Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

130. országos ülés 1897. július 6 án, kedden. is felejthettük el, hogy ez a nagy párt hogyan alakúit, jobban mondva alakíttatott össze és hogy ebben az összeállításban nem utolsó eszköz volt az egészen kétes prpveniencziájú pénzeknek kiosztogatása is. Eszembe jutott, a mit egyszer, bizony már jó régen a madarakról olvastam. (Halljuk ! Halljuk!) A saskirálynak eszébe jutott egyszer, hogy reformot hoz be a madárvilágba és a madarakat kategóriákba fogja beosztani. Összejöttek tehát a madarak ; nagyon természetes, hogy újra megállapították, hogy a sas lesz a király, mert hát ő hatalmas és erős, a kinek elég erős karmai vannak, hogy azokat figyelmeztesse arra, hogy nem jó úton járnak, a kik a hatalmát megtagadni merészelnék. így aztán beosztották a madarakat; tekintetbe vették a fülemülének bájos hangját, a zöld kányának a szép tollait. Végre előállott egy szerény madárka, a ki rendesen barna-szürke ruhába szokott öltözködni, latinul úgy szokás nevezni, hogy Upupa Epops, magyarul : »banka«. Mikor ez előállott, nagy bámulat volt az értekezleten. Mi lehet ez, kérdik, mit akarsz ? Hát azt mondja, miért ne mondjam el én is a tulajdonságaimat, hisz én is büszke lehetek. Kérdik tőle, hogy mire ? Hát kérem, büszke vagyok arra, hogy büdös vagyok, (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl) Nagy volt a megütközés. Á kis madár folytatja : »Igenis büszke vagyok rá, mert ha büszke nem vagyok, akkor is csak az vagyok«. (Derültség a szélső baloldalon.) Megvallom, én nem irigylem a miniszterelnöktől ezt a büszkeséget. (Mozgás jobbfelől.) Tehát térjünk át a fontosabb dologra,: a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Én úgy vagyok meggyőződve, hogy úgy a kormánynak, mint az előadó úrnak elengedhetetlen kötelessége lett volna minket megismertetni azon tulajdonképeni és valóságos okokkal, a melyekre hivatkozva azután követelhetik az országtól, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadja és az végrehajtassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt azonban egyik sem tette; nem tette különösen a t. miniszter úr. a ki még attól is intett bennünket, hogy ne foglalkozzunk azzal, vájjon a másik fél képes-e arra, hogy mi vele szóba álljunk ? Úgy vagyok meggyőződve, hogy ha a t. miniszter úr ressortjához tartozó valamelyik hivatalnok — nem mondok nagy dolgot, csak egy falu fogyasztási adójának bérbeadásánál így járna el -— oly gonosz fegyelmi eljárást akasztana annak a nyakába a t. miniszter úr, melynek alig lehetne más következménye, mint a hivataltól való megfosztás. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg is vagyok győződve, hogy bármely más országiján, a hol adnak még valamit a parlamentre, egy javaslat így ajánltatnék, az okvetlenül az illető miniszter bukását vonná maga után. Ebben az országban pedig, mint olvasom, innen is, onnan is jönnek a bizalmi szavazatok. Ne méltóztassék ezekre olyan nagy súlyt helyezni, mert természetesnek találom, hogy Haas és Deutsch, valamint a többi nagytőkések gratulálnak, de a nép azon milliói, a melyekre e javaslat igaztalan terheket akar róni, nem áldást, hanem valami egészen mást fognak mondani. Nem fogadhatok szót a t. miniszter úrnak a tekintetből, hogy ne foglalkozzunk szerződő felünk viszonyaival, mert végtére is ez a törvényjavaslat csak egy kiszakított részecskéje az Ausztriával fennálló gazdasági egyezségnek. Ez korántsem Ausztria belügyeibe való avatkozás, hanem egyszerű vizsgálása annak, vájjon bir-e Ausztria képességgel arra, hogy velünk ez ügyben szerződést kössön. Mindenesetre érdekes és tanulságos volna annak megvizsgálása, hogy hová jutott az 1864 : XII. törvényczikkben letett alap, melyet önök még nem régen örökösnek hirdettek? Nos hát, ez az örökös alap minden ízében recseg és ropog már a legelső, nem is válságnál, hanem nehézségnél. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt csak azért említem meg, mert Ausztria belügyeibe abszolúte nincs szándékomban beavatkozni, hogy élénk emlékezetbe tartsuk az 1867 : XII. törvényczikk azon intézkedését, mely szerint alapfeltétele ezen törvénynek az, hogy az osztrák tartományokban valóságos alkotmány létezzék, mert úgy vagyok meggyőződve, s e meggyőződésemet a törvényből merítettem, hogy azon pillanatban, a melyben ott a teljes alkotmány nem működik, és az alkotmányos állapotok megszűnnek, az 1867 : XII. törvényczikk hatálya is eo ipso megszűnt. (Űgy van! a szélső baloldalon.) és minden további lépés nélkül előáll az az állapot, midőn Magyarországnak senkivel mással az ilyen dologban többé tárgyalni nem kell, nem lehet, mint saját uralkodójával. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagyis magánál ezen tényuél fogva előáll a perszonális unió. (Úgy van! Úgy van! a sséhő baloldalon.) Ezen álláspontot látom én alterálva akkor, midőn azon helyzettel szemben, a mely ma Ausztriában létezik, ezt a törvényt a kormány keresztűlerőszakolni akarja. Mondom, nincs szándékom fejtegetni és vitatni most ezt az álláspontot, hanem áttérek arra, hogy megvizsgáljam, vájjon az a fél, a melylyel én egyezkedni akarok, az egyezség megkötésére képes-e vagy sem? (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Alig fogja bárki is kétségbe vonni, hogy akkor, midőn ezen törvényjavaslatnak törvénynyé tété-