Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

138. országos ülés 1897. Julius 15-én, csütörtökön. 225 engedett maga elé a hazafiságban soha senkit, a kisiparososztály, hol van az ma Magyar­országon? Igazán komikus, ha nem volna annyira szomorú, hogy a mint azt Holló Lajos képviselő­társam statisztikailag igazolta, Magyarországon, a csizmadiák országában, nyolcz és fél millió forint ára lábbelit hoznak be évenként. Az az Ausztria kívánja ezt tőlünk, mely állatforgalmunkat minden kigondolható módon megnehezíti, mely egész megbotránkozásig igyek­szik a mi terményeink értékesítését meggátolni Ausztriában, mely a magyar állatot, magyar lisztet boykottálta és boykottálja, (Igaz! Ügy van! a hal és szélső baloldalon.) hol szövetségek és szövetkezetek akartak keletkezni, hogy semmi áron magyarországi árút ne vásároljanak; az az Ausztria, mely vasúti tarifáival lehetővé teszi azt, hogy az osztrák és szerb provenieneziák Magyarországon keresztül, vagy Magyarország elkerülésével, de a magyar terményeknek a közös vámterületen belül veszedelmes verseny­társként léphessenek fel. (Igaz! Úgy van! a hal­és szélső baloldalon.) Az az Ausztria, a mely az államjogi köte­lékből folyólag felemelt quóta alakjában igazság­talanul meg akarja fizettetni Magyarországgal azt az összeget, mely minden igazság szerint az ő terhét kell, hogy képezze. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ennek az Ausztriának kér a pénzügymi­niszter úr e javaslatban segítséget czukoripara részére. Ennek az Ausztriának, mely mindig a legridegebb, a legelutasítóbb álláspontra helyez­kedett minden magyar mezőgazdasági érdekkel szemben, czukoripara felsegélyezésére én egy krajczárt sem szavazok meg soha] (Élénk helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) De van egy érv, melyet a prémium-barátok nagyon szeretnek hangoztatni, S ez az, hogy mezőgazdaságunk érdeke követeli tőlünk, hogy elfogadjuk ezt a javaslatot, mert ha el nem fogadjuk, akkor ennek a mezőgazdaság vallja a kárát. Már többen, különösen Horánszky Nándor t. képviselőtársam kimutatta ezen érvnek üres, tarthatatlan voltát. T. ház! Ha a t. ház kegyes megengedni, én csak a répatermelő magyar gazda helyzetéről akarok egy kis képet nyújtani. (Ralijuk! Hall­juk! balfelöl) Arról nem is szolok, pedig az sem érdektelen, hogy Magyarország répatermelő gazdaközönsége répájáért helyenként 20 — 25 krajczárral kap kevesebbet, mint az osztrák répatermelő gazda kap az ő répájáért, sőt van­nak egyes esetek, hogy a különbség az ottani és itteni répaár között a 30 krajczárt meg­haladja. Jól tudom, hogy ezt minek tulajdonítják, tulajdonítják annak, hogy a lajtántúli czukorrépa KÉPYH. NAPLÓ. 1896- 1901. VIII. KÖTET. több czukortartalommal bír, mint mondani szok­ták: jobban polarizált, mint a magyar répa. De egyet állítok, és ez az, hogy az árkülönb­ség az osztrák — értem alatta az örökös tar­tományok összeségét — és a magyar répa polarizácziója közt, értékre átszámítva, korántsem akkora, hogy 20 — 25—30 krajczár árkülönb­séget mutasson. De nemcsak ezért van előnyben az osztrák répatermelő közönség, hanem előnyös helyzetben van azért is, mert ott a munkás­viszonyok rendezettebbek, a napszám lényegesen olcsóbb, a vasúthálózat kiépítettebb, a közleke­dési utak sokkal jobbak. És a ki valaha ezzel foglalkozott, az tudni fogja, hogy a répatermelés jövedelmezősége igen sok mértékben attól függ, hogy a fuvarköltség mennyit teszen ki. Nagyon természetes, hogy a lajtántúli gazda, a ki olyan országban termel, a hol süríí a vasúti közle­kedés, az államok közelebb feküsznek a gaz­dához, a mely jő közlekedési Utakkal bir, az mindig előnyben van az olyau felett, mint a mi országunk, a hol a fuvarköltségek roppant nagy összeget emésztenek fel és ezáltal tulaj don­képen a termelési költségeket emelik. (Helyeslés bal felől.) A czukorrépatermelő magyar gazda életé­ben, t. ház, három korszak van. Az első kor­szak kezdődik azzal, hogy a magyar gazdához beállít egy ismeretlen, többé kevésbbé választé­kosan öltözött, barátságos úriember, (Derültség.) a ki már előre informáltatta magát, hogy az illető X. Y. magyar gazda milyen modor által közelíthető meg leginkább, vagy férfias ön­érzettel, vagy mosolygással, vagy hízelgéssel. Bemutatja magát, hogy ő az x. y, czukorgyár megbízottja, a mely azért küldötte őt ki, mert hallotta, hogy X. Y. magyar gazda milyen rend­kívüli befolyásos tagja a gazdatársadalomnak azon a vidéken, és a czukorgyár, de ő is roppant nagy súlyt és fontosságot helyez arra, hogy ő vele a répatermelés tekintetében szerződjék. Meg­győzi őt arról, hogy az ő földjében milyen aranybánya rejlik, csak termelje a cznkorrépát, biztosítja őt a legkulánsabb eljárásról, bizto­sítja, hogy soha nehézség nem lesz, sőt ha előre kitapintja, hogy arra a gazdára egy kis előleg is felférne, ezt is a legkulánsabban kilátásba helyezi, csak termeszszen répát. A gazda látja, hogy milyen elmaradott ember ő, nem tudja, mily aranybánya az ő földje, csak czukorrépát kell bele vetni. Rááll a szer­ződésre. Ebben ugyan vannak a súlylevonásra, az átvétel megnehezítésére és jogfeutartásokra vonatkozó ruganyos pontok és ezt miután majd­nem az akasztófa is benne van, a gazda ki­fogásolja. Megnyugtatja a barátságos, választékos úr, hogy ez csak sablon, mely minden szerződésben 29

Next

/
Thumbnails
Contents