Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

197. Julius 6-én, kedden. 24 130. országos ülés 18 Itt v;in például a dohánytermesztés. Ezt sokkal fokozottabb mértékben lehetne űzni és többet jövedelmezne. Vagy ott van a komló-, kender-, len-, de különösen a selyemtermesztés. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Üt van egy kitűnő szakférfiúnak, Bezerédy Pálnak egy jelentése, egy munkája. 0 másfél évtized óta kezeli ezt a selyeintermesztést és ez körülbelül — a nélkül, liogy tetemes pénzbeli beruházásokra volna szükség — másfél milliót jövedelmez a legszegényebb néposztály részére. Mint kimutatja, ezt évenkint 20—30 millióra lehetne emelni, csak elég eperfát kell ültetni — ez a fődolog — és a termesztőket caekélylyel több támogatásban részesíteni, a mi az ország pénzügyeit nem terhelné, miután mint igen szépen kimutatja, a kormány által adott előlegek 15 év alatt mintegy 12 millió forinttal visszatéríttettek, úgy hogy visszatérítetlen maradt csak száz és néhány ezer forint. Ezenkívül több százezer forint beruházást is tettek, a mi az állam javára esik, Ilyen ágakat kellene felkarolni, nem pedig olyanokat, a melyek hanyatlóban vannak és, mint látszik, Franczia- és Németországban is termelésük már nem soká vihető. Egyáltalában nem értem, t. ház, hogy midőn a?, előadó maga oly adatokat sorol fel, — pedig azt hiszem, még több ily adat is volna rendelkezésére, — a melyekkel nem hogy képes volna bizonyítani álláspontját, sőt a melyek határozottan ellene szólnak; s midőn a miniszter úr szerdai beszédében kilátásba helyezte, hogy azokat a veszteségeket, a miket eddig szenvedtünk a czukorprémiumnál, a legközelebbi gazdasági kiegyezésnél el fogja hárítani: hát erre én csak azt jegyzem meg, hogy hiszen ez nem új dolog, ez már 18G7 óta úgy van. Sőt 1873-ban, mikor csakugyan helyes alapokra akarták fektetni a kiegyezést, már megkisérlették ezt és nem sikerült; hogyan hiszi tehát a t. kormány, hogy eddigi eljárásával és magatartásával is sikerülni fog ? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én figyelmébe ajánlok a t. kormánynak és pártjának egy füzetet, mely a vámkérdés megoldása érdekében az országos iparegyeäület megbízásából jelent meg. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem ellenzéki férfiú írta és nem is ellenzéki szempontból. Mert maga előszavában kimondja, hogy politikai szempontból e javaslat egészen az 1867-iki kiegyezés alaptörvényéből indul ki. Ha végig olvassuk az országos iparegyesület 1895. november 25-iki egyetemes szakosztályi üléséről szóló jelentést, látjuk, hogy nem ellenzékiek, hanem 1867-es alapon álló férfiak írták ezt meg és látjuk, hogy mégis határozottan tiltakoznak az eddigi vám- és kereskedelmi politika ellen. Igaz, hogy csak végső esetben tartják szükségesnek az önálló vámterületnek behozatalát; de szükségesnek tartják azon károsításokkal szemben, a melyeket eddig az ország szenvedett, a mit egy milliárdra tesznek. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondás jobbfelől.) Tessék elolvasni, benne van. (Közbeszólások a jobboldalon: Di nem évenként ! Ellenmondások a jobboldalon.) Tessék megczáfolni, ha nincs úgy. A többi között azt mondja ez a füzet (olvassa): »De még más okok is vannak, melyek miatt egyesületünknek ez Ugygyel behatóan kell foglalkoznia. Köztudomásúi ugyanis, hogy Ausztriában erélyes akczió indult meg, melynek az a czélja, hogy a lendületes fejlődésnek indult magyar ipar minden irányban megbéníttassék, és hogy visszaálljon ama régi állapot, midőn a monarchiában kizárólag az osztrák ipar uralkodott és hazánk úgyszólván annak alávetett gyarmata volt,« Hát, t. ház, ez nem csak a 1860-as években volt így, mert hiszen akkor, mikor a kiegyezés történt, sajnos, Magyarországon kevesen voltak, a kik ezzel az ügygyel foglalkozván, értettek volna a közgazdasági dolgokhoz. A törvényben látszólag meg voltunk , védve, de a valóságban mégis ki voltunk játszva és erre csak később jöttek rá. A fúzió alkalmával hangoztatták is és helyes irányban indultunk meg: külön bankot is akartak felállítani, igaz osztrák pénzzel, de mégis Magyarországban lett volna; — mi volt az oka, nem kutatom, — ez sem történt meg, s az akkori miniszterelnök ezt azon kijelentéssel indokolta, hogy ő Felségének e tekintetben aggályait nem volt képes eloszlatni. Ámde én azt hiszem, hogy ha valaki erre nem képes, nem az a helyes és követendő út, hogy mégis jónak látja helyén maradni, hanem az, hogy Nagyja ott állását és próbálja meg más. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Olyan ember, a ki el tudja oszlatni az aggályokat! Szluha István: Itt van még továbbá (olvassa): »Ausztriával való vámszövetségünknek második igen lényeges baja a közös indirekt adókban, a söradó-, ezukoradó- és szeszadókban rejlik.« Először azáltal, hogy az indirekt adók tárgyát képező czikkekből sokkal többet hozunk be Ausztriából, mint a mennyit oda kiviszünk. Miután pedig ez indirekt adót a termelés helyén szedi be az állam és ez adót a termelő a fogyasztóra áthárítja: az Ausztriából behozott eme czikkek adóját a magyar fogyasztó az osztrák kincstárba fizeti A szeszadóra újabban egy törvényjavaslat jött létre, mely ezt a visszásságot megszüntette. De figyelemreméltó, hogy ép a szeszre nézve az előtt túlsúlyban voltunk Ausztriával szemben.