Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-139
1B». országos ülés 1897. Julius 16-áii, pénteken. 243 tak gabonáját és borát, a melyekkel mintegy meggyalázta ez a rendszer hazánk földjét, ezen dicső földet, a mely szent nekünk, a melyhez, mint szent földhöz a költő szerint egy ezredév csatolt. Ezen ezredéven át azonban nem a czukorrépa volt dicsősége e földnek, hanem egészen más. (Derültség.) Közgazdaságilag pedig, ha már haszon belőle nem is volt, de a külföld mitegy megcsodálta ezt a földet, mert a külföldön híre volt, hogy a legjobban megáldott föld. Hiszen világszerte ismeretes az a közmondás, hogy Magyarországon kivűl nincs élet, vagy ha van is, nem olyan, a minő itt. Ma azonban az idegen külföldiek, a szomszédok mintegy nevetve nézik, hogy a magyar föld, mely termésében úgy, mint mindenben a legkiválóbb volt, még arra sem képes, hogy oly czukortartalmú répát termeljen, mint ők én büszkélkednek, hogy mennyivel értékesebb az ő répájuk. Közgazdaságilag, a mint kimutatták, a javaslatnak nincsen haszna, mert ez inkább csak károsítja hazánkat a liberalizmus nevében is. Olyan legfeljebb ez a czukorprémiumos javaslat, mint az a lépvessző, a melyet kitűz a gyermek, hogy megfogdossa azzal a gimpliket, a mi tulajdonképen nem is olyan nagy bűn, hanem az aztán határozottan bíín, a mikor nem egy gyermek tűzi ki a lépvesszőt, hanem a mikor a szegény magyar népet, a magyar földmíves gazdát, a czukros vesszőkkel, mintegy előlegekkel arra csábítják, a mikor meg van szorulva, hogy odamenjen és rabszolgája legyen a nagytőkének. annak a hatalomnak, a mely a mai rendszernek mintegy moloehja és a népnek elpusztítója és felfal ói a. Én azt hiszem, hogy az igazán hivatásának magaslatán álló, a népek igazi javát kereső kormánynak hivatása az, hogy ilyen dolgoktól védje, óvja a népet, nem pedig, hogy ilyen czukorprémiumokkal mintegy önmaga is segítse pusztulásba terelni. Más szempontból véve a dolgot, tulajdonképen ez nemcsak hogy haszon nal nem jár, nemcsak hogy hazánk földjére lenne megbecstelenítő, de egyszersmind igaztalan is. Ugyan miféle igazság az, hogy Magyarországnak öt millió hold termőföldje izzadja ki és fizessen a 160.000 holdon répát termelőkért? Ebben én az igazságot feltalálni épen nem tudom és így még ezen az alapon sem fogadhatnám el a javaslatot. De tekintsük azt még egy más, tudniillik a társadalmi szempontból, társadalmilag az a rendszer, a mely a népet anyagilag egészen tönkretette, mint ezt tegnap Rakovszky István t. képviselőtársam oly fájdalmas színekkel ecsetelte és a mint ez más képviselőtársaim beszédeiből is kitűnik, ez a czukorprémiumos liberális rendszer a szoczializmusnak, de nem a keresztény értelemben vett nemes, hanem a legrosszabb értelemben vett szoczializmusnak karjába kergeti a nemzetet, a mely innen az anarchia karjába fog menekülni, a mely teljesen felforgatja a létalapokat, mert ez a liberális rendszer felforgatja azokat az alapokat, a melyeken ezredéven át hazánk nyugodott. Már régebben jelezte gróf Apponyi Albert képviselő úr, hogy azt a veszedelmes robbanó anyagot nemcsak a közjogi alapja vetette be ez a rendszer, hanem odavetette egyszersmind ezredéves hazánk legmélyebb alapjaiba is. Ha pedig ez a rendszer nem javul, ha ez a rendszer meg nem változik, semmi és senki sem állhat jót a felől, hogy e szoczializmus után az anarchiába, az anarchia után a végmegsemmisülésbe, a teljes nihilizmusba fogja dönteni, vagy ha nem is dönti, mert ezt kiszámítani nem lehet, tényleg oda fogja vezetni a népet s e hazát a czukorprémiumos liberális kormányrendszer. Ötven millió forintnál sokkal többet vesztett már Magyarországon a nép az utóbbi liberális rendszer 30 éve alatt pusztán a czukor miatt. És ezen tömérdek milliót ki fizeti tulajdonképp A mint itt Arányi Miksa képviselő úr mondotta, nem áll rendelkezésre más, mint az adójövedelem. Tehát nézzük csak egy futó pillanatra is, hogy ama nagy czukorgyárakkal szemben ezen újabb milliókat ki fogja fizetni? A statisztika szerint 100°/o-ből 96°/o úgyis a nagy tőkének, ezen újkori nagy liberális molochnak van szánva, részint az államadósság kamatainak törlesztésére, részint pedig a katonaságra. Marad tehát a 100°/o-ból mintegy négy százalék. Ebből kulturális czéíokra két és fél százalék esik, és ebből a hazának, a föld népének irgalomból jutó alamizsnából egy és fél százalék marad ennek az édes anyaföidnek, a mely pedig fentart mindent, államot, katonaságot. Ebből a fél krajczárjábóí annak a szegény föld népének kell fizetni azon milliókat. És azok a nagy tőkepénzesek viszont mit adnak ennek a népnek? Polczner Jenő: Uzsorát! Kálmán Károly: Igen, uzsorát, mérhetetlen nagyot és rabszolgaságot. Van-e itt igazság? Kegyetlen hazafiak ezek, a kik az országnak 9 /io-ét, annyi milliót teljesen oda dobnak az újkor molochjának. És saját földjük, hazájuk, testük-lelkűk letiprásáért még ők fizetnek, azok a sanyargatott milliók! Ez az, a mit tud már a nép és Isten csodája, hogy 30 évi ily gazdálkodás után ez a nép még mindig oly nemes, oly jó. Az, mert szívében keresztény, mert a keresztény nép sohasem lázad, sohasem volt forradalmár. De mikor önök annyi adó után, annyi czukorprémiumozott kormányzás után még 31*