Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-130
28 130. országos ülés 1887. Julius 6-án, kedden. Már pedig, t. ház, köztudomású, hogy Ausztriában nemcsak a munkaerő olcsóbb, mint nálunk, de a ezukorrépa tartalmának minősége is jobb 3, 4, sőt 5°/o-kaí is. Nemkülönben tény és bizonyos az is, hogy szerencsétlen és Ausztriától függő helyzetünkből kifolyólag a magyarországi kereskedőt hitelviszonyai ágyszólván természetszerűleg reáutalják Ausztriára. Igen, reá van utalva a magyar kereskedő Ausztriára, ha egyébért nem, már csak azért is, mert maga a Hitelbank egy személyben képviseli a szerencsi, mezöhegyesi, botfalvi, diószegi, kaposvári és részben a surányi ezukorgyárakat. Ezt legjobban tudhatja az előadó úr, mert hiszen ő három czukorgyárral van sógorságban. (Derültség a szélső hátoldalon.) Már pedig, t. ház, ha egyik vagy másik kereskedőnek ennél az intézetnél, vagy az általa gyámolt ezukorgyárak valamelyikénél kiapad a hitele, akkor az a kereskedő kénytelen egyenesen az osztrák gyárosokhoz fordulni. Kénytelen az osztrák gyárosokhoz fordulni, t. ház, daczára annak, hogy igen jól tudja azt, a miről sem az adózók nagy részének, de még a termelő gazda-közönségnek is alig-alig van csak halavány sejtelme is, sőt még Arányi Miksa is nagybölcsen elhallgatta; igen jól tudja azt, hogy az Ausztriában vásárolt és Magyarországra szállított finomított ezukornak métermázsája után, mi magyarok 13 forintot tartozunk Ausztriának termelési adó czímén és fejében visszafizetni. Ez az oka annak, t. ház, hogy nem bírálhattuk a javaslatot abból a szempontból, a melyből bírálták azt a túloldalról felszólalt képviselő urak; a mely szempontból bírálta főleg Arányi Miksa képviselő úr, a ki csupa »opportunitásból« nem akart ezekre a dolgokra kiterjeszkedni. Ép ez a különbség köztünk és önök között. Mert ha mi is opportunuskodnánk, akkor nem ezen, hanem a túloldalon ülnénk. A finomított ezukor métermázsája után Ausztriának fizetett 13 forint tehát az az óriási előny, t. ház, a mit voltakép gazdaközönségünk hátrányára és az osztrák termelők határozott és egyenes előnyére siet biztosítani a Bánffy-kormány a szőnyegen levő javaslattal! És a mikor én ebben a javaslatban az osztrákok határozott előnyét látom, mert nem vagyok oly szerencsés helyzetben, mint van Arányi Miksa képviselő úr, kinek aggályait a miniszter úr felszólalása teljesen eloszlatta ; (Helyeslés a szélső haloldalon.) a mikor, ismétlem, a javaslatban az osztrákok határozott előnyét látom, —azt hiszem, — méltán kérdezhetem a túloldalt, mi jogon merik önök a magyar gazdaközönség előnyeit emlegetni? Hiszen önök nem a magyar gazdaközönség érdekeit védelmezik akkor, midőn a ezukoradóról szóló törvényezikk hatályát óhajtják meghosszabbítani! Ne varrjunk hímet a dolgokra, t. ház, hanem nézzük azokat a maguk ridegségében. Én a kérdésnek a fontosságát nemcsak annak közjogi részében, hanem az anyagi kérdésben is látom. Mert én, t. ház, Magyarország anyagi helyzetét nem tartom oly rózsásnak, hogy mi ismét ily konczessziókat adhatnánk az osztrákoknak. Ép ezért, ne játszszanak önök a szavakkal! Ne! Mert önök, mint minden egyes alkotásukkal, úgy ezzel is a magyar adózó közönség keresetképességét támadják meg. És ennek daczára most, mégis a gazdaközönség őrangyalának tüntetik fel magukat. Bocsássa meg a t. ház, ha még rövid ideig untatom, de állításaim beigazolására kénytelen vagyok egyes számadatokra hivatkozni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla szakszerűen és részletesen fejtette ki, hogy AusztriaMagyarországból ma már nagy mennyiségű ezukrot szállítunk ki. Szállítunk főleg Galicziába, Romániába, Bulgáriába és Stiriába. Galicziába megy évenként 30.000, Stiriába 10 000 s Romániába és a keleti tartományokba 120.000 métermázsa ezukor. Már most az a kérdés, t. ház, kinek is válik voltaképen hasznára a ezukorprémium visszatérítése; nekünk-e, vagy az osztrákoknak? Nekünk fizet-e az osztrák vagy mi adózunk neki? (Tetszés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, az utolsó kilencz hónap számadatait mutatom csak be a t. háznak! Az előző évek számadataira annál kevésbbé terjeszkedem ki, mert azokat részletesen és teljes szakszerűséggel fejtette fel úgy Kossuth Ferencz t. barátom, mint Komjáthy Béla képviselő úr. És, t. ház, ha az 1896. évi augusztus havától 1897. évi május végéig terjedő időtartamra eső kiszállított mennyiség után visszatérítendő ezukorprémium összegét átvizsgáljuk, látni fogjuk, hogy az : 9,441 658 frt 48V2 krra rug. Nézzük már most, t. ház, mi esik ebből a 9,441.658 forint 48 x /2 krajczárból Magyarországra, és mi Ausztriára? Ebből a 9,441.658 forint 48 1 /* krajczárból esik visszatérítés gyanánt Ausztriára 8,122.161 forint 70-72 krajezár, Magyarországra pedig 1,319.496 forint 78 krajezár. Ezek számok, t. ház! Ezeket nem lehet leszavazni; ezeket nem lehet miniszterelnöki rendelettel feloszlatni, mert ezek a számadatok még akkor sem változnak, ha az alkotmány felfüggesztésével ijesztgetik őket. Még akkor is szemben fog állni a nyolez millió az egy millióval. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha azt hiszi a kormány, hogy a polgárság, ha ezeket a számokat látja, nem veszi
