Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

224 138. országos ülés 1897. Julius IS-én, csütörtökSn. kötött egy gazdával és mikor a szerződés már meg volt kötve, akkor vette észre, hogy hiszen ez nem az Ő Lengyelországához tartozik, hanem egy másik gyárosé; és akkor megindította a tárgyalást arra nézve, hogy átadja annak a gyárnak, a melynek prédájául van odavetve az a vidék. (Úgy van.

1 a bal- és szélső baloldalon.) Ez végelemzésében megint nem egyéb, mint az egészséges versenynek kiirtása, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) nem egyéb, mint a termelő gazdaközönségnek feltétlen kiszolgáltatása a gyáros kényére, hogy ne mondjam, önkényére. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A gyáros azután, legyen az egyes vagy részvénytársaság, meg is találja a maga számadását; mert a nagy tőke elég ügyes, elég találékony, elég befolyásos arra, hogy szolgálatába tudja hajtani — mint épen ez a javaslat mutatja llamot, a fogyasztó közönséget és a répatermelő közönséget egyaránt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szalay Károly: Mert a magyar miniszter proíegálja! Gulner Gyula? De jszabadjon kérdeznem, 1. ház: egészséges közgazdasági politika-e az, a mely egyszer a malombárók kedvéért az úgynevezett őrlési engedélyek ezímén lehetővé tette, hogy a magyar búza versenytársat kapjon a Balkán-államok terményeiben, a mely verseny nemcsak azért veszedelmes, mert itt lépett fel saját területünkön, hanem, mert egyúttal rontotta, csökkentette a magyar búza hitelét a külföldön is, máskor meg a czukor-bärók kedveért az ország adóiból, az ország adófilléreibőí ad czukorprémiumot? hogy ezeknek tőkéje nagyobb kamatot jövedelmezzen ? Mi fizessünk prémiumot azért, hogy a külföldön olcsóbban vegyék meg a ezukrot, mint a hogy megveszszük mi idehaza, a hol ez a czukor termesztetik. (Úgy van! balfelol.) Arra való-e a mi verejtékünknek adóforintja, hogy míg Magyarországon a czukorfogyasztás fejenkint csak négy kilogramm, addig Angliában a mi ezukrunkat hizlalási czélokra használják (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István; Nálunk az ember nem tudja megvenni! Gulner Gyula ..... azt a ezukrot, a melyet hazánkban a szegényebb sorsú nép, a lakosságnak szegényebb sorsú rétege, drágasága miatt nem hír megszerezni, nem bír megfizetni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ezt a dicső állapotot még növeli azután az a körülmény is, — mint ezt a t. miniszter úr is elismerte — hogy évenkint egy tekintélyes összeggel járulunk Ausztria czukoriparának segélyezésére. Különös egy nemzet ez a magyar nemzet! Önfeláldozásban, önmegtagadásban páratlan, határt nem ismerő. Nincs pénzünk, hogy népiskolákat építsünk, niucs pénzünk, hogy a néptanítóknak valamivel jobb exiszteneziát biztosíthassunk, mint egy jóravaló számadó pásztorembernek, nincs pénzünk, hogy az állami és törvényhatósági tisztviselőknek olyan exisztencziát biztosítsunk, a mely az ő hivatásuknak, tanulmányaiknak megfelel; (Úgy van! Úgy van! balfelol.) nincs pénzünk, hogy egy legszííkebbköríí kulturális és humanitárius programmnak kereteit betölthessük ; nincs pénzünk sokszor a nyomornak enyhítésére és sajnálkozásnál egyebet nem bír nyújtani az ország sokszor nyomorral sújtott vidékeinek; de van pénzünk abban a pillanatban, a midőn azt Ausztria kívánja tőlünk,... (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Wittmann János: Hát obstrukczió ez, kérem ? Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne szóljon közbe! Gulner Gyula: ... az az Ausztria, a melyet e nemzet évszázadokon keresztül testével fedezett a keleti invázió ellen; — míg e nemzet vérzett, pusztult és fogyott, addig nyugoti szomszédunk erősödhetett kultúrában, vagyonban, kifejthette erejét szellemi és anyagi téren egyaránt; — az az Ausztria, a mely sohasem birt és nem bir megbarátkozni azon gondolattal, hogy Magyarország önczél, önmagáért való, önálló állam, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) az az Ausztria, a mely sohasem birt lemondani arról, hogy Magyarországot, ha lehet, államjogiing is provincziájává sülyeszthesse; . . . Hentaller Lajos: Rabolja! Gulner Gyula: ... és a mely, mikor erről már le kellett mondani, nem bir lemondani arról, hogy Magyarországot közgazdaságilag tegye adófizetőjévé. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Fájdalom, ez az utóbbi sikerült is. Iparunk van-e olyan, mint a milyent az ország megérdemelne és a milyenre képesítve volna? Nem fejlődhetik, mert agyonnyomja a sokkal erősebb, sokkal régibb, sokkal gazdagabb, sokkal kedvezőbb viszonyok közt élő osztrák ipar beözönlése. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi van, az melegházi növény, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) állami segélylyel, állami kedvezményekkel, adóleeDgedésekkel, ismétlem, dédelgetett melegházi növény, melyet esak azért kiméi meg Ausztria, hogy azt mondhassa: lássátok, nektek is van iparotok. Az az osztály, mely Magyarországon azelőtt a lakosság tekintélyes részét képezte, mely nem