Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

138. országos ülés 1897. Julius 15-én, csütörtökön. 217 meghunyászkodás, mint a hatalmat megtartani minden áron, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) ez az önzés, niagánérdek-hajhászat, hivatal utáni lelkesedés. Ez a főczél és ha ez a főczél megvan, a többivel nem törődnek, az ország úgyis fenn fog állani még Bánffy alatt is. (Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Hát, t. ház, ez egy igen beteg állapot, igen káros, sőt mondhatom veszélyes politika. Veszélyes és káros azért, mert a t. túloldalnak ez a magatartása egyes esetben, eltekintve attól, hogy minő természetű" az, önöknek uraim tökéletesen mindegy, közjogi kérdés vagy közgazdasági kérdés, mindegy, mezőgazdaság, ipar vagy kereskedelem, akár bel- vagy külügy, minden téren csak a hatalom az irányadó. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Ha a mi közjogi és egyéb politikai elveink és nézeteinkben eltérés van, hiszen ez minden pártban van, ezt természetesnek kell, hogy találjuk: tartozhatunk is a szerint mindenféle pártokhoz. De méltóztassanak megengedni, hogyha igaz, hogy Magyarország kiválóan földmívelő állam, hogy Magyarországban a magyar gazdaközönség a fenntartó elem; hogy Magyarország közgazdasági és igazi érdeke forog szóban, hogy mi akkor se értsünk egyet, ne értsünk egyet akkor se, a midőn kizárólag és egyedül Magyarország érdeke áll szemben egy másik állam érdekével, és ha önök előtt akkor is a pártszempontnak, a hatalmi érdeknek és Bécsnek van több befolyása, mint a nemzet érdekének: ne csudálkozzanak, hogy önök magukat falják fel, hogy azután minden kis tartomány paczkázhat velünk és oly igényeket támasztanak ellenünk, a melyek nevetségesek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Van önöknek, t. ház, politikai pártprogrammjukba felvéve egy közgazdasági programm is; igen, van benne, sőt benne van olyan, a mit én magam is készséggel elfogadok, mert az a papíron oly szépen van leírva, t. ház, hogy valóban elfogadható minden gondolkozás nélkül; azonban a gyakorlatban mi ez? Es itt megjegyzem, sőt kész vagyok elhinni azt, hogy á t. túloldalnak nagy többsége egész jóindulattal nyugodt eziránt és azt hiszi, hogy a mint az a közgazdasági programmba, ebbe a nagy programmba fel van véve, önök eziránt megnyugszanak abban a hiszemben, hogy jól van így, mert ime, ez a mi programmunk. De azt nem veszik önök észre, hogy esetről-esetre minden beválik és mindent keresztül visznek, de nem a hogy az a programúiban volt, hanem épen avval, épen az ország és a nemzet érdekével szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Áz önök közgazdasági politikája először is Bécs, azután jön az osz+rák gyáros és bankár, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. azután jön a magyar gyáros és bankár, azután jön a börze, jön mindenféle gyáros, kereskedő és iparos. De még a gazdáról is megemlékeznek a végén, mert hiszen ennek a keserű garasából kell a többieket is kielégíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ennyiben emlékeznek meg a gazdáról. T. ház! Mi bizonyítja ezt jobban, mint épen a jelenlegi törvényjavaslat? A miniszterelnök úr egyszerűen megkapván az utasítást Bécsből, hogy nekünk osztrákoknak most kell, szükségünk van a ezukorprémium felemeléséről szóló törvényjavaslat prolongálására, ezt a törvényjavaslatot szavazzátok meg és a miniszter urak előállanak és minket, a kik — a magyar törvényhozás nagy része — gazdák vagyunk, aratás ideje alatt itt tartanak. De hát meg kell lenni, mert Bécs így óhajtja, így kívánja; ezt a törvényjavaslatot meg kell szavazni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha már Ausztria az osztrák nép exisztencziája érdekében és biztosítására a ezukorkivitelt, a czukorkivitel érdekében, a ezukorprémium felemelése árán akarja velünk a versenyt fentartatni, a mi másfél millió forintnyi hozzájárulásunkkal, indokolva ezt azzal, hogy velünk közös vámterületben levő szövetséges állam, akkor én azt kérdezem a mi kormányunktól, hogy miért nem vagyunk képesek legalább azt elérni Ausztriával szemben, hogy a mi magyar gazdáinkat, ha mezőgazdasági iparczikkekkel kimennek a bécsi piaezra, avval a jóindulattal fogadnák, abban a bánásmódban részesítenék, mint a melyben a legtávolabbi idegen tartományok részesülnek? De ez nem történik, sőt ellenkezőleg, méltóztassanak meggyőződni, Ausztriában a magyar gazda direkt a kormány rendeletére inzultálva, sikanirozva és üldözve lesz. Mindenféle más tartomány szabadon mehet oda, oda, többet mondok, Románia, ha mi nem engedjük be, Bukovinán át viszi terményeit, a bécsi vásárra minden Anstand nélkül; nekünk magyaroknak esetről-esetre külön engedélyre van szükségünk. De ez még nem volna olyan nagy baj, de ezen engedély megnyerése mily óriási proczedurával, mennyi költséggel jár, míg avval a kérvénynyel vagy elutasítanak vagy ha érdekükben áll, arra a hétre engedélyt adnak. De ez még mind nem elég. Kérem, nekem egy állatorvos bizalmasan elmondta, hogy nem tud jobb szolgálatot tenni felfelé, mintha egy magyar gazdának kellemetlenséget tud szerezni. (Mozgás a baloldalon.) Méltóztassék c.^ak ezt a körülményt figyelembe venni,, mert az állategészségügygyei és az állatorvossal való visszaélés nem érdektelen dolog. A mi állatorvosi intézményünk másokkal szemben a legkulánsabb, a legtisztességesebb és legigazságosabb eljárást tanúsít, s ezért Szerbia