Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

gg 130. országos ülés 1897. Julius 6-án, kedden. meghallgat, szintén az, hogy Irlandnak Angliával leendő egyesítését, mint igazságtalant, borzasztót és gyűlöltet ellenzik. Hazánk politikai meggyilkolásához hozzájárulásunkat nem adhatj uk. Tudom, hogy kétes és kivételes hasznok és előnyök eltántoríthatnak sokakat a hazáiok iránt tartozó kötelességüktől, de tudom azt is, hogy Irland népe érzi, hogy neki egy hazája van s nem fogja elfogadni azt az előnyt, a mely őt mint népet semmivé akarja tenni.« És a midőn felidézem Irland legnagyobb fiának e szavait, figyelmeztetem Arányi Miksa t. képviselő urat, hogy az olyan szövetségen, a minő Angliáé és Irlandé, nincs áldás, az ilyen szövetségben nincsen köszönet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincs benne köszönet, t. ház, mert 97 év folyt le azóta, a mióta O'Counel e szavakat mondta, s mégis, a mint hiszem, hogy Arányi Miksa képviselő úr sokkal jobban tudja az esetet, mint én, csak a közel múltban, a mikor arról volt szó, hogy az amerikai EgyesültÁllamok hadat üzennek Angliának, mi történt ? Rögtön a háborús hirek első napjaiban kijelentették az Amerikába vándorolt irek, hogy háború esetén százezer fegyverest állítanak a harczi sorba Anglia ellen. Pedig, t. ház, mily régi ideje annak, hogy Anglia és Irland között a reálunió keresztül van forszírozva. Nálunk ezzel szemben csak harmincz éve, hogy a kormányok egy új tízparancsolatra akarják megtanítani a magyar haza polgárait; a közösügy tiz parancsolatára. Ennek a tiz parancsolatnak első pontja gyanánt a következőket szabják Magyarország elé: Én vagyok Bécs, a te urad, Istened ! (Igaz! Úgy van!a szélső haloldalon.) megkövetelem tőled, hogy ne csak fiaidat, ne csak független államiságodat, hanem hogy anyagi javaidat is áldozatul dobjad érdekeimnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es, t ház, a magyar társadalom, a mint, e javaslat tárgyalása is mélyen elszomorítóan bizonyítja, szót fogad eimek a parancsnak, és követi ezt a parancsot, Meghunyászkodásból és szokásból aláveti magát az idegen érdekek diktatúrájának. Tűri, hogy előbb kizsebeljék, azután pedig kinevessék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tűri, különben nem merne a kormány olyanokat tenni, a minőket most is elkövet. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) így például, a kormány most a legnagyobb nyári meleg és munkaidő közepén dobta a czukoradóra vonatkozó javaslatot a ház asztalára s azt követeli az ellenzéktől, hogy szavazza meg változatlanul ezt a javaslatot, mert ennek a javaslatnak záros határidőre leendő törvényre emelkedését a magyar gazdaközönség érdeke kívánja. A »magyar gazdaközönség érdeke« ez ma egy jelszó; s e jelszó terjesztésében rendszer van. Erről írnak a kormánypárti lapok és a magyar gazdaközönség érdekeit emlegetik a kormánypárti szónokok, az előadó úrtól kezdve egész a pénzügyminiszter úrig. Pedig hát, t. ház, semmi sem könnyebb, mint úgy odavetve állítani valamit, a mint ezek az urak teszik. (Igaz! Úgy van! a széls'd baloldalon.) Ha csakugyan a magyar gazdaközönség érdeke volna ez, akkor lehetetlennek tartom, hogy Darányi Ignácz miniszter úr ezt szükségesnek tartaná szintén kijelenteni s megindokolni. Én a kormánypárt szónokainak arra az állítására, hogy a gazdaközönség érdeke kívánja e javaslat megszavazását, egyszerűen csak azt kérdem: Mondják meg ezek az urak nyíltan, segítve lesz-e gazdaközönségünk bajain azáltal, ha az ellenzék vita nélkül fogadja el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot? Segítve lesz-e főleg a hitelhiányból eredő nyomorúságon? Segítve lesz-e a befektetési toké hiányán ? És segítve lesz-e a többi sok, nagy, sorvasztó bajokon, melyek mind összevéve oda juttatták a birtokos osztályt, a kormány által most oly örömmel segítségül hivott gazdaközönséget, hogy ez a magyar gazdaközönség ma már nem talál utat-módot a kilábolásra s napról-napra várja a rettentő válság elkövetkezését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azét, a válságét a bekövetkezését, t. ház, a melynek gyökere a közösügyes tízparancsolatban rejlik; azét a válságét, mely lassankint érik, de annál szomorúbb, annál orvosolhattanabb társadalmi, politikai és nemzeti válságot fog eredményezni, minél hosszabb ideig vajúdik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Avagy, t. ház, nem tudjuk-e mindannyian, hogy a Bánffy-kormány voltaképen Bécs érdekeit védelmezi a magyar nemzettel szemben? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De igenis tudjuk! Tudjuk, mert látjuk, hogy a Bánífykormány alkotmányos szabadságunkat lábbal tiporja, látjuk, hogy az anyagi téren folyton több és több engedményt tesz Bécsnek. Látjuk, hogy az osztrákok kedveért pőrére vetkezteti a gazdaközönséget; látjuk, hogy kész feláldozni az államhitel utolsó rongyait, úgy, hogy kezének nyomán olyanná válik az egész ország, mintha ellenséges hadsereg száguldott volna azon keresztül. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És most, t. ház, a kormány benyújt ide egy törvényjavaslatot, melyben egy régi törvény meghosszabbítását kéri. Benyújtja azzal a jelszóval, hogy a gazdák érdekében kell megsza-