Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-139
240 189. országos ülés 1897. Julius lfi-än, pénteken. fizetett kiviteli prémiumok kizárólag a magyar czukorkivitelre fordíttassanak s ne az osztrákra. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azonkívül szükségesnek tartom azt, hogy a prémiumokból — hogyha ideig-óráig kénytelenek vagyunk fentartani — kizárassék minden olyan czukorgyár, a mely kartellbe lép, akár a ezukor arámik a fogyasztó rovására való felemelésére, akár a répa árának mesterséges leszorítására. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ez aztán már csakugyan az abszurdumnak kulminácziója, hogy magyar adófizetőkkel fizettessünk azoknak a czukorgyáraknak kiviteli prémiumokat azért, hogy Magyarországon felverjék a ezukor árát, leverjék a répa árát és kivigyék a ezukrot olcsón, hogy az angol a magyar czukorral malaezot hizlaljon. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Miután pedig a javaslat ezen feltételek egyikének sem felel meg, nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául sem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Kálmán Károly! Kálmán Károly: T. ház! A szőnyegen levő czukonépakérdésről nem szívesen szólalok fel. Nem szívesen, mert sem én, sem az apám, sem a hazám egy ezredéven át nem, vagy alig foglalkozott czukorrépatermeléssel. (Derültség.) Termelek én is répát, termeltek őseim is, nagyobbára a marháik számára. (Derültség.) Mivel azonban a ezukorprémiumos rendszer ide, a háznak szőnyegére hozta ezt a kérdést, kötelességemnek tartom indokolni leadandó szavazatomat és kötelességemet teljesítem azzal a sajtőhireszb.léssel szemben is, mintha én megbízatást kaptam volna arra nézve, hogy a ezukorprémiumot ennek a kormánynak ne ellenezzem. Erre vonatkozólag kénytelen vagyok kinyilvánítani, hogy ama százezrekkel szemben, a kikkel a hazában találkoztam, a kiknek bizalmát, keservét, esküjét mintegy kezemben tartom, ama százezrekkel szemben, a kik ennek a kormánynak nem ezukorprémiumot a kezébe, hanem inkább útidapút szavaztak volna meg a lába alá, azokkal a száz- és százezrekkel szemben találkoztam igenis egy díszes társaságban, egy úri emberrel, a ki annak a véleményének adott kifejezést, — önmaga is ezukorrépatermelő lévén — hogy talán még sem kellene elleneznünk ennek a kormánynak a ezukorprémiumot. Én, a ki népem minden egyes tagjának érdekeit szivemen viselem és inkább lemondanék a mandátumomról, semhogy népemnek érdeke ellen bármikor, bárha egy szóval is cselekedjem, még akkor sem, ha talán az az illető nem is volt választó, de ha választókerületemből való, mert megválasztatása után a képviselő nem nézi azt, hogy ellene volt-e, én képviselem, szivemen hordom választóim jogos és méltányos érdekeit; jogos és méltányos érdekeik ellen cselekedni éjien nem vagyok hajlandó, hanem ha azt látnám, hogy az ő érdeke a százezrek érdekével ellentétben nem áll, hanem azzal egyesül, ha nem lenne ellentét az érdekek között, ily viszonyok között talán könnyebb lenne az én részemről is a hallgatás, úgy mint a t. túloldal teszi; mindenesetre sokkal könnyebb és háládatosabb lenne ez. A nép azonban nem azért küldött bennünket, hogy hallgassunk itt, hanem mindenesetre azért, hogy felemeljük szavunkat a nép javáért, érdekéért, és nem csak szavunkat, de vérünket, életünket áldozni tartozunk. Könnyű lenne tehát a hallgatás. Azonban hallgatni a Plató respublikájában sem szabad; mikor fontos kérdések vannak szőnyegen, még Plató is kiutasítja az ő államából azokat, a kik semlegesen hallgatnak. Vagy mellette, vagy ellene, de szólani kell. (Helyeslés baloldalon. Derültség jobb r élöl.) Szóljak-e mellette vagy szótjak-e ellene? A. tárgyilagos igazság mérlegébe helyezem azokat az indokokat, a melyeket eddig a túloldalról, bárhonnan is a ezukorprémium érdekében felhoztak, vagy ha nem hoztak fel, onnét, a mint azt Asbóth János t. képviselőtársam és elvtársam mondott i, ha ő maga is hoz fel argumentumokat a hallgató táborral szemben, de ellene is hozhatók fel olyanok, a miket nem mond a túloldal; mondom, ha a tárgyilagos igazság mérlegének egyik serpenyőjébe teszem azokat az argumentumokat, a melyeket eddig felhoztak, vagy a melyek egyáltalában felhozhatók arra nézve, és ha már most az igazság mérlegének másik serpenyőjébe helyezném azokat argumentumokat, a melyeket az ellenzék itt a házban felhozott és azután a merre az igazság mérlege dől, minden igazságos és lelkiismeretes ember oda kell, hogy adja szavazatát. A hallgatásnak ép ily kényes kérdésben helye nincs. Hogy a túloldal hallgat, ennek talán az is az oka, hogy a ezukorprémiumos liberális rendszernek ez a haldoklása, ez az utolsó vonaglása, mint Európaszerte, úgy végre itt Magyarországon is. Ha nem találnak tárgyilagos okokat arra, hogy a ezukorprémiumot megszavazzák és azért hallgatnak, ez nagyon szép és nemes dolog. De akkor reméljük, meg sem fogják szavazni. Ha pedig megszavazzák, úgy tűnik fel, mintha a halál árnyékában ülnének és hallgatnának. Sokszor kérdezték már önöktől: »Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök csüggedt madarak ?« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mire vártok, mit kívántok, jóban, roszban töritek-e fejeteket? E költői kép nem egészen megfelelő; nem madarak. Két hét óta folyik már az argumentácziók
