Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-139

139. országos ülés 1897. Julius 16-án, pénteken. 237 is lehetetlenné tenné. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hallottuk a túloldalról hangoztatni, hogy ha a szőnyegen forgó törvényjavaslatot nem engedjük törvényerőre emelkedni, ezzel a mezőgazdaságnak okozunk kárt. Én e tekintetben igen skrupulózus vagyok, mert semmit sem hordok inkább szivemen, mint a mezőgazdaság érdekeit, mert ez az az osztály, mely Magyarországot egy évezredig fentartotta és azt hiszem, még jó soká ez lesz föntartó eleme ezután ÍB. Soha semmit sem tennék, a mi a mezőgazdaság hátrányára lenne. De az én lelkiismeretem teljesen nyugodt, midőn ezen törvényjavaslatot meg nem szavazom, mert meggyőződésem, hogy ezen törvényjavaslat által a mezőgazdaság nem nyer semmit. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akár van prémium, akár nincs, a ezukorrépa árát a gyárosok a kartell útján úgy lenyomták, hogy az hasznot már a termelőnek alig hoz, azzal a gazda csak vegetál, alaesonyabbra már nem nyomhatják, különben a gazdák fölNagynak a termeléssel és a gyárak nem lesznek képesek nyersterményt beszerezni, hogy üzemüket föntarthassák. A mostani árakat a ezukorgyárak már kénytelenek megadni. De másrészt a czukorrépatermeíést, nézetem szerint, specziálisan mezőgazdasági szempontból forszirozottan folytatni nem lehet, mert az bizonyos, hogy ha azt gyakori időközökben ültetik ugyanazon földbe, azt igen kizsarolja, sőt elérheti azon állapotot, a mi Cseh- és Morvaor szagban sok gazdaságban bekövetkezett, hogy a föld »répa-fáradt« (rübenmüd) lett, még intenzív gazdálkodás mellett is és répát egyáltalában nem, szemes terményeket pedig igen gyöngén terem. A munkásviszonyok is olyanok, hogy a dráguló napszám és olcsó répaár mellett a ezukorrépa termelése majdnem lehetetlenné van téve, de legalább is hasznot alig hoz a gazdának. A folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával Rosenberg Gyula t. képviselőtársam felvetette a búzaprémium kérdését és én, bár a prémiumrendszert általában helyesnek nem találom, de örömmel venném, ha a ezukorprémiumra fordított összeg inkább a búza árának emelésére fordíttatnék, mert ezzel csakugyan a mezőgazdaságon segítenénk, (Helyeslés a szélsőbalon.) A t. előadó úrtól hallottuk, hogy ha e javaslat törvényerőre nem emelkednék, más következménye nem lesz, mint hogy az 1896. évi ezukoradótörvény helyett ismét az 1888. évi lép életbe. Hát ha ezt elérnénk, annak csak örülni tudnék, mert bár azt is károsnak taitom, de kisebb lévén a prémium összege és a ezukoradó, a ezukrot azt hiszem a fogyasztó olcsóbban kapná és mi sem károsodnánk annyira, mert, a mint a miniszter úr tavaly elismerte, hogy ötmillió forint prémiumnál évenként mintegy 350.000 forinttal károsodunk, Ausztria javára akkor kilenezinillió forintnál ez az összeg nagyobb. Minthogy pedig be nem látoiű, miért fizessen a magyar fogyasztó közönség az osztrák ezukoripar érdekében, a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Úgy látom, hogy a néma, tábor karezosamak kezéből kiesett az argumentumok fegyvere és azért hallgatnak odaát a t. képviselő urak, úgy látszik, hogy önök (Az ellenzékhez fordulva.) itt már kiütötték a t. ellenfél kezéből az argumentumok fegyverét. És ilyenkor a viadalnak az a szabálya, hogy az ellenfél kezéből kiütött fegyvert sietve siessünk felemelni, neki udvarias meghajlással átnyújtani, annak élét saját mellünk ellen irányozva és csak azután, hogy ha ismét fegyver van az ellenzék kezében, folytatni a harezot. Azért meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy ha a hallgató miniszterek és azok hívei helyett én leszek bátor elmondani azokat az argumentumokat, a melyek a javaslat mellett még nem hozattak fel és a melyek a javaslat mellett szólanak. (Halljuk! Halljuk! Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Egy szánalomraméltó osztálynak a felsegélyezéséről v;in szó, olyan körülmények közt, a melyek azt teljesen jogosulttá teszik, hogy közadóinkat, a legszegényebb ember adóját is belevonjuk ebbe a segélyezésbe. Szó van, t. ház, egy osztályról, mely igen szánalomraméltó helyzetben van. Méltóztassanak tekintetbe venni azt is, hogy ez az osztály rendkívül bokros érdemeket szerzett a haza és a nemzet körül. (Derültség. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A czukorgyárosokról van szó. Oly szánalomraméltó emberekről van szó, a kiknek nagy része milliomo?, a kiknek nagy része megszokta azt, hogy évrő'-évre nagy nyereségeket realizáljon. Most önök azt akarják, hogy ezek nyereség megcsökkenjen, vagy épen leszálljon a közönséges polgári haszon nívójára. Önök ezt nem kívánhatják! (Derültség balfelől.) Önök azt mondják, hogy Magyarországon vannak még szánalomra méltóbb osztályok, hogy válságban van a földmívelés évek óta és válságban, a bukás szélén van Magyarország kézi ipara. Önök nem tanulmányozták sem Platót, sem Arisztotelészt; önök eltévesztik a pszichologikus momentumot. Mikor lép be a vagyoni helyzet miatti izgalomban a pszichologikus momentum? Akkor lép be, ha valaki hozzá van szokva, hogy folyton nagy nyereségeket realizál és ezek a nyerésé-