Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

220 138. országos ülés 1897. július 15-én, csütörtökön. vallom, indítványt, határozati javaslatot akartam erre nézve tenni, de nem teszem, ez alkalommal azért, mert én magát a veszélyt igen komolynak tartom és tartok attól, hogy talán csak formának tekintené a t. ház, de fentartom magamnak, hogy azt majd máskor tegyem meg. Azt azonban merem állítani, hogy mi a kis gazdákon úgy segíthetünk, ha a mezőgazdasági ipar fejlesztésére nagy súlyt fektetünk (Derültség jobbfelöl.) Méltóztassanak akármit gondolni, de valamint Ausztriának a czukorgyártás exisztencziális létérdeke, ép úgy létérdeke Magyarországon millióknak a tengeri vagy árpának jobb értékesítése. (Zaj a jobboldalon.) Könnyen lehet ezen nevetni és e felett gúnyolódni, mert önök nem törődnek vele, de a kis gazdának a szarvasmarha és hízó sertés tenyésztése oly foglalkozási ág, a mely millióknak terményeit értékesíti, a tenyésztést emeli; a trágyázással pedig javítja a talajt. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezeket az iparágakat az utóbbi időben egyik csapás a másik után érte. Ott van a sertésvész, a sok mindenféle járvány, a mely az országban nem akar megszűnni. Ott van Bécsnek, a mely egyedüli forrásunk lehetne a jobb értékesítésre, ellenszenve és mindenféle üldözése/ Ott van az export teljes beszünése. Mindezek nagy csapást mértek erre az iparágra és már ez is egy szomorú eredmény, mert a terményeknek nincs áruk és mert alig lehet azokat értékesíteni, a mi még inkább segíti népünket a tönk szélére. (Igás! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Úgy vagyok meggyőződve és azt hiszem, hogy nem tévedek, hogy valamint Ausztria a maga népe exíszteneziáj ának biztosítására a czukorgyártással és értékesítéssel foglalkozik, az által, hogy a czukorkivitel kérdésében és a czukorprémiumnak velünk való emelésével a versenyt fentartani akarja: époly jogunk, de nemzetgazdászati szempontból kötelességünk is, a mi népünk érdekét tekintetbe venni, hogy létérdekét biztosíthassuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A t. képviselő urak közül lehetnek esetleg olyanok, a kik előadásomra azt mondják, hogy túlfeketére festem a helyzetet. Bár úgy volna, de sajnos, nem úgy van, mert az igazság az én részemre jár, mivel a t. képviselő urak különböző foglalkozásaiknál fogva nem ismerhetik a nép viszonyait úgy, mint én, ki egy több megyére terjedő gazdasági egyesületnek és egy takarékpénztárnak — de nem aféle uzsorapénztárnak — állok élén s így ismerem a nép aktíváit és passziváit úgyszólván az utolsó eszközig. Eddig a nemzetiségi, másrészt a szocziális kérdéssel kellett küzdenünk. Kétségkívül komoly, de javítható jelenségek. De most van egy harmadik baj is. Nemrégiben bejártam kilencz-tíz magyar községet, melynek lakói tizenöt-húsz év előtt kis j* övedéi műkből szépen megéltek. De most jövedelmük rendkívül megcsökkent, dohányt nem termelhetnek, mert ehhez mindenféle beruházás kell, a mit a szegény ember nem bír meg és különben is redukálták a dohánytermelést. A sertésvész miatt terményeit nem értékesítheti, adóssága pedig tömérdek. Ha itt egy kis pénzkrizi; következik be, óriási mérveket fog ölteni a hajléktalannáválás és kivándorlás, és ez által a nemzeti erő csökkenése. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ne engedjük ezt a népet elveszni, t. ház. A magyar faj nem olyan, mint valamely jöttment vándornép, mely ha itt nem, hát megél ott. Ha kiszakítják a gyökerét, ám vigyék termékenyebb talajba, az ott megélni mégsem fog, mert ehhez a földhöz és annak az éghajlatához van teremtve. Erről itt már más alkalommal is volt szó, és midőn a kivándorlásra vonatkozólag azt a választ adják, hogy nem baj, majd jön helyettük más: ez csak azt mutatja, hogy milyen szellem uralkodik a t. túloldalon. Financziális szempontból talán megáll az, hogy ha a kivándorlottak helyett talán ügyesebbek, talán tevékenyebbek és pontosabb adófizetők jönnek, nincs okunk búsulni. De vájjon gondolkodbatik-e így az, a kiben van egy szikra hazafiság? Nem gyászos megnyilatkozása-e ez az álhazafiságnak ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt kérdem én, uraim, hogy csak az anyagi czél képezheti az államhatalom alapját? Erkölcsi értéke annak, a ki azt az államhatalmat táplálja, a ki azt fentartja, a ki azt védi s a ki azt nemzetiessé teszi, az nem ponderál ? (Igaz! Úgy van! bál felől.) Én azt hiszem, hogy az erkölcsi értéknek is az a támasza, a mely azután a magyar államnak megadja az anyagi jólétet is. (Úgy van! Úgy van! bál felöl.) Pusztuljon az a magyar faj innen; jön majd más, a kiket nem köt a hazához sem a föld, sem az ő dicső múltjának tradicziója, sem a vérnek, sem az anyanyelvnek átöröklött édes kapcsa, sem a rajongássá vált igaz, magyar hazaszeretetnek szent kultusza, hanem a létkérdés hideg mérlegelése és az ő pontos adófizetése, hogy meddig kamatoz és mennyivel kamatoz tőkéje többet, mint másutt. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ha valami veszély fogja ezt a hazát fenyegetni, az nem fogja sem vérét, sem vagyonát itt Nagyni, hanem összeszedi sátorfáját és oda megy, a hol tőkéje