Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-130
130. országos ülés 1897. Julius 6-án, kedden. 05 Szeszből többet vittünk ki, mint a mennyit behoztunk. De a czukorból és sörből még mindig behozatali többletünk van és sajátságos, hogy e két czikkre nézve hasonló intézkedés nem történt, a miáltal szintén némi ellenértéket vesztettünk, mely azonban nem igen lényeges, mert újabban szesziparunk nagyon lehanyatlott és a kiviteli többlet már nagyon csekély. Az utolsó, 1884., évben— a hivatalos statisztikai adatok szerint — czukorbehozatalunk Ausztriából 824.294 métermázsát tett, kivitelünk pedig 127.045 métermázsát. Ali forintos adót számbe véve 2,169.739 forintot fizettünk az osztrák kincstárba. A sörre nézve a helyzet hasonló. Behozatal Ausztriából 261.091 métermázsa, kivitel 4429, többlet tehát 256.662 métermázsa. Itt az adó ugyan csekély — sacharometer foka szerint 10 krajczár — de azért mégis majdnem egy félmillió forintot vesztettünk itt is. A harmadik legsúlyosabb csapás ránk nézve azonban abban rejlik, hogy az indirekt adók tárgyában önálló intézkedési jogunk nincs és az indirekt adók majdnem minden irányban az osztrák viszonyokhoz alkalmazkodnak. Ezáltal a hazánkra nézve eme fontosabb három iparág, tudniillik a szesz-, sör- és czukoripar a legvisszásabb helyzetben van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szeszipar — mely régebben egyik legvirágzóbb iparunk volt — igen siralmas viszonyok közt tengődik. A czukoripar az 1888-iki új törvény következtében és az állami akczió folytán örvendetes haladást mutat ugyan, de mégsem áll egészséges alapon. Különben mind a czukoripar, mind a söripar fejlődését Ausztria óriás versenye nagyon megbénítja. (Igaz! Ugy van! bal felől.) »De mind e három iparágnál a főbaj az, hogy az adórendszer nem alkalmazkodhatik hazai viszonyainkhoz. Köztudomású, hogy az ilyen indirekt adók az illető iparágak tenyésztését az állam kezébe adják. Helyes és észszerű kezelés mellett az illető iparágak nem csak védve vannak, hanem valóságos fejlesztési rendszerben része-űlnek és erős, egészséges fejlődést mutatnak. Nálunk azonban ép az ellenkező történik. Pedig hazánkban e három fő mezőgazdasági iparág minden szükséges előfeltételeivel bír és ez iparágaknak rendkívül fontos hivatásuk lehetne. Helyes a »tenyésztési« eljárás mellett óriási lendületet nyerhetnének és az intenzív gazdálkodást, a mi mai nap úgyszólván életkérdés, rendkivtil előmozdítanák.« Hát, t. ház, mikor az 1867-es alapon álló férfiaktól ilyen nyilatkozatokat hallunk és olvasunk, akkor ne vegyék rossz néven, ha az ellenzék minden erejét megfeszíti s mindent elkövet arra, hogy az országra nézve ilyen sérelmes törvényjavaslat (Igaz! Úgy van! a szélső KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VIII KÖTET. baloldalon.) törvényerőre ne emelkedjék. Ez utóvégre közgazdasági kérdés; az ilyent, ha nem is mindig pártállásból tekintjük, de kell tekinteni a közgazdasági szempontból is és így is azt látjuk, hogy helytelen s ennélfogva ezt elfogadni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. kormánypárt itt hallgat, kint az újságokban ugyan csinál nagy lármát, hogy mennyire az ország megrontására tör az ellenzék és majdnem hazaárulással vádol bennünket, pedig itt módja és alkalma lenne azt kimutatni, a mennyiben nem igazak állításaink, vagy pedig tévesek volnának. Azért én nem is sokat adok azokra a híresztelt fenyegetésekre és a miniszterelnök akárhogy erőlteti a dolgot, én figyelmeztetem Szolimin példájára, a ki, a mikor azzal a nagyhangú kijelentéssel élt, hogy valamint egy Isten van az égben, úgy egy úrnak kell lennie a földön, az általa puczoktúrásnak nevezett Szigetvárnál ottNagyta a fogát. Bármily kicsiny legyen is a függetlenségi párt. de nagy az igazsága (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és az igazságnak, érveink igazságának nagyságában bízunk, mert habár számosan is vannak önök, ha fejenként számoltatnak, de argumentumuk nincs. Ezeknél fogva ezen törvényjavaslatot, mert az országra nézve károsnak tartom, nem fogadom el és hozzájárulok a pártom által benyújtott határozati javaslatokhoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Hentaller Lajos! Hentaller Lajos: T. ház! Még ha kételyeim lehettek volna is az iránt, vájjon elfogadjam a czukoradóra vonatkozó törvényjavaslatot vagy sem? ezen ingadozásomra döntő befolyással volt Arányi Miksa képviselő úr csütörtöki beszéde. Arányi Miksa képviselő úr, oly erős logikával, annyi szakértelemmel bizonyította be, hogy a mi helyzetünk ugyanaz Ausztriával szemben, a mi Irlandé Angliában, hogy kételyeim eziránt teljesen eloszlottak. Eötvös Károly t. képviselő úr pénteki nagyszabású beszédében részletesen kifejtette az Irland és Anglia közti viszony történeti részét. Ez alkalommal kimutatta, hogy az önök magatartása oda juttatja hazánkat is, a hol van ma Irland. Én tehát csak két momentumra hívom fel Arányi Miksa úr figyelmét. Az egyik 1800 ban, ezelőtt 97 évvel történt. Akkor, a midőn Irland parlamentje czímekkel, pénzzel és Ígéretekkel már meg volt vesztegetve s az Angolországgal leendő egyesülés felett tanácskoztak. Ekkor Irland függetlenségének nagy előharczosaO'Connel Dániel így nyilatkozott .»Az én érzületem, s biztos vagyok benne, hogy minden becsületes emberé, a ki engem 4>
