Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-138
2 { 4 18S * országos ülés 1897. getésével óhajtok és kívánok ma foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! balfdől.) A javaslattal magával szemben előttem szólott t. képviselőtársaim a súlyosnál súlyosabb érvek rengeteg halmazát hozták fel, a ezukorrépatermelők beruh ától kezdve a répatermelésig, a répafeldolgozásig, fogyasztásáig, iin- és exportig mindenről volt itt bőven szó és be lett igazolva, hogy nincs érdekünkben ez a javaslat. Unalmas munkát végeznék, ha ezeknek ismétlésébe bocsátkoznám, (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) ha rideg számcsoportokkal, száraz statisztikai adatokkal foglalkoznám, a mit mások már sokkal érdekesebben fejtettek ki, mint a hogy én képes volnék. Én annak fejtegetésére kívánok szorítkozni, hogy az ellenzék erélyes ellenállásának igazi okát kimutassam, bogy rámutassak arra, hogy a kormánynak az a politikája, mely ebben a ezukorjavaslatban nyilvánul, a közgazdasági politika egész vonalán látható, az állami ég társadalmi élet minden izében észlelhető. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De iparkodni fogok azon korlátok között maradni, miket nekem a házszabályok megengednek. Ha politikai körökben felvetjük azt a kérdést, mi az igazi oka annak,, hogy az ellenzék szokatlan módon tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy ezt a javaslatot meghiúsítsa, különfélék a vélemények. Egyesek ezt a 16. §. folyományának tekintik, mások magában a javaslatban látnak oly sérelmet, a melylyel érdemes itt a parlamentben heteken át foglalkozni, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) s van egy harmadik nézet, mely ezt ellenzékeskedésnek, a kormány ellem tüntetésnek s úgynevezett obstrukeziónak tekinti. A közönség kint ha heteken át olvassa, hogy az ellenzék ellenállása folytán már harmadik hete tárgyaljuk a ezukorprémium-javaslatot, . . . Hock János: Keserű ezukor! Wittmann János: . . . ennek a javaslatnak valami rendkívüli nagy fontosságot talán nem tulajdonít, sőt, mert csak egy évi prolongálásról van szó, ezt valami lényeges kérdésnek nem tekinti. Ha már most csak egy kissé el van fogúivá a kormány és kormánypárt iránt, nagyon könnyen megeshetik, hogy az ellenzéket fogja okolni és eljárását el fogja ítélni. Legyünk tehát tisztában ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk !) Ha a t. túloldaltól kérdenék az igazi okot, az a nélkül, hogy az érvekre csak a legcsekélyebb tekintettel is lenne, az ellenzék eljárását egyszerűen a kormány elleni tüntetésnek és obstrukeziónak mondaná. Az obstrukeziö vádja én szerintem komoly vád, különösen a jelen esetben, ilyen komoly parlamenti pártokkal szemjulius 15-én, csütörtökön. ben, midőn ilyen vitát kezd. Azért is komoly, mert ha alappal bir, akkor azok a pártok kompromittálva vannak, ha nem bir, akkor annál nagyobb kompromittálás a t. túloldalra, mert nincs csúnyább, mintha valaki önmagát kompromittálja. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De ezzel a nádon átsiklani nem lehet. Itt kettő közül csak egy lehet: vagy önöknek, vagy nekünk van igazunk. Hock János: Csak egy eset van, nekünk van igazunk! Wittmann János: Disztingváljunk. Feltéve az esetet, mondjuk, hogy önöknek van igazuk, ha önök a mi álláspontunkat helytelennek tartják, ha önök e javaslatot üdvösnek, jónak, ha önök ezt a másfél millió kiadást indokoltnak tartják, ha ez önöknek hitük és igazi meggyőződésük, akkor tartoznak annyival az országnak, választóiknak, de ha azokra nem adnak semmit, tartoznak az önök által imádott kormánynak, sőt ha ennek sem, tartoznak önmaguknak, hogy szavazataikat indokolják. Méltóztassanak a mi érveinket megezáfolni, akkor eo ipso nem szükséges, hogy önök az obstriíkczió vádját emeljék ellenünk, akkor az ellenzék összes okoskodása halomra dől és maga a józan közönség fogja eljárásunkat elítélni. Ha pedig önök erre nem vállalkoznak vagy nem éreznek arra erőt, — mert valljuk be, igen sok képviselővel a túloldalról társalogtunk a fehér asztal mellett, a kik egyszerűen azt mondták: az ördög bírja ezt a javaslatot indokolni, (Derültség balfelöl.)—ha így áll a dolog, ha önök erre nem képesek mással felelni, mint ezen általános hallgatással, a mi annyit jelent, hogy önök velünk egyetértenek, nekünk igazat adnak és mégis a javaslat mellett fognak szavazni: akkor bárki más, de önök legkevésbbé vannak jogosítva, hogy a mi felszólalásaink tárgyilagosságát kétségbe vonják és az obstrukezió vádját ellenünk felhozzák. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, bármiként álljon a kérdés, itt lehetnek nézeteltérések, de az a tény, hogy ez a két szakaszból álló prolongálási javaslat, mely már a múlt évben in merito, behatóan lett itt napokon át tárgyalva, megint heteken át vitattatik, ez egy beteg álláspontra, abnormis viszonyra mutat, és ezért önök viselik a felelősséget, ez önökre vet árnyékot. (Élénk helyeslés balfelől.) Mi, t. ház, a kik itt a parlamentben naponta vitatkozunk, a kik a parlamenti életben részt veszünk, alig veszszük észre, hogy menynyire sülyedt a parlament tekintélye; csak a kintievők mondják, hogy mily hirtelen pusztul a politikai érzék, a parlamenti erkölcsi érzés. Erre önök azt mondhatnák, hogy az önök
