Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-139

242 139. országos ülés 1897. Julius 16-án, pénteken. leikületíí magyar főúrral szemben, minő gróf Károlyi Sándor, ki előtt az egész magyar gazdaközönség tisztelettel hajlik meg. Legyen szabad a dolgot egy példával megvilágítanom. Az alföldön jártamban bejött egy tisztes magyar gazda házába egy czukorgyár küldöttje: egy vigécz. Ajánlotta portékáját, de a házigazda nem akarta megvenni. Mondja a vigécz, hogy javára szolgál; a házigazda még sem akarja megvenni, mert ő tudja, hogy mi szolgál az ő javára s midőn még is rá akarják erőszakolni a portékáját, megmutatja az ország útját a vigécznek s ráírja a háza ajtajára, hogy: »Idegen vigéczeknek e házba tilos a bemenet«. Azt mondani, hogy a ezukorprémium a magyar mezőgazdaság javára szolgál, ez legalább is annyi, mint tudva nem igazat állítani. Természetes, hogy a mikor a vásárhelyi méregkeverők is beadták a dörölyét, nem azt mondták, hogy »károdra lesz«, hanem azt, hogy »javadra szolgál, egyél belőle«. Egyetlen egy elfogadható ok sem merült fel a vitában a mellett, hogy a ezukorprémium a mezőgazdaságnak hasznára van. Közjogilag ez a ezukorprémiumos, liberális rendszer veszélyezteti azt a kiegyezést, a melynek, mint ez már itt a vita folyamában is felmerült, e javaslat mintegy prolőgja, előfutárja a kiegyezési javaslatnak. A vád súlyos, megtogom tehát egy kissé világítani. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a liberalizmusnak egész Európaszerte ez idő szerint lefújtak, Badeni ezt előre érezte, és azt mondta; a liberalizmus volt és nincs, mert tudta, hogy ott már a liberális rendszer, a mely a keresztény népnek testét, lelkét letiporta és zsarnok igába hajtotta, szűnőfélben van, és hogy abban a keresztény országban a nép már emelkedik, és ott a merkantilizmus, az új kornak ezukorprémiumos, liberális rendszere és nagy molochja, a mely a népek szabadságát, lelkét, hitét, földi javát fel akarja emészteni, jövővel már nem bír, mert a rabszolgaságból a nép felemelkedik és küzd anyagi és égi -javáért. Nincs. t. ház, nagyobb baj a rossz szomszédnál, s ezért a régi zsidóátok is azt mondja: Verjen meg az Isten rossz szomszéddal. Nekünk azonban nincs érdekünkben, hogy Ausztria rossz szomszéd legyen és ezért én őszinte meggyőződésből híve vagyok a haza bölcse által megalkotott kiegyezésnek, a melyet, ha meg nem volna, ma kellene megcsinálni, mert a fenyegető vészekkel, a liberalizmus veszélyeivel szemben magunkra vagyunk Nagyatva és így alig ha volnánk képesek biztosítani egy újabb ezredévet. Közös érdekünk tehát a keresztény népet fenyegető árammal szemben egyesülni, s mintegy a liberalizmus, a hitetlenség fekete iszaptengeréből emelkedett ki az a jó szomszéd, a kivel kezet fogva haladtunk ez ideig. Most még inkább szükséges ez, miután ők már kiemelkedtek a liberalizmus fekete mocsártengeréből. A ezukorprémiumról szóló javaslat, mint említem, előfutárja a kiegyezésnek. De ha a kormány és az a rendszer ekként sújtja a népet, szomszédunk nem fog egy a keresztény népet továbbra is sújtani akaró kormányrendszerrel egyezkedni akarni. Nehogy azonban hosszasan foglalkozzam e tárgygyal: áttérek aunak fejtegetésére, hogy a czukorprémium-javaslat közgazdaságilag is mennyire káros hazánkra nézve? Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de azt hiszem, xVj gondolat rejlik abban, ha felemlítem, hogy a magyar ember szivének végtelenül fáj az a szándék, az a törekvés, a melylyel hazánkban a czukorrépatermelést előmozdítani kivánták. Én még sem mondom, hogy ez a szándék nem volna jó; azonban ismeretes, hogy a poklok feneke is jószándékkal van kikövezve. Magyarország életének, t. ház, megédesítője nem a ezukorrépa. (Egy hang jobbfelől: Hanem a marharépa.) Igenis, a marharépa, de ez a marháknak való. Hazánk meg is termetté a répát a marháknak egészen jól, de a ezukorrépa, a mint ez eléggé indokolva is volt, nem hazánk földjébe való, mert igazoltatott, hogy az itt termelt ezukorrépa kevesebb czukortartalomal bir. Ámde volt-e valaha e világon, ezen a földgolyón, melyet lábbal tipor az emberiség, olyan jó, istenáldotta talaj, minő a magyar föld ? Valóban igaz a mit a költő mond, hogy: »Ha a föld Isten kalapja, Ügy hazánk a bokréta rajta«, mert nincsen is olyan áldott föld, minő a magyar és mégis az Isten kalapjának ennek a bokrétájába akarják most önök a ezukorrépát odatüzni a ezukorgyárosok javára. (Élénk derültség.) Ha a kormány csakugyan oly nemes szándékkal van a magyar föld iránt: ott van Tokajnak lángoló nedűjét termő vidéke, mért nem gondol a t. kormány arra, hogy ezen a vidéken segítsen, és azokat a milliókat inkább a szőlő rekonstruálására fordítsa? Miért nem fordítja ezeket a milliókat arra, hogy segítségére legyen a népnek, hogy ez termeljen bort és búzát, mely a magyar földnek dicsősége volt? Azonban a kormány e tekintetben nem tesz semmit; erre nincsenek milliói, de a ezukorprémium javára, a mtíbor gyártására és mindenféle gyárak istápolására, ezekre vannak! Hazánknak büszkesége volt a bora és a búzája, mely valóban nemesebben kifejezve a választottak gabonája és bora volt, és a választottaknak ezt a borát és gabonáját rontotta meg ez a liberális kormányrendszer akkor, mikor behozta a ezukorprémiumos javaslathoz hasonló intézkedéseit, a melyekkel letiporta a választót-