Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

222 188. országos ülés 1897. j július 15-én, csütörtökön. sem áll egyébbői, mint egy szert, mértéket és határt nem ismerő küzdelemnek felvételéből két óriásilag gazdag, kultúra tekintetében kifejlett nagy nemzettel. (Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Mit gondolnak a t. képviselő társaim ott a túloldalon, hogy még abban az esetben is, — a miről később kívánok szólani, ha e czukorprémiumnak jó nagy része nem fizettetnék osztrák érdekben általunk illetéktelenül, akár a monarchia mint olyan, akár külön Magyarország és külön Ausztria sikerrel és eredménynyel léphetnénk-e fel versenytársul két oly hatalmas gazdag, a technika vívmányaival minden tekintetben ellátott, elsőrendű, óriási tőkével rendelkező és a termelési viszonyok tekintetében is felülmúlhatatlan, óriásilag felettünk álló, két nemzetkolosszus küzdelmében? Beállkafunk-e mi versenytársul harmadiknak Németország s Francziaország közé ä világpiaezon? Nem volna-e határos az őrültséggel csak gondolni is arra, hogy Magyarország: ez a tőke-szegény ország, melynek gazdagsága csak Potemkin-falvakból áll, mert aki abba beletekint, az meg fogja találni a mozgósított földet a külföldi záloglevelekben és a telekkönyveknek G. lapján; a melynek még ipara sincsen olyan mértékben, mint arra szüksége volna ; a melyben az adózási viszonyok a lehető legnyomasztóbbak; hol a kereseti viszonyok a legrosszabbak, a hol a munkás - viszonyok folyton lázas krízisben szenvednek s a mely még gazdaságilag gem bír , önállósággal, hanem folyton és mindig Ausztria kizsákmányoló, önző politikájának van alávetve — mondóin: ez az ország, Magyarország, sikerrel és eredménynyel léphetne fel a küzdelemben a világpiaezon, két oly kimeríthetetlen segélyforrásokkal bíió államikolosszus ellen, mint a minő Németország és Fraucziaország ? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha azt mondanók, hogy ez egy gyönge törékeny gyermek küzdelme egy állig felfegyverzett, erőtől duzzadó férfi ellen, még akkor is innen maradna a hasonlat a valóságon. (Úgy van! a bal- és szélső ha loldalon.) Két magas kultúrai fokon álló, mérhetetlenül gazdag, fejlődött, törekvő, takarékos nemzet, áll háborúban egymással folyton és nemcsak akkor, mikor ágyúit megszólaltatja, de akkor is, midőn küzd tariffával, vámmal, kereskede lemmel, minden rendelkezésre álló eszközzel. Ily küzdelemben, melyre maga a pénzügyminiszter úr is mint fenyegető veszedelemre mutatott, mi tőke-ezegényeégünkkel, Ausztriával szemben való gazdasági inferioritásunkkal, álljunk szembe Francziaorsz%g;al és Németországgal, hogy meghódítsuk magunknak Anglia vagy Amerika piaezait? (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, az okosság nem azt parancsolja, hogy mi erőlködjünk a siker és eredmény minden reménye nélkül; az okosság nem azt parancsolja, hogy milliókat dobjunk ki egy erőltetett, de bizonyára a minisí-ter úr szerint is ideig-óráig tartó, forszírozott küzdelemre; sőt ellenkezőleg az okosság nekünk követelőleg parancsolja, hogy vonjuk be vitorláinkat kellő időben, fordítsuk azon összegeket, a melyeket most e czéltalan, ideig-óráig tartó, de kimenetelére nem kétséges küzdelemre oda vetünk, hasznosabb, az országnak ;

nkább érdekében álló czélokra. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Mert az, t. ház, nem kétséges, hogy a világpiaezon folyó eme küzdelemben, ki lévén a gyöngébb, ki lesz a legyőzött. Áz még lehet kétséges, hogy e küzdelemben, a melyben ama két nemzet-óriás harezol egymással, vagy Franczia-, vagy Németország lesz a győztes; de egy feltétlenül bizonyos, bizonyos, hogy mi elesünk és még csak roncsainkat sem tudjuk megmenteni, hogy csak szegényebbek leszünk néhány millióval, a melyet nagyzási hóbortunkért áldozunk fel, (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) vagy talán azért, hogy a nagy tőkét a nagy tőke, éhes, kizsákmányoló és kapzsi vágyát néhány millióval támogassuk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért voít igazuk, t. ház, sokaknak, a kik itt felszólaltak, főként t. képviselőtársaimnak, gróf Károlyi Sándornak, a mikor azt mondotta, hogy nem arra kell ösztönözni a ezukorgyárost, hogy túlprodukezióba essék, hanem arra kell ösztönözni, hogy tekintettel ezen külföldi konjunktúrákra, lépjen a redukezió terére és igyekezzék redukezió által nem többet, mint a beifogyasztást kielégíteni. (Helyeslés balfelől.) Nincs immár mentség, t. ház, mert azt, hogy ezen egyetlen küzdelemben a világpiaezon mi Franczia- és Németországgal szemben megállhassunk a küzdőtéren, nem hiszem, hogy legyen bátor férfiú, a ki állítani merné. Nincs is más mód tehát, mint a redukezió. És ha igazságosak akarunk lenni, ha már nem bírjuk kivinni azt, a mi nélkül Magyarország gazdasági politikáját Magyarország érdekében átalakítani és vezetői nem lehet; ha már nem bírja vagy nem akarja a t. kormány kivinni azt, hogy Magyarország gazdaságilag a maga lábán járjon, külön vámterülettel bírjon, akkor addig, t. ház, míg a közös vámterület fennáll, nincsen más mentség, mint keresztül vinni a kontingentálták Ausztria és Magyarország czukortermelése közt. Ez nem azt jelenti, t. ház, mintha én a ezukoriparnak ellensége volnék. Sőt ellenkezőleg, én belátom és beismerem, hogy ez közgazdaságilag igen fontos gyáripar, a mely ha szakítani tud a nagy tőke érdekeinek bálványozá-