ezí a törvényjavaslatot nem fogná elfogadni, vagy visszautasítaná. De, t. ház, vannak elegen, magában Ausztriában is, komoly jogtudósok, a kik azt mondják, hogy ez a 14. §. azon viszonyokra, a melyek Magyarország és Ausztria közt feuforognak, egyáltalában nem is alkalmazható, ebben a tekintetben ez a paragrafus nem is intézkedik, ez tisztán és kizárólag Ausztria belügyeire vonatkozik. Hát, t, ház, én is ezen véleményhez csatlakozom, csatlakozom pedig az 1867. deczember 21-ikési kelt törvény alapján, a mely »Gesetz von 21. December 1867, Nr. 146, Reichsgesetz« mely a közösen kezelendő vagy közös elvek szerint intézendő ügyek ellátásáról rendelkezik. Mit mond ez a törvény? Ez a törvény meghatározza azon modalitásokat, a melyeket követni kell azon ügyekben, a me5*