Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

ISO. országos ülés 1897. Julius 6-án, kedden. s3 tartotta, Francziaország pedig azokat még szaporította is. Ily köríílmények között Magyarország azon kényszerűség előtt áll, hogy az eddigi prémiumokat szintén fentartsa«. nogyha tudniillik túlliczitál egyik fél a másikon. Most felolvasom még a múlt országgyűlés pénzügyi bizottséga e tárgyra vonatkozó jelentésének egy részét is, a mely így szól (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a legnagyobb ezukorkivivő állam Németország, a maga czukorprénriumát az 1896. évi május 27-én kelt törvény által majdnem kétszeresével emelte, a sokkal kisebb magyar és osztrák czukoripar érdeke tehát múlhatatlanul követeli, hogy a prémiumrendszer ellenében azonnal és hatékonyan rendelkezzünk.* Még azt is mondja a pénzügyi bizottság, hogy (olvassa): »E pénzügyi helyzet nyomása alatt a magyar kormány noha elvileg a kiviteli jutalmak eltörlése mellett foglalt állást és ez eszmének a nemzetközi alkudozások alkalmával többször is adott kifejezést, kikerú'lhetetlennek tartotta a kiviteli jutalmakat nálunk fen tartani.» Ez semmi egyéb, mint csak kísérletezés, a melynek eredménye a legjobb esetben is nagyon problematikus marad. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Kimutattam tehát a párhuzamból, hogy a 67-es alapon és a közös vámterület alapján álló kormány ezen a bajon segíteni nem képes; kimutattam azt is beszédem elején, hogyha önálló vámterülettel nem rendelkeznénk, ezen a bajon gyökeresen és alaposan segíthetnénk, mert egyrészről Magyarországon túltermelés czukorban egyáltalában nincs, másrészről pedig a beifogyasztás még oly alacsony, hogy igen rövid idő alatt fokozódni fog úgy, hogy beláthatatlan hosszú időkre Magyarországon a czukortermékek magában az országban biztos piaczra találnak. Mivel pedig azon párt, a melyhez én is tartozom, az ország mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi bajait alaposan orvosolni akarja, a kormány ezen álláspontjához nem csatlakozhatik és az előttünk levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatja el, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) hanem elfogadja a Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla képviselőtársaim által beadott határozati javaslatot. Azonban még egy kérdéssel fordulok a t. pénzügyminiszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk !) A czukorrépa-termelők közül sokan panaszkodnak, hogy a czukorgyárosok oly kartelleket kötöttek, hogy a czukorrépatermelést előbb-utóbb tönkre fogják tenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tudom, hogy mennyiben alaposak ezek a panaszok, vagy mennyire túlzottak, de annyit mégis mondhatok, hogy ezeknek a panaszoknak alapjuk is van. Én nem vagyok czukorpar-termelő és így nem szólok a magam tapaszKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. talatai alapján. De ismerek több birtokost, ki az előtt czukorrépát termelt, de a kartellek miatt ezzel felNagyott; másoktól pedig azt hallottam, hogy alig várják, hogy szerződésük a czukorgyárral lejárjon s akkor ők is felNagynak a termeléssel, mert a napszám oly rendkiyíü magas, a kartellek pedig a répa árát oly alacsonyra szabták, hogy a termelés egyáltalán nem fizeti ki magát. (Úgy van! a szélső balodalon.) Ez a kartell-ügy nagyon fontos. Míg sokan nagyon panaszkodnak a kartellek ellen, a gyárak azt mondják, hogy kartell nélkül vagy kénytelenek volnának beszüntetni üzemüket, vagy elpusztulnának, s ennek a gazda adná meg az árát. Nem is mondom, hogy a kartelleket be kellene szüntetni. Hiszen ezt törvénynyel úgy is bajos megcsinálni ; ez privát dolog és a gyárak maguk között mégis csak juthatnának bizonyos megegyezésre. De legalább szabályozni kell ezt az ügyet, a mi bizonyára nagy nehézséggel járna, de nem lehetetlen. Jó volna ez ügyben ankétet összehívni, mely a kérdést alaposan tanulmányozná. Hátha mégis lehetne valami módon segíteni. (Elénk helyeslés a szé'sö baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Midőn a miniszterelnök úr inult pénteken felszólalt, jogos volt az a várakozás, hogy reflektálni fog az itt elhangzott aggályokra, s vagy eloszlatja őket, s akkor ő is czélt ér, az ország is megnyugszik, vagy beismeri, hogy azokat eloszlatni nem lehet és akkor bizonyos megállapodás folytán lehetett volna módot találni, hogy ez útvesztőből kimeneküljünk. A miniszterelnök úr — nem vitatom, nem akarta vagy nem tudta ezt tenni •— csak konstatálom, hogy nem tette. E helyett bizonyos enuncziácziókat tett. Úgy olvastam, — mert egészségi állapotom nem engedte meg azt az élvezetet, hogy meghallgassam — hogy így szólt: pártja tudni fogja az ország iránti kötelességét. Ezt örvendetes tudomásul veszem, mert így nem várhatok egyebet, mint az egész vonalon nevezetes front-változást. Ennek következése volna első sorban a félbeszakított törvényjavaslat tárgyalásának abbaNagyása, a napirendről levétele. Nagyon természetes dolog, ezután következnék az önálló vámterület fölállítása, (Helyeslés a szélső baloldalon.) az osztrák kívánalmaknak a quóta tekintetében való megtagadása stb. Sajnos azonban, a mint egy kicsit e fölött gondolkodtam: azonnal rájöttem, hogy ez bizony ábránd és a miniszterelnök úrnak ez a nagy mondása csak egy másik mondásához sorozható. Azt olvastam ugyanis, hogy azt mondta a miniszterelnök úr, büszke pártjára, büszke arra, hogy olyan nagy pártja van, a mely őt tömören támogatja. Nem olyan régiben történt s ezért nem