Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

138. országos ülés 1897. Julius 15-én, csütörtökön. 221 jobban jövedelmez. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Jegyezzék meg, t. ház, hogy a hazafiságot vásárolni nem lehet, ezt csak örökölni s nevelni kell. (Ügy van! a baloldalon.) Minthogy én azt látom, hogy a jelenlegi politikánk csak arra való, hogy ilyen genrehazafiakat importáljon; mivel azt látom, hogy itt a magyar népfajt üldözik: én azért ülök itt már tíz esztendeje és az ily politikával szemben itt is fogok maradni mindaddig, míg nem sikerül e rendszert megbuktatni. (Élénk helyeüés balfélöl.) Ily politika mellett, félek, hogy nem egy második évezredet, de még egy évszázadot sem fogunk megérni. (Úgy van! balfélöl.) S midőn azt látjuk a czukorprémiumnáb hogy a t. miniszter urak elvi meggyőződésükkel ellentétbe jönnek, hogy politikai elvszilárdsäg nincs, de van korrupczió, politikai stréberség, a nemzet vagyonának könnyelmű tékozlása, minden politikai erkölcsnek hiánya, akkor más következménye nem lehet, mint az, hogy egy ily nagy többség oly nagy tétlenségbe essék és oly tehetetlen legyen, mint önök. (Ügy van! a baloldalon.) Voltak a nemzetnek talán sötétebb korszakai, de, s erre legyen szabad felhívnom figyelmét t. barátaimnak az innenső oldalon, csüggedni nincs okunk, mert a magyar nemzet történelme minket nem csüggedésre, hanem kitartásra tanít. (Zajos helyeslés balfelöl.) S midőn látjuk, hogy saját magyar testvéreink az ő gyöngeségükben elmerülnek, és ellenünk és érdekünk ellen fordulnak, annál fokozottabb erővel fogunk küzdeni önök ellen mindaddig, (Élénk helyeslés balfelöl.) míg valabonnan egy erőteljes áramlat nem fog támadni és el nem fog seperni mindent, a mi a nemzet és ország fejlődésének útjában áll. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom a határozati javaslatokat. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: G-ulner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem czéloz egyebet, mint az 1896 : XIX. törvényczikknek, vagyis azon törvénynek, a mely a ezukorprémiumnak kilencz millióra felemeléséről szól, egy évre való inegmeghosszabbítását. Akkor már, mikor 1888-ban a czukoradó törvényjavaslat, úgy szintén 1896-ban, az imént említett törvényjavaslatként feküdt a t. ház asztalán, (Halljuk! Halljuk!) sem az 1888-iki, sem az az 1896-iki javaslatot törvénynyé emelni nem segítettem; nem szavaztam meg. (Helyeslés balfélöl.) Mi természetesebb tehát, t. ház, mint hogy ezen javaslatot sem fogadom el, a mely nem egyéb, mint azoknak folyománya, mint azon rendszernek tovább folytatása, a mely azokban lefektetve van, (Úgy van! balfélöl.) hanem ezzel szemben is határozottan elutasító álláspontra helyezkedem, (Helyeslés balfelöl.) annyival inkább, mert az azóta szerzett tapasztalatok még inkább meggyőztek arról, hogy a miről itt szó van, az egy czéltévesztett egyoldalii áldozat, a mely Magyarország érdekében nem áll, (Úgy van! Ügy van! balfélöl.) a mely közgazdasági érdekeinket nem szolgálja. (Úgy van! balfélöl.) Vizsgálni akarom tehát igen röviden az indokolásban is kifejtett azon két momentumot, hogy külkereskedelmi és mezőgazdasági érdekeink nyernek-e kielégítést e törvényjavaslatban és az abban képviselt irányban? A t. pénzügyminiszter úr megszokott elismerésre méltó őszinteségével bevallja az indokolásban, de bevallotta szóval is, hogy ő nem barátja a kiviteli prémiumoknak és a kormány álláspontja az, hogy a mint lehetséges, a kiviteli prémiumokat nemzetközi egyezmény útján meg kell szüntetni. A t. pénzügyminiszter úr azonban nemcsak ezt vallja be, hanem egy ennél szerintem sokkal fontosabb és érdekesebb nyilatkozatot is tett, úgy szóval, mint az indokolásában Írásban. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminiszter úr ugyanis a mindjárt felolvasandó nyilatkozatában a czukortermelés terén a jövő képét rajzolja elénk és ezzel arra provokál bennünket, hogy a rajzból vonjuk le a konzequencziát. Ez indokolásában ő maga ismeri el azt, hogy a helyzet tavaly óta még rosszabbodott és e téren a jövő még nehezebbé, kétségesebbé vált. Hock János: (Halljuk! Halljuk!) Ez érdekes. Gulner Gyula (olvassa): »A megindított diplomacziai tárgyalások alapján — mondja a pénzügyminiszter úr — a czukorkiviteli jutalmak nemzetközi egyezmény útján megszünteí;hetők, vagy legalább leszállíthatok nem voltak. Sajnos, ezek a tárgyalások ez ideig még nem vezettek eredményre, sőt a helyzet még annyival rosszabbodott, hogy legújabb időben Francziaország az ott eddig is már fennállott magas összegű rejtett kiviteli jutalmak mellé, nyilt kiviteli jutalmak engedélyezését is elhatározta, és felhalmozott czukorkészleteit olyan mérvű kiviteli jutalmak védelme alatt, melyek a Németországban, valamint a nálunk engedélyezett jutalmakat jóval meghaladják, a világpiaczra dobni készül. Ehhezjárúlmégazis — folytatja a pénzügy miniszter úr — hogy Németország czukortermelését oly mennyiségben kontingentálta, hogy eddigi legnagyobb mérvű termelését megközelíti, mi által a túltermelést annyira fokozta, hogy ennek kö etkeztében a ezukor ára edclig nem ismert alacsony összegre szállt alá.« A pénzügyminiszter úr tehát ebben rajzolja meg e téren a jövőnek képét, a mely szerinte