Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

138. országos ülés 1897. Julius lfi-én, csütörtökön. 219 a magyar gazdaközönség szempontjából. Hát ha igaz, t. ház, hogy Magyarország lélekszámának több mint kétharmada, 11 millió foglalkozik mezőgazdasággal, akkor Magyarországban a földnek kellene reprezentálni a vagyont és a hatalmat, akkor rendes és normális viszonyok között e kétharmad nagy többségnek kellene a helyzetet dominálni. (Igaz! Úgy van! a hál- és szélső hatol dalon.) De mit látunk? Úgy érezzük, hogy fáradságunk, munkásságunk után abszolúte nincs meg az eredmény. Egy idegen faktor van, a mely dominál felettünk és élősködik rajtunk. Látják és érezzük, hogy birja azt a hatalmat, azt a befolyást, hogy oíyau helyzetet teremtsen, melynek folytán a gazda mindig csak az igát húzza és mások, a Deutsehok és Sehossbergerek, csak az eredményt élvezik, ilyen a kormány közgazdasági politikája, a mely az ország vagyonát Csáki szalmájaként kezeli. Itt van a nemzeti bank, a hol az ország vagyona hever, ettől olcsó kamat mellett csak az kaphat pénzt, a ki a törvényszéknél bejegyzett czég, firma. Itt a budapesti bankoknál a kormány rendelkezésére álló több millió van elhelyezve. Mi czélból? Azért, hogy a részvényeseknek dividendáját emeljék, hogy önöknek legyen alkalmuk sok képviselőt alkalmazni jó fizetésért, és így a vidéken is a többi pénzintézeteknek és a kik jó kortesszolgálatokat tesznek, részben mint igazgatósági, részben mint fel ügyelőbizottsági tagoknak, részben mint részvényeseknek érdekeit szolgálják, harmadszor, mikor mindenki ki van elégítve, kap a gazda is pénzt, de olyan kamatláb mellett, a mit már el nem bir. (ügy van! Úgy van! bah felöl.) De legyünk már egyszer, t. ház, tisztában azzal a 30 évi adómentesség kérdésével is, s ne méltóztassanak önmaguknak valami különös hazafiságot vindikálni, mert én azt hiszem, hogy minden magyar embernek örü'l a szive, ha látja, hogy Magyarország fővárosa fejlődik, virágzik, de már bocsánatot kérek, egy oly tény, hogy 30 évi adómentességet adnak akkor, a mikor az egész országban látjuk, hogy komoly és súlyos válság előtt állunk, a mikor sem a direkt, sem a fogyasztási adó tekintetében rendezés nincs, a midőn kénytelen az a végrehajtó közeg az ellen a földes gazda ellen még akkor is végrehajtani az árverést, ha az utolsó forintot nem fizeti meg adója fejében s elárverezi még utolsó ekéjét is, mikor még a dohányzsaeskót is kiveszik a szegény gazdaember zsebéből és megadóztatják; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mennyire szomorú, hogy önök ezeket a kérdéseket nem rendezik és milliókra menő internaczionális tőkékkel szemben lemondanak óriási jövedelemről. (Igaz! Ügy van! a bal és szélső baloldalon.) A börze már nagyon sokszor volt szóba hozva, a kormány kísérletet tett és egy ankétet hozott egybe, de ha nem bír magának annyi befolyást szerezni, hogy a börzénél tapasztalható visszaéléseket meggátolja, azt kérdem, méltányos és igazságos-e az, hogy ha valamely börziáner egy köti eveiét köt, a melyből több ezer forint nyeresége vagy vesztesége lehet, az nem kérdés, egy egyszerű 50 krajczáros bélyeggel mindent lerótt. (Igaz! ügy van! a bál- és szélső haloldalon.) Ez oly méltánytalan és igazságtalan eljárás, melyet reform nélkül alig lehet Nagyni. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudjak, hogy a czukorgyärak máris különféle előnyökben, szubvenczióban, vasúti díj-kedvezményekben, refakcziákban részesülnek és most új kedvezményt akarnak nekik adni. Ha az alföldről a hatvani ezukorgyárba egy vaggon répát szállítanak, az, gondolom 27—28 forintba kerül. Ha az a magyar gazda terményét vagy jószágát ilyen távolságra szállítja, majdnem háromszor ennyibe kerül. Mivel indokolják tehát, hogy a czukorgyáraknak ezenfelül még prémiumot is fizessünk, (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) kik eddig is mindent fizettek, kik nem birnak már el többet, kiknek egy kis erőt kel lene adni s kiktől eddig az erőt mindig kiszítták. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Én ebből azt látom, hogy ez a javaslat abszolúte nincs Magyarország érdekében. Ezt a másfél millió terhet az annyira megterhelt népünk rovására, a különben is különféle czímeken előnyben levő, szubvenczióban részesülő osztrák gyárosoknak adni teljesen indokolatlannak tartom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vagyok bátor t. ház, szíves figyelmét egy más körülményre felhívni. (Halljuk! Haljuk!) Méltóztassanak komolyan beletekinteni a mi gazdaközönségünk sorsába és meg fogják látni, hogy egy komoly válság előtt állunk s ha a törvényhozás valamely módon nem fog intézkedést tenni, hogy a gazdaközönség helyzetén valamikép segíttessék, a legkomolyabban állítom, hogy itten nemsokára egy igen nagy meglepetés, egy igen komoly baj lesz, mert ezerszámra fog történni a kivándorlás oly mértékben, hogy ország és a nemzet gyengüléséi fogja előidézni. (Igazi Ügy van! balfelöl.) Magyar gazdaközönségünk érdekében, azokaí a nagy terheket és költségeket redukálni, azt a parányi kis jövedelmet pedig lehetőleg emelni kell. Az én nézetem szerint volna több mód, különösen azon terményeknek jobb értékesítésére, a melyek a kis gazdának a mérlegét hozzák egyensúlyba. (Helyeslés balfelöl.) Nenizetgazdászati szempontból is kötelességünk ezt tenni, még áldozatok árán is. Meg28*