Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-139
238 189. országos ülés 1897. Julin* 16-án, pénteken. gek egyszerre stagnálnak, vagy megcsökkennek, vagy pedig fenyegeti az, hogy beáll a stagnáczió és a hanyatlás odáig, hogy fenyegeti őket az, hogy meg kell elégedniök a közönséges polgári haszoLDal. Ellenben azoknak a szegény embereknek, a kik már rég a tönkremenés útján vannak, kellő idejük volt arra, hogy ebbe a helyzetbe beleéljék, beletalálják magokat, és ebben az állapotban aztán elfogja a szegény embert bizonyos tompa rezignáczió, tehát nem ezeknél, hanem amazoknál van a valódi szánalomraméltó állapot, mely érdemes Plató nagy honfitársának, Arisztotelesnek defhricziójára a tragikumról, a mely megrázkódtató és szánalmat gerjesztő; (Derültség a haloldalon.) tehát szánalomra méltó az az osztály. Mondottam, hogy bokros érdemei vannak. Ily érdem mindenekelőtt az, hogy milliomos lett. Önök azt mondják, hogy érdem ugyan, ha az ember nagy vagyont szerez, tagadhatatlanul érdem, de oly érdem, mely legfőbb jutalmát önmagában hordja. (Derültség a baloldalon.) Hiszen minden valódi érdemnek az a természete, hogy legszebb jutalmát önmagában hordja és ez nem ok arra, hogy ezt az érdemet azért becsméreljük vagy kicsinyeljük. De azonfelül kell, hogy legyenek más érdemek is, mert tudjuk : az egyik kapott nemességet, a másik kapott báróságot és hallottam egy osztrák ezukorgyárosról, a ki abból a nyereségből, a melyet a Magyarországon eladott ezukorból realizált, megvette egy ősi magyar kihalt nemzetség uradalmait és alig múlt el egy képviselőválasztás, az az osztrák czukorgyáros megkapta a magyar nemességet az ősi birtokról vett előnévvel. Ujabb következő választás után a magyar kormány előterjesztésére kapott egy osztrák rendjelet, a melylyel a statútumok értelmében a báróság jár; 8 kérte az osztrák báróságot, meg is kapta a statútumok értelmében. Alig folyt le egy újabb képviselőválasztás és megkapta a magyar báróságot és így azután történt az is, hogy egy igen derék bécsi posztókereskedő, az ő veje, megkapta azt a kitüntetést, hogy a czukorgyáros magyar bárósága reá is átruháztatött. Már most, ha ilyen kitüntetésekkel állunk szemben, akkor kell, hogy legyenek nagy érdemek és hogy ha mi azokat az érdemeket nem ismerjük, az a mi ignoranczianknak, az ő szerénységükek tulajdonítható, hogy azokat az érdemeket nem ütik dobra. Mert azt hiszem, senkisem merészli feltételezni, hogy a magyar kormány annyira megfeledkeznék a korona nimbusáról, hogy a korona kitüntetésére, rangemelésére tisztán csak pénzért terjeszti fel a javaslatokat. Igaz, t. ház, hogy a keresztény evangélium azt rendeli, hogy az erős azért van, hogy pártolja a gyengét ; a hatalmas, hogy istápolja az ügyefogyottat és a gazdagnak hivatása segíteni a szegényeket. Igaz, t. ház, hogy egész közgazdasági és adórendszerünkben már túl ön túl elmentünk abban az irányban, hogy míg a lakosságnak nagy és jelentékeny és széles rétegei az össze roskadásig meg vannak terhelve, évről évre növekedő, közterhekkel, addig megadtuk az adómeutességet az állam hitelezőinek, az államadóssági papírok birtokosainak; a börzeüzletek után adó nem fizettetik; (Úgy van! balfelöl.) a nagyrészt egészségtelen fővárosi házspekuláezió adómentes és folyton jönnek még újabb javaslatok »némely kötvényeknek« adandó kedvezményekről. (Úgy van ! r Úgy van! balfelöl.) így ott állunk ma 50 esztendővel azután, hogy Magyarország történelmi nemessége a haza oltárára önszántából és a haza jóvoltáért lemondott minden kiváltságáról, ma egy xíjabb feudalizmust látunk keletkezni és növekedni és a különbség a kettő között csak abban áll, hogy Magyarország történelmi nemessége minden ízével és gyökerével e haza talajában gyökerezett, az újabb feudalitásnak pedig az a gyökere, hogy »ubi bene ibi patria«. (Úgy van! balfelöl.) És a másik különbség az, hogy Magyarország történelmi nemességének minden privilégiumával szemben állott égy kötelesség; az összes közügyek terhe az ő vállán nyugodott; az adómentességnek privilégiumával szemben állott a haza védelmének kizárólagos kötelessége, a véradó. Az újabb feudalitás azonban semmi küiöu kötelezettségre nem vállalkozik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez mind igaz. De óvakodjunk attól, hogy ezeket az igazságokat hangoztassák, mert akkor aztán ki vannak téve annak a gyanúsításnak, hogy retrogárd irányokat követnek ; hogy ultramontán és klerikális irányokat szolgálnak. Engedjék át tehát a keresztény evangéliumot annak a 18 ábrándozónak, a ki azért jött ide, hogy itt még keresztény eszméket hirdessen. Az a keresztény evangélium, t. ház, egy szinte kétezer esztendő óta antqiuált legenda, mely a felvilágosult ember részéről legfeljebb szánalmas mosolyt, vagy ha sokra megy, azt az autiquáriumi kegyeletet érdemli, a melylyel kontempláljuk t. barátomnak, a kultuszminiszternek elődei indirekt megbízásából az ismeretes sövénymegi grófnő által vásárolt képhullákat. A keresztény evangélium kurzuson kivűl van helyezve; ma az aranyborjú valutája uralkodik. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A keresztény evangélium el van gázolva; átrobogott azon győzelmes diadalmenetében egy más, egy felvilágosultabb, modernebb evangélium, melynek az az elve, hogy »man muss gich nicht geniren«: a rebach-evangelium (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) és óvakodjanak szembeszállni ezzel az új doktrínával, a rebach-evangéliummal,
