Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

138. országos ülés 1897. jn eljárásáért önmaguk viselik a felelősséget és a felelősség ezért is a t. túloldalt terheli. Hát kinek tartoznak önök felelősséggel? Mert hisz alkotmányos államban el lehet várni, hogy a képviselő parlamenti magatartásáról leszámoljon. Ámde nem minden lelkiismeretfurdalás nélkül szemébe vághatják-e önök választóiknak, hogy nem az ő bizalmukból szerezték a mandátumot, hanem drága pénzen és a kormány közegei által, és így — mert ez önként következik — nem is a választók, hanem a kormány és önmaguk érdekeit szolgálják? Az önök érdeke tehát nem lehet a mienk, hanem, mint a javaslat is mutatja, az osztrákoké. És Önök abban a kedvező helyzetben vannak, t. túloldal, hogy még ilyen maguktartása mellett sem tehet önöknek szemrehányást senki. Ezt állítom a legkomolyabban. A választók az általános választások előtt Nyitrán, Stomfán és Girálton láthatták, hogy a kormánypárt szuronynyal, a hidegben való koplaltatással, összefagyasztással és a legnagyobb terrorizmussal és presszióval jut mandátumhoz ; és ha mégis az általános választásoknál felült önöknek és meg Nagyta magát vásárolni, várhat-e mást az ilyen összevásárolt többségtől, mint azt, hogy a nép érdekei ellenében saját érdekeit fogja előmozdítani? (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Érzem azonban, t. ház, hogy nem egész méltányosan járnék el, ha meg nem emlékezném azon tiszteletreméltó kivételekről, a melyek hála Istennek — bár sajnos, igen csekély számban — de mégis vannak. Tudom, uraim, hogy vannak önök közt, a kik nem ezen az úton, — bárha nem is programra alapján, mert ilyen önöknél nincs — hanem a nép igazi bizalma és rokonszenvességük folytán jutottak hozzá. Ezekhez, a kik nem a Bánffy kegyén és pénzén jutottak mandátumhoz és a kik saját lábukon járnak, ezekhez fordulok egy tiszteletteljes kéréssel: hogy engedhetik meg önök azt, hogy a kormány egyik javaslatát a másik után oly formában terjeszsze az ország szine elé, hogy nemcsak önöket, hanem az égés*, országot kompromittálja ? Hogy engedhetik továbbá, hogy azon általános választás után, mely nemcsak a kormányra és parlamentre, hanem az egész országra örök szégyenfolt, ép a miniszterek álljanak ide elénk és vessék az ellenzék szemére a nagy közönség előtt, az ország színe előtt azon választásokat, melyeknek Nyitra volt a példája? Még a honvédelmi miniszter úrtól — ismerjük az ő rendes szofizmáit — nem vette talán rossz néven senki, (Egy hang a baloldalon : Se komolyan!) de a tiszta választások első őre, a belügyminiszter úr nem átallja az ellenzék szemére vetni, hogy az ő vezérük, a ki itt egy illus 15-én, csütörtiSköu. 2 | 5 alkalommal egy másik képviselőtársamat fenyegette, most a parlamenten kivtíl van, amaz pedig a parlamenten belül van. Szentiványi Árpád: Ez a legnagyobb czinizmus! Wittmann János: Méltóztassanak nekem megmondani, hogy mit jelentsen a belügyminiszter úrnak ezen czinikus kijelentése; hát ezt is tisztességnek tartják? Ebben is látnak, uraim, valami ügyességet ? Itt is valami prémiumnak van helye ? Hát uraim, én ezt nem tudom megérteni, mert hogy szuronynyal, hivatalos hatalommal, különösen ma Magyarországon, mikor népünk annyira demoralizálva van, egy többséget öszszevásárolni lehet, hogy ehhez valami nagy ügyesség nem kell, azt bebizonyította a legutóbbi választás; mert hiszen erre a jelenlegi miniszterelnök úr is képes volt, az a miidszterelnök, í. ház, a kire önök sem adtak addig, míg miniszterelnök nem volt, valami sokat és a mint már egyszer nem lesz miniszterelnök, akkor megint nem hederít rá senki. (Igás! Ugy van! Derültség balfelöl.) És higyjék el, hogy azok a t. miniszter urak, valahányszor itt a választásokról emlékeznek meg, s ezt a nagy közönség figyelmébe hozzák, ezzel önöknek mindannyiszor nagyon rossz szolgálatot tesznek és mi szívesen felveszszük velük akár naponta a vitát ezen kérdésben, mert nem minket, hanem a kormánypártot kompromittálja az a választás, a mely választásra már körülbelül a feledékenység fátyola borúit. Hát a 16. §-ért vagy talán a czakorprémium-javaslatért kellett Ugron Gábort, Bartha Miklóst és több ily jeles férfiút megbuktatni ? Eszembe jut. t. ház, egy igen érdekes eset Bartha Miklós választásáról. Elnök (csenget): A t. képviselő úr beszédében egészen a választási visszaélések terén mozog. Ez a tárgyhoz, nem tartozik. Figyelmeztetem tehát a képviselő urat, hogy fejtegetéseivel most már a tárgyra térjen át. Wittmann János s Én, t. elnök úr, meghajlok, de annyiban mégis idetartozónak tekintem a dolgot, mert ha Ugron Gábor és Bartha Miklós képviselő urakat is itt látnám, a czukorprémium sokkal veszedelmesebb stádiumban volna. (Derültség balfelől.) T. képviselőház! Csak annyit legyen szabad elmondanom, hogy egy választásnak voltam szemtanúja, a hol Bartha Miklóst megbuktatta egy másik képviselőtársam, kit tisztelek, pár szavazatta], a mennyire tényleg szükség volt. Békés-Gyulán ismerem a viszonyokat. Méltóztassék ott próbát tenni, jelöljenek önök közül bárkit, akármelyik miniszter urat. vagy bárkit ott Gyulán; egy tisztességes, becsületes választás, titkos szavazás mellett, életemet adom rá,